Noszály elárulta mázsás titkát – Soros Györgyöt tanította szerválni Amerikában
Öt Grand Slam-torna-győztes ellen nyert aktív korában, ezzel máig csúcstartó a magyar teniszben a negyvennyolc éves Noszály Sándor. A bulvárvilágban is megmerítkezett korábbi játékos tavaly váratlanul hazaköltözött Los Angelesből, és továbbra is barátjának tudhatja a hobbiteniszező amerikai művészvilág több sztárját. Noszály itthon képzeli el a jövőt, március elejétől felelős beosztásban dolgozik fiatal magyar tehetségekkel a hazai szövetség kötelékében.
– Kevés embernek jut eszébe hazaköltözni Amerikából. Hogyhogy újra itthon?
– Elsősorban Balázs Attila miatt. Régóta jóban vagyunk, s tavalyelőtt októberben aktívabban kezdtünk el egymásnak írogatni. Felvetődött a lehetőség, hogy bekapcsolódjak a stábjába, segítem a pályafutását. Los Angelesben elég sok időm felszabadult, akkoriban éppen az egyik barátommal kozmetikai céget alapítottunk.
– Ezt hogyan képzeljük el?
– Műszempilla-felrakó készüléket forgalmazó céget hoztunk létre. Később a járvány nem tett jót nekünk, de már fent vagyunk egy-két online felületen. A barátom volt az ötletgazda, én sokat segítettem neki, együtt dolgoztunk a projekten.
– Vissza Balázs Attilához…
– Amikor hazajöttem, végigcsináltunk Attilával egy brazil és egy argentin túrát, majd jött a Davis-kupa.
– Érdekes kapcsolat: még játszottak egymás ellen, sőt kiosztott önnek egy 6:0-t.
– Hát persze, de én akkor már nem vettem annyira komolyan a teniszt. Attila családját régóta ismerem, a bátyjának, Gyurinak voltam az edzője 2003-ban, amikor a juniorok között megnyerte a párost a Roland Garroson. De ami Attilát illeti, tavaly sok sérüléssel bajlódott, szeptember magasságában beszéltünk arról, hogy a talpsérülése miatt még nem tudja, hogyan alakul a programja. Akkortájt hirdetett a szövetség pályázatot, a Marozsán Fábián, Piros Zsombor, Velcz Zsombor, Fajta Péter, Valkusz Máté és Makk Péter nevével fémjelzett csapat, a fiatal, feltörekvő korosztály élére kerestek edzőt. Belevágtam. Palágyi Miklós és én nyertünk a pályázaton, márciustól eddzük és versenyekre is elkísérjük a fiatalokat. Már nagyon várom. Ennél nagyobb kihívást jelenleg nem tudok elképzelni. Mind a hat srác tehetséges, még bármi lehet belőlük.
– Egészen elképesztő a győzelem iránti vágya, ezt a barcelonai olimpiáról ismert férfi sportolók amatőr focicsapata, a Kaja, pia, olimpia tagjai közül jó páran mesélték.
– Apámtól tanultam. Állandó versengéssel telt a fiatalságom, így neveltek. Apám a római olimpia döntőjében szerepelt, többszörös magyar csúcstartó magasugró volt.
– Akkor ön hogyan kötött ki mégis a tenisz mellett?
– Három-, négy- és öttusával is próbálkoztam, csak viszonylag későn, kilencévesen kezdtem el teniszezni. Az atlétikai alap rengeteget segített. Tizenegy évesen már első voltam a korosztályomban. A családom nem volt vagyonos, pedagógus család gyermekeként nőttem fel, de a szövetség felkarolt és segített nekem.
– Volt példaképe?
– Én szervaröptéztem, ezért Edberg és Becker volt a kedvencem. Agassi játékát, az iszonyatosan jó ritörnjeit is imádtam. Pat Casht is szerettem, később le is győztem.
– Melyik skalpjára a legbüszkébb?
– Öt Grand Slam-győztes ellen nyertem: Carlos Moyát, Sergi Bruguerát, Albert Costát, Andrés Gómezt salakon, Pat Casht gyorsabb borításon győztem le. Talán Bruguera a legnagyobb skalp, mert ő két Roland Garrost nyert.
– Volt, aki szerint az 1992-es olimpián is lehetett volna esélye szép eredményre. A korabeli tudósítások szerint Markovits Lászlóval, a szövetség jelenlegi alelnökével kellett volna játszania, de ő betegség miatt visszalépett. Tényleg volt harag emiatt?
– Régi történet. Lacinak kezdődő tüdőgyulladása volt, és ezért nem mert kockáztatni.
– Ha kiállt volna, és mondjuk egy-két játék után bedobja a törülközőt, akkor ön könnyedén tudott volna menetelni, mert nem kap új ellenfelet. Huszonkilenc év távlatából ezt meg tudja erősíteni?
– Nehéz megítélni. Talán az sem lett volna korrekt, ha kiáll, majd feladja a meccset. Ezt ma már büntetik. Így megadta valaki másnak a lehetőséget, hogy játszhasson.
– A barcelonai olimpia megnyitójáról van egy emlékezetes kép: Kovács Kokó Istvánnal a nyakában menetelt együtt a magyar csapattal. Honnan jött az ötlet?
– Kokó 48-50 kiló volt, én meg 93. Nem szakadtam bele, kényelmesen elvittem a nyakamban. Azóta is tartom a súlyomat, talán száz kiló vagyok, nem ugrott fel sok, amióta abbahagytam a teniszt.
– Amióta befejezte az aktív sportot, sok mindenbe belekapott. Tényleg nagykanállal ette az életet?
– Ez csak részben igaz. Húszéves koromtól huszonhét éves koromig komoly kapcsolatban éltem, utána volt még egy hét évig tartó szerelmem. Amikor szingli lettem, beindultam. Most minden rendben van: kiegyensúlyozott párkapcsolatban élek.
– 2015-ben egy tévéműsorban derült ki, hogy filozófiával is foglalkozik. Ez hogyan kúszott be a képbe?
– Mindig is nagy Popper Péter-rajongó voltam, arról álmodoztam, hogy egyszer kiadhassam az angolra lefordított műveit. Ezzel kapcsolatban írtam néhány gondolatot.
– Ebben a műsorban vezette le, hogy Gerard Butler hollywoodi színész a leégett háza után olyan helyre költözött, ahol volt egy teniszpálya. Sorsszerűnek vélte, hogy így kerültek kapcsolatba.
– Csak azt mondtam, hogy valamifajta véletlen sodort minket egymás mellé, karmikus élmény volt, a költözése után én kezdtem el őt teniszre oktatni.
– Ha már szóba hozta az amerikai munkásságát: a kinti tanítványai között volt boldog-boldogtalan, Bill Gates, Soros György…
– Igen, ők is. Sorossal New Yorkban találkoztam, valakitől megtudta, hogy éppen ott vagyok. Meghívott egy teniszklubba, hogy játsszunk egy páros meccset, és utána szerválni oktattam. Ez 2014-ben volt.
– A Tyson-féle történet viszont jóval frissebb.
– Éppen Floridában voltam egy konferencián, ahol megismerkedtem a korábbi profiboksz-világbajnok Mike Tysonnal. Elkezdtünk dumálni, kiderült, hogy az akkor hatéves lányából profi teniszezőt akar faragni. Én elmondtam a javaslataimat. A lényeg az, hogy kapcsolatban maradtunk. Tudtam, hogy Las Vegasban él. Egy Los Angeles-i baráti társasággal később elugrottunk Vegasba megünnepelni a híres divattervező, ingatlanfejlesztő, Bruce Makowsky hatvanadik születésnapját. Hatan voltunk, velünk volt többek között Gavin Rossdale, a Bush zenekar alapítója is, vele is sokat ütögettem korábban. Írtam Tysonnak, hogy ha van kedve, csatlakozzon. Üresen hagytunk egy széket az asztalnál, mondtam a többieknek, hogy meglepetésvendég várható. Egyszer csak betoppant Mike Tyson.
– Szép. Megkerülhetetlen a bulvármúltja. Ez segített, eljutott oda is, ahova korábban nem? Megérte?
– Az élet tapasztalat, és amíg az ember nem él át bizonyos élményeket, nem is mondhat véleményt róluk. Fontos tapasztalat volt, amikor 2003-ban elvállaltam a Nagy Ő szerepét a kereskedelmi tévében. A médiavilágot nem ismertem, érdekes volt erre is rácsodálkozni. Semmit sem bántam meg. A mostani táncos műsort sem, főleg ebben a nehéz időszakban jelentett felüdülést. Jó kaland volt.
– Korábban lecsapott a bulvársajtó, amikor beszámolt a lelki töréséről. Mi történt?
– A válásom után volt egy nehéz életszakaszom, ez sem titok. Ebből is marha sokat tanultam. De nem akarok erről többet mondani. Most jó formában várom az új kihívást, és lehet, hogy egyszer megvalósítom az elképzeléseimet; azon leszek, hogy Popper Péter műveit angolul is olvashassák.
Szilágyi László – www.magyarnemzet.hu
Follow @jobboldalihirek