Az erdélyi románok is unják már Bukarestet – Erdély elszakadása csak idő kérdése!
„Ha a magyarok nem lettek volna, Erdély sem létezne.”
Sabin Gherman, román publicista még tizenkilenc évvel ezelőtt írta meg a legendás, “Elegem van Romániából, Erdélyemet akarom!” című kiáltványát, aminek köszönhetően azóta is a fősodratú bukaresti média és politika fő hazaárulója, és persze a magyarok, meg egyre több valóban erdélyi identitással bíró román kedvence.
„Romániának esély volt az Erdéllyel való egyesülés, hogy megtanuljon valamit annak szervezettségéből, értékrendszeréből. Nem így történt.”, írja Sabin, majd folytatja: „Tele van a hócipőm Miticával, a széltolással, a cigánykodással, ami hozzátapad ehhez az országnévhez, hogy Románia…. Nem tanultak semmit a magyaroktól, nem tanultak semmit az osztrákoktól, nem tanultak semmit a németektől. Túl hamar tértek át a furculitionról a „Román zászlóaljak, törjetek át a Kárpatokon”-ra. Meglehet, ezért is van az, hogy Erdély legvitézebb „védelmezői” a Kárpátokon túl (szerk.: román szempontból nézve írja, vagyis Erdélyben) születtek. Lehet, ezért is ér véget Európa valahol Brassó mellett. Ott ér véget Erdély is.” – akkor a kolozsvári televíziónál dolgozó újságíró ezekkel az 1998. szeptember 6-ai mondataival jói dőre kiírta magát a román közéletből.
Gherman a Sapientia Erdélyi Magyar Egyetem hallgatói önkormányzatának meghívására tartott előadáson beszólt az erdélyi autonómia-petíciót egy mozdulattal szőnyeg alá söprő Klaus Iohannis elnöknek is: “lesújtó, hogy az államfőnek el kell magyarázni, mi fán terem az önrendelkezés”. Rámutatott arra is, hogy a román politikai elit évek óta a decentralizációról, a régiók nagyobb önállóságáról beszél, ám amikor ezt valahol meg is akarják valósítani, azt az “ország egysége elleni támadásként” értelmezik és elutasítják.
Érdekes, hogy követendő példaként nem is a baszkföldi, vagy a dél-tiroli autonómiát hozta fel (nyilván tudva, hogy ezeket a modelleket Bukarest soha nem fogadná el), hanem a lengyel vajdaságok rendszerét, amelyben sokkal nagyobb szerepe van a helyi szintű döntéshozatalnak. A többek közt Székelyföldet is feldaraboló “fejlesztési régiókat” súlyos tévútnak tartja, mert azok határait a történelmi hagyományokat semmibe véve “úgy húzták meg, mint az afrikai gyarmatokét”.
Egy évszázada erőlködik Bukarest, hogy Erdélyt, a Bánátot, a Partiumot és Máramarost lezüllessze a Kárpátokon túli területek szintjére. Ebben az Európában egyedülálló multikulturális térben folyton elhintették a magyarok és a románok közti ellenségeskedést, erőltették a kisebbségek asszimilációját, kiárusították a szászokat és a zsidókat, és igyekeztek folyton bomlasztani az autentikus erdélyi értékeket. A görög katolikus papokat kommunista börtönökbe zárták és megkínozták, attól függetlenül, hogy az Erdélyi Iskola korifeusainak szellemi követői voltak, a román kultúra kútfői, akiknek szelleméből a Kárpátokon túliak is bőven táplálkoztak. Erdély szellemét egy olyan „Bukarest” börtönözte be és ítélte halálra, amely képtelen volt elfogadni azt a sokszínűséget és intézményesített autonómiát, amely a Balkánon ismeretlen. „Csak egy magyarázata lehet a Regát erdélyi asszimilációs politikája eredménytelenségének. Ez egy történelmi törvényszerűségből fakad, amely szerint a magasabb rendű civilizációk mindig magukba olvasztják a fejletlenebbeket, s ez fordítva sosem lehet érvényes.” – írja a szerző. Az első egyetemet a magyarok 1581-ben alapították Kolozsváron. A Regátban csak 279 év múlva, történetesen Jászvásáron pedig csak 1860-ban létesítették az első egyetemet – tudjuk meg a román szerzőtől.
A Magyar Királyság, majd az Osztrák-Magyar Monarchia adminisztrációk által létrehozott jogi intézményeket (többek között a telekkönyveket) sem lehet kitörölni a „nagy román egyesülés” előtti időkből. Nem is beszélve azokról a városokról, várakról és várkastélyokról, amelyeket a magyar kormányzat, vagy éppenséggel az osztrák–magyar adminisztráció építtetett, s amelyek annyira különböznek az olténiai vagy moldvai mezővárosoktól. Erdély évszázadokkal előzte meg civilizációban és kultúrában a Regátot – vonja le a következtetést a publicista.
Ma is helytálló Constantin Noica megállapítása: „Politikai értelemben Erdély egyesült ugyan Romániával, de spirituálisan soha.”
Gyermekkoromban Alvincen két-három nyelven beszéltek. Szászrégenben, ahol középiskolába jártam, három párhuzamos nyelven tanítottak: románul, magyarul és németül. Erős zsidó közösség is élt ott, jól ismertük a hagyományaikat. A családi házunk a roma negyed közvetlen szomszédságában volt. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy ne érezzem magam többséginek. A románok közt is a kisebbséghez tartozom, mert van magyar felmenőm is, az anyai dédnagyapám székelyföldi származású volt.„
Románia nagykövete volt Finnországban és Észtországban is. Elmondása alapján akkoriban Romániával szemben nagyon sok fenntartása volt a finneknek, „ők nagyon érzékenyek a kisebbségi politika terén, és mivel a finnugor népcsoporthoz tartoznak ők is, a magyarok jogai, azok tiszteletben tartása különösen érdekelte őket”.
„Ahányszor részt vettem a svéd nyelv napján, azt láttam, hogy Martti Ahtisaari, az akkori finn elnök svédül beszélt a svéd nyelv fontosságáról. Finnország kétnyelvű ország, és bár a svéd ajkúak csupán 6 százalékban élnek az országban, minden kétnyelvű. Ha befolyásos politikus lettem volna, ezt a kétnyelvű modellt honosítottam volna meg itthon. Ha mindenki értené a másik nyelvét, másképpen gondolkodnánk sok mindenről. Ez nem utópia. A finneknél azt is megtanultam, hogy az embernek nem kell nacionalistának lennie ahhoz, hogy szeresse a hazáját, náluk fontosabb a hazafiság. A finnek hazafiak, és nem nacionalisták. Én egy ilyen Erdélyről, egy ilyen Romániáról álmodtam, amelyet tisztelhetne a világ, amely jó irányban fejlődik, és ahol a román nép szeretettel tud együtt élni magyarokkal, németekkel, örményekkel, zsidókkal, romákkal, minden nemzetiséggel, és sose kérdőjelezi meg jogaiknak a legitimitását.”
Az autonómia megvalósulhat! – ha Erdély hazatér Magyarországhoz, akkor a dél-erdélyi területen kialakítható egy 3 hivatalos nyelvű (magyar, román, német) autonóm régió, ahol tényleg biztosítva is vannak a kisebbségi jogok.
Budapest, 2021.03.20., Magyarok az Igazságért – MI