Kun Béla nyomában
Fekete-Győrnek a száz éve minket megnyomorító vörösökhöz hasonlatos lázálmai vannak.
Alighogy ocsúdtunk az első gólya érkeztéről szóló hír olvasása utáni tavaszváró hangulatból, a fecskék mellé a politika éretlen kismadarai is szépen szállingóznak az etető köré. Bő egy év múlva már mindenki választási lázban fog égni, habár az ellenzéki pártok már most is licitálnak egymásra. Ki parizerevésben, ki bolsevizmusban.
Na de ne rohanjunk ennyire előre! Az első aspiráns már rajthoz is állt, az úgynevezett előválasztáson. Az ilyen tét nélküli voksolások elképesztő súlyát már a főpolgármester-választásnál is lehetett látni, amikor a kétmilliós városból Karácsonynak hetvenezer főt sikerült maga mögé állítania… A rajtvonalnál egyelőre Fekete-Győr András tetszeleg, az ifjú titán, aki száz évvel a véres vörösterror után, eredeti ötlete nem lévén, ugyanarra adja a fejét: a románok előtt való hajbókolás és a kénye-kedve szerint jegyzett, úgynevezett „fideszesek” fenyegetése vagyonelkobzással, meghurcolással.
Kun, pardon, Fekete-Győr már el is kezdte demonstrációs kormányzását. Ugyan a rajtpisztoly még ezen az előfutamon sem dördült el, ő már most, a versenyzők gyülekezője alatt felkéredzkedik a dobogó első fokára, hogy vízióját amolyan botcsinálta Ciceróként ontsa az intellektuális deficit adta ötlettelenségtől vezérelt „koalíció” híveire. A mi modern kori Kun Bélánknak, habár sok munkatapasztalata nincs, koszorúslány (vagy fiú, ki mondhatja ezt ma meg) valószínűleg elég sokszor volt, mert a populizmus jelzőjét úgy hinti, mint a rózsaszirmot, holott a teli kosár mégis nála van, s maga is fürdik benne.
Érdemes meghallgatni ezt a legényt, mert mégiscsak demokráciában élünk. Nézzük meg, mit is szeretne! Milyen Magyarországot képzel el? Mily akarat vezérli Andrást, amikor az állam vezetői pozíciójában be akar állni Szent István, Hunyadi Mátyás vagy IV. Károly mellé a panteonba? Mert ezeknek az embereknek, mi tagadás, volt víziója, hogy milyen sorsot szeretnének szent hazájuknak… De a mi Fekete-Győr Andrásunknak csak elődjéhez, a száz éve már egyszer minket megnyomorító vörösökhöz hasonlatos lázálmai vannak, s imígy képzeli el népének (amelynek meghatározását szintén magának vindikálja) jövőjét: emberek tönkretétele, megbélyegzés és felforgatás.
Bódi Ábel – www.magyarnemzet.hu