Orbán Viktor rekorder lett

Mától veszi át Orbán Viktor a stafétabotot Tisza Kálmántól, mostantól ő az a miniszterelnök, aki a legtöbb időt töltötte a bársonyszékben. A párttársai által Generálisnak nevezett Tisza 1875 és 1890 között állt a magyar kormány élén. Orbán Viktor 1998 és 2002 között négy évig irányította az országot, illetve a 2010-es parlamenti választások óta folyamatosan vezeti. Ezzel lekörözte Tiszát, aki tizennégy esztendőn és száznegyvennégy napon keresztül rezideált a Sándor-palotában. A verseny harmadik helyén jelenleg Lázár György áll, aki a kádári kommunista diktatúra idejében tizenkét évig töltötte be a miniszterelnöki tisztséget, a negyedik helyen pedig Bethlen István gróf található, aki a trianoni békediktátummal szétdarabolt országot tíz esztendőn át irányította.

Elsőre azt gondolhatja az ember, hogy szimbolikus dolog a politikában és a történelemben az ilyen jellegű számokkal játszani és át lehet siklani felette, gondolván, hogy ez csak egy napi hír. A szimbólumoknak azonban nagy jelentősége van. Bár tartalmuk elvont, nehezen definiálható, mégis többet jelent – nagyobb mozgósító, identifikációs erővel bír – a közvélemény számára, mint pénzügyi adatok, ábrák, vagy statisztikai számok halmaza, melyekkel egy kormányfő működése szintén leírható.

Tisza Kálmán miniszterelnöksége befejezett, lezárt történet, része a múltnak. A közvélemény keveset tud róla, nem része a nemzeti közemlékezetnek. Orbán Viktor köztünk van, a modern politikai kommunikáció miatt részese a mindennapjainknak.

Történelmietlen lenne összehasonlítani a két kormányfő munkásságát. Előbbiről történészek beszélhetnek, utóbbiról politológusok mondhatják el, minek köszönheti, hogy ilyen hosszú ideig kezében tudja tartani a hatalmat. Történelmietlen azért, mert nincsen két egyforma történelmi kontextus. Különböző korok egyformának vélt vagy azonos jelzőkkel illetett jelenségei között legfeljebb hasonlóságok létezhetnek, melyekre érdemes felhívni a figyelmet.

1.) Mindkét miniszterelnök olyan válságos időben került a kormány élére, amelyből az előttük regnáló kabinetek nem tudták kivezetni az országot, és a közvélemény bizalma elfordult tőlük.

2.) Úrrá tudtak lenni a válságon, és eredményességüket a társadalom is díjazta, mert állam- és társadalomvezetői koncepcióval rendelkeztek, és volt/van erejük ezek megvalósítására.

3.) Nem volt/van olyan politikai aktor, aki velük szemben hiteles alternatív víziót tudott állítani a nemzet elé. 4.) Mindezzel párhuzamosan olyan politikai struktúrát alakítottak ki maguk körül, amely intézményesen segítette pártjuk és kormányuk hatalmon maradását. És itt van a lényeg.

Tisza Kálmán – elsősorban Mikszáth Kálmán hírlapi cikkei („karcolatai”) nyomán – úgy él előttünk, mint aki feltétlen engedelmességet követelt párttársaitól, a „mamelukoknak” nevezett kormánypárti képviselőktől a parlamentben. Valójában ez a modern frakciófegyelem kialakítása és a hazai politikai kultúrában való meggyökereztetése volt, ami tőlünk nyugatabbra már komoly hagyományokkal rendelkezett.

Modern parlamentáris rendszerben egy képviselő már nem tud minden szakpolitikai kérdésben elmerülni és törvényjavaslatok kidolgozásával megoldásokat kínálni egy személyben. Ezeket minisztériumi apparátusok készítik el, tárcavezetők közvetítik a kormány, a pártok és az országgyűlés plénuma felé. Az azonos ideológiai alapon álló képviselők pedig – észrevételeik, módosítási igényeik figyelembevételével – támogatják a kormányzati javaslatokat. E szisztéma kiépítésében és működtetésében volt Tisza Kálmán igen eredményes. Ugyanez Orbán Viktorról is elmondható, a politológusok között konszenzus van abban, hogy a Fidesz a legfegyelmezettebb párt.

A modern frakciófegyelem nem a mindenkori kormányfő egyéni karrierje – hatalmon maradása – szempontjából lényeges, hanem azért hogy az általa képviselt gazdasági, társadalmi koncepció a gyakorlatban megvalósulhasson, és eredményei láthatóvá, a társadalom számára jóléti szempontból érzékelhetővé, értékelhetővé váljanak. Ehhez időre van szükség, az eredmények ugyanis nem a törvények becikkelyezése utáni napon szoktak mutatkozni.

Tényként kezelhető: koncepcio­nálisan – a nemzet érdekeinek figye­lembevételével – végiggondolt kormányzati elképzelésekkel, ezek következetes végigvitelével és a megmutatkozó eredmények társadalmi visszacsatolásaira is folyamatosan reagálva lehet sokáig sikeresen kormányozni.

A szerző történész, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár tudományos munkatársa

Forrás: Magyar Hírlap