33 évvel ezelőtt olyan hó lepte el az országot, hogy még azóta is emlegetjük
Kemény mínuszok, napokon át tartó folyamatos havazás, befagyott Duna, közlekedési káosz – ilyen volt az 1986-87-es, máig emlékezetes tél.
Pontosan 33 évvel ezelőtt, 1987. január 12-én kezdődött el igazán az a tél, amiről ma már csak álmodhatunk, vagy legalábbis igencsak ritkán tapasztalhatunk.
Valójában már január 10-én havazott az egész országban, de a brutális hómennyiség csak két nappal később érkezett. Ugyanis megszakítás nélkül napokig szakadt a hó mindenhol. Január 12-én reggelre az ország túlnyomó részét már 20-40 cm-es, a magasabban fekvő területeket még ennél is vastagabb hótakaró borította
– írja az Időkép egy korábbi, a ’86-’87-es telet felelevenítő cikkében.
Mivel az Észak-Európában évszázados hidegrekordokat megdöntő hideg levegő és a dél-délkelet felől beáramló enyhe levegő keveredése egy önálló kis ciklont hozott létre, nemcsak kemény mínuszok voltak, de heves szélviharok is, amelyek nagy hóakadályokat építettetek, illetve az erős hófúvások is nehezítették a közlekedést.
Aznap reggel Budapesten nem jártak a villamosok és a buszok sem, de autóval is nehéz volt közlekedni a fővárosban. Sok helyen az iskolák is bezártak, mert a diákok nem tudtak eljutni a suliba.
„Kétméteres hótorlaszok is előfordultak, az M7-es autópálya járhatatlan hósivataggá változott. A képen látható buszsofőr épp 12 órája vesztegel az elakadt autóbuszban. A megrekedt gépkocsik százait láthatatlanná tette a hó. Székesfehérvár elzáródott a külvilágtól, és országszerte több száz település vált megközelíthetetlenné. Több helyen nemcsak az utakat kellett kiszabadítani a hó fogságából: a képen látható idős asszony órák óta lapátolja a havat házának faláról. A falvak, városok egy része áram nélkül maradt, a napi földgázfogyasztás pedig a duplájára nőtt”
– mondták be a tévében a Híradóban.
Az is elhangzott, hogy a problémás közlekedés miatt az élelmiszerszállításban is komoly károk és hiányok keletkeztek. Egy tejes autó elakadása miatt például 20 ezer liter tej veszett kárba.
A tej mellett a húst és a kenyeret is csak külön vonatokkal tudták szállítani azokon a helyeken, ahol még nem fagytak le teljesen a váltók. Ahol ez nem volt lehetséges, traktorokkal, szánokkal juttatták el az élelmiszert a lakókhoz.
A szállítás akadozása miatt például a Caola és a Zala Bútorgyár is teljesen leállt. A Zalai Hírlap akkori jelentése szerint azért kényszerültek erre a gyárak, mert nem kaptak meg egy sor fontos alapanyagot, ezért a dolgozók maximum csak az udvart tudták volna takarítani, más munka nem volt.
A nagy hó mellé ráadásul komoly hideg is társult. Az Időkép szerint
január 12-én és 13-án a minimum és a maximum hőmérsékletekben is évszázados rekordok dőltek meg. Budapesten például kora délutánra is csak -16.7 fokig emelkedett a hőmérők higanyszála.
Egyik kommentelőjük, Juszuf66 szerint azonban már 1986 decemberében érezni lehetett, hogy ez egy kemény tél lesz:
„Az 1987 január 12-13-i havazás csak egy állomása volt a télnek és nem csak erről volt emlékezetes. Az időjárás figyelése már ekkor érdekelt és erről a télről több esemény megmaradt az emlékezetemben. A tél már 1986 decemberében elkezdődött. 1986 december végén már mértek -20-25 C fokos hideget. Mint említettem a tél egy állomása volt a 1987. január 12-13-i havazás. Ez azért volt emlékezetes, mert -10-12 C fokos hőmérséklet mellett hófúvással 30-35 cm-es hóréteg alakult ki. Ez után Pakson mértek -30 C fokot is”
– idézte a kommentet az Index egy korábbi cikkben.
Ezután pár napig enyhült az idő, és hó helyett eső esett, ami viszont ezután jegesedést eredményezett. Több centiméteres jégpáncél alakult ki a hó tetején, így akár szánkó nélkül is lehetett csúszkálni a dombokról.
1987. január 14-én a Tiszán 15-20 cm-es volt a jég, míg a Duna víztükrének 60-80%-át 6-8 cm-es jég borította.
Az igazi téli időjárás minden velejárójával együtt kitartott a tél végéig, sőt még tovább is nyúlt rajta, ugyanis még márciusban is mínusz fokokat mértek.
Az utóbbi években is volt példa arra, hogy több nap alatt nagy hóréteg alakult ki, befagyott a Duna (elég a 2018/2019-es télre gondolni), de az biztos, hogy akik megélték a ’86-’87-es telet, azoknak valószínűleg az is marad az etalon, ugyanis ahhoz hasonló telünk (sajnos) azóta sem volt. Talán már nem is lesz.
Forrás: Sokszínű Vidék
Follow @jobboldalihirek