Alkoholstratégia
Egy italos Gyurcsányban szesztestvérek potenciális szavazata lapul.
Szilveszter után, farsang előtt a szeszfronton végzek mélyszántást. Bár ez mindig aktuális.
A nemzetközi alkoholmezőnyben elfoglalt előkelő helyünkről beszélt pár éve újév reggelén valamelyik televízióban Zacher Gábor toxikológus, a terület szakértője. Kár, hogy elég szerencsétlen időpontban ment le az adás; az érintettek zöme valószínűleg még föl sem ébredt (esetleg haza sem ért), azokról nem beszélve, akik még a szilveszter utórezgéseivel voltak elfoglalva. Mindenesetre megtudhattuk, a folyamatos utánpótlás-nevelés következtében idehaza mintegy egymillió alkoholista emelgeti a poharat.
Italtérképészetileg ezt úgy kell elképzelni, hogy a rózsaszínűnek ábrázolt Európából szinte kiugrik a jajvörös Kárpát-medence. Vagy inkább kitántorog. Hogy mit kellene tenni? Nehéz kérdés. Az alkoholtilalmak sosem voltak népszerűek – a harmincas évek Amerikájában szinte polgárháborúvá fajult a bevezetése, ötven évvel később Gorbacsov vodkastopja sem jött be, akárcsak Kádár reggeli szeszkorlátozó rendelete a maga idejében. A szakemberek szerint komoly probléma, hogy Magyarországnak nincs alkoholstratégiája. (A piásoknak van: irány a kocsma!)
Mert nagy úr ám az ital. Idehaza pár éve kisebb felzúdulást keltett, amikor híre ment, hogy a rendőrség ezentúl büntetni fogja az italosan kerékpározókat. Egy meginterjúvolt biciklis fogyasztó háborogva nyilatkozta, hogy ő még egyetlen embert sem gázolt el. (Általában őt szokták.) Olvasmányainkból tudjuk, hogy a tengerészek még lázadni is képesek voltak az elmaradt rumadagjukért. Még a Déli-sark kutatóbázisain is lelkesen isznak az ott dolgozók, mondván, csak így lehet elviselni az ingerszegény környezetet. A boltokban a sör mellett erősebb italok is kaphatók, a legnagyobb bázison három bár is várja a szomjas sarkkutatókat. Dermesztő.
A szesztéma a politikát sem hagyja érintetlenül. Pár éve az italozásról kérdezgette az Index Szanyi Tibor szakértőt (jelenleg az Iszomm frontembere), érdekeseket mondott a kapitány. „Abban az országban, ahol a szabad pálinkafőzésért csatába megyünk, mi bajom lehet?” Elmesélte, hogy annak idején szegény Horn Gyulát alaptalanul vádolták túlzott ivással. A legendássá lett „Egyedül vagyunk, Tibor!” kezdetű beszédéből is csak a gonosz jobboldal fabrikált utóbb mámoros történetet, merthogy elnök úr előtte „kizárólag kávézott és szódázott” – ha beemelt is előtte néhány ampullával, a fellépésre már „kiszelídült”.
Gyakran előkerül a kérdés, helyes-e, hogy szeszt is felszolgálnak a parlamenti büfében? Kétkezi ember kapásból vágja a választ: dehogy helyes! Ha a munkahelyen tiltják a piát, miért lenne kivétel az Országház? Az is munkahely, még ha olykor örömtanyára emlékeztet is. Anélkül, hogy deheroizálnánk törvényhozóinkat, ismerjük el, némelyik képviselő felszólalása olykor afféle pohárköszöntőre emlékeztet. (Főleg, ha „feles” törvény kapcsán emelkednek szólásra).
A szesztémát elemezve megkerülhetetlen a piros fejű exminiszterelnök. A rafinált Gyurcsány pontosan tudja, hogy a romantikus magyar néplélek valahol a szíve legmélyén kedveli, sőt magáénak érzi az italos embert. Még a mondás is úgy szól: akkor szép a magyar, ha részeg. Nincs is olyan nótánk, amelyben ne lenne ott valamilyen változatban, akárcsak körülírva is a beborozott, netán hullarészeg férfiember. „Vörösbort ittam az este!”, „Részeg vagyok, rózsám, mint a csap!” Stb. Magyar ember megbocsát, mit megbocsát – keblére öleli borissza honfitársát.
Alighanem erre spekulál a szemlőhegyi konspirátor is: egy italos Gyurcsányban szesztestvérek potenciális szavazata lapul. Vegyük végre észre, hogy Láriferi – aki egyébként borásznak tanult (még a diplomamunkáját is ebből koppintotta) – valójában egy ügyesen fölépített stratégiai alkoholista!
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy igazából nem is szereti a szeszt, csak politikai haszonlesésből szokott berúgni. Frászt! Civilben is masszív fogyasztó, ám ezzel így, önmagában még nem tudna kiemelkedni a szoros magyar élmezőnyből. Kérkedve mutogatja tehát borvirágos orrát a sajtónak, szivárogjon csak ki minél hangosabban: italos a pártvezér.
Láriferi nem hülye, csak minket gondol annak.
Legyünk résen! Proszit!
Pilhál György – www.magyarnemzet.hu