Újabb döbbenetes írással folytatta halottgyalázó botrányát Hadházy Ákos

Mint ismert, a járványügyi védekezést a kezdetektől akadályozni próbáló politikus a napokban közzétett egy videót, amiben a szentendrei Sztaravodai úti Köztemetőben uralkodó „áldatlan” állapotról kívánt beszámolni.

Mellément akció, mellément magyarázkodás

A felvételhez fűzött kommentárjában többek között azt kifogásolta, hogy a halottasházban „annyi az elhunyt, hogy egyszerűen nem férnek el a holttestek”, így a testeket „megdöbbentő és kegyeletsértő módon” egymásra pakolták. Hadházy Ákos egyúttal arról is írt, hogy mindez a „kaotikus és dilettáns járványvédelem”, az „egészségügy” és a kormány hibája. A baloldali, de papíron független képviselő még azt is tudni vélte, hogy az európai országok közül Magyarországon „az egyik legsúlyosabb a járványhelyzet”.  Állításai hamar megdőltek, hiszen a szentendrei köztemetőben lévő halottak közül egy sem volt koronavírusos, arról nem is beszélve, hogy a halottasháznak nem a kormány, hanem a baloldali szentendrei önkormányzat a fenntartója.

Azt követően, hogy országos botrány lett az esetből, Hadházy csak óvatosan nyilatkozott a sajtónak. Így az Origónak sem árulta el, ki készítette a halottgyalázó videót, és az hogyan került hozzá, hanem csak annyit írt, hogy azt „egy, a magyar emberek sorsáért aggódó honfitársunk” juttatta el hozzá „egy biztonságos csatornán” keresztül.

Szerda délután azonban hosszú idő után érdemben reagált az ügyre: közösségi oldalán a német ARD híradójának, a Tagesschaunak tegnapi riportját osztotta meg, amiben egy szászországi krematóriumból mutattak képeket. A párhuzam nem véletlen, Hadházy így próbálta megmagyarázni az amúgy nehezen megmagyarázható akcióját.

Zavaros, zaklatott gondolatmenetű bejegyzésében azonban homlokegyenest másról írt, mint pár napja, amikor nyilvánosságra hozta a felvételt. Ahogy fentebb említettük, korábbi bejegyzésében még azt tartotta a legfőbb problémának, hogy kegyeletsértő módon helyezték el a holttesteket. Mostani írásában viszont már arról ír, hogy ez igazból nem is olyan nagy baj (hiszen a németeknél is van ilyen, tehát akkor biztos normális – a szerk.), a gond az, hogy erről a németek „őszintén beszélnek”, itthon meg – szerinte – tabutéma. Arról menet közben elfeledkezett, hogy a szászországi krematórium koronavírusos halottak miatt telt meg, Szentendrén pedig egyetlen koronavírusos sem volt, ahogy azt már említettük.

Nem ez volt az egyetlen ellentmondás rövid írásában: múlt héten még borzasztó magyar járványkezelésről értekezett, szerdán viszont azt írta, hogy „az igazi különbség a két ország közt nem a fertőzöttek vagy a halottak számában van”. A jelek szerint

Hadházy a botrány hatására annyira megzavarodott, hogy véletlenül még azt is elismerte, Magyarország – európai viszonylatban is – helyt áll a vírus elleni küzdelemben.  

Nem elszigetelt eset

Mivel Hadházy botránya egyre csak dagad, megkértük ifj. Lomnici Zoltánt, mondja el véleményét az ügyről.

A Századvég szakértője először jogi szempontból közelítette meg a kérdést. „A töretlen felsőbírósági gyakorlat szerint kegyeletsértés, mint ún. defamatórikus (rágalmazó, becsületsértő jellegű – a szerk.) bűncselekmény vétségi alakzatát az valósítja meg, aki a halottat vagy annak emlékét a becsület csorbítására alkalmas tény állításával, híresztelésével, ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használatával, avagy a becsület csorbítására alkalmas kifejezés használatával meggyalázza” – emelte ki a szakember, aki azt is ismertette, hogy

• a francia jogban azt is figyelembe kell például venni, hogy volt-e ártó szándék az elkövetőben a hozzátartozók iránt;
• a balti államokban pedig létezik olyan büntetőjogi rendelkezés, amely alapján kegyeletsértőnek minősül, ha bárki az elhunyttal vagy a hozzá közel álló személyekkel szembeni megvetést mutat, és ezzel kapcsolatosan a temetés folyamatát megzavarja.

Ifj. Lomnici Zoltán úgy látja, hogy a kegyeleti jog mint a halott személy kvázi emberi méltósághoz való joga erősebb a szólás és véleménynyilvánítás szabadságánál. „Így véleményem szerint ezek ütközése esetén Hadházy Ákos erre nem hivatkozhat” – kommentálta.

A szakértő ezután röviden politikai szempontból is értékelte a Hadházy-ügyet. Szerinte fontos kiemelni, hogy esetében „nehéz eltekinteni a politikai haszonszerzésre irányuló szándéktól. „Mivel azonban a kegyeletsértés magánvádra üldözendő bűncselekmény, az arra jogosultaknak kell döntenie a gyanú megalapozottságáról és az esetleges jogi lépések megtételéről” – tette hozzá. Majd az összbaloldal oldaláról vizsgálva a történteket, leszögezte, hogy politikai értelemben Hadházy akcióját nem lehet elszigetelt eseményként kezelni.

„Általánosságban kijelenthető, hogy a magyar baloldal gyakorlatilag a járvány-veszélyhelyzet kihirdetése óta összehangolt dezinformációs kampányt folytat, tények és a személyes politikai vélemény veszélyes elegyét terítik széles körben” – fogalmazott ifj. Lomnici Zoltán, aki ezen a ponton ismertette a The American Journal of Tropical Medicine and Hygiene című tengerentúli tudományos szakfolyóirat legutóbbi kutatásának eredményét. E szerint – a járvány kapcsán – több mint 800 ember esett áldozatául az álhírek terjedésének és több mint 5800 ember került kórházba a főként a közösségi médiafelületeken terjedő dezinformációk következtében.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy a hazai egészségügy ellenőrizetlen információk, illetve kétségbe vonható állítások híresztelésével történő támadása felvetheti a rémhírterjesztés gyanúját. Szerinte mindenképpen érdekes kérdés, hogy a baloldali politikusok a birtokukba került személyes adatokat az adatvédelmi törvényben lefektetett elvek (adatvédelmi, adatkezelési rendelkezések betartása) szerint kezelik, vagy fennáll ezek megsértésének a gyanúja, annak büntetőjogi és egyéb jogkövetkezményeivel.

Végül a Századvég kutatásait ismertetve elmondta, hogy a járvánnyal kapcsolatos álhírek, félelemkeltésre alkalmas, félrevezető állítások terjesztése miatt az Egyesült Államokban és Németországban is – az eset súlyosságától függően – pénzbírság és/vagy 5-20 évnyi szabadságvesztés szabható ki. Szavaiból kiderült, mindkét ország rendelkezik vonatkozó jogszabályi háttérrel. Végül kiemelte, hogy Ausztriában, Belgiumban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Németországban, Romániában, Svédországban és az Egyesült Államokban is pénzbírsággal és/vagy több évig terjedő szabadságvesztéssel büntetik, ha „valaki a köznyugalom megzavarására alkalmas módon, tudatosan olyan valótlan tényt állít, vagy azt a látszatot kelti, hogy közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget.”