Tettek helyett píszí blabla: bevándorlók töltik meg a német intenzíveket
A német kormány a „polkorrektség” jegyében nem meri nevén nevezni a problémát. Vagyis azt, hogy a koronavírus-járvány legsúlyosabban a bevándorló hátterűeket érinti, miközben a központi kommunikáció egyszerűen nem éri el ezeket a csoportokat. Ahelyett, hogy cselekednének, sunnyognak – abból ugyanis nem lehet baj(uk)…
Ilyen az, amikor a píszi hülyeség szó szerint megöli a jobb sorsra érdemes, szebb napokat látott Nyugatot: friss, megdöbbentő német sajtóhírek szerint miközben bevándorló hátterű emberek tömegei töltik meg a kórházak intenzív osztályait, és a migránsok brutálisan felülreprezentáltak a súlyos koronabetegek között, a kormány NEM MER beszélni erről a kérdésről. Szőnyeg alá söpri a problémát; a „ha kussolunk róla, akkor nem is létezik” egészen elképesztő és halálos logikáját követve.
A napokban több újság közölt részleteket a német egészségügyi szakértők online konferenciájáról, ahol több vezető orvos Jens Spahn egészségügyi minisztert és a járványügyi agytröszt, a Robert Koch Intézet vezetőjét, Lothar Wielert szembesítette a valósággal. Ami nem más, mint hogy a Németországban súlyos állapotban lévő koronavírusos betegek több mint 90 százaléka migrációs hátterű. Az intenzív osztályon kezelt muszlimok száma jelentősen meghaladja az 50 százalékot, noha Németország 83 milliós lakosságának a muszlim közösség (még) „csak” 4,8 százalékát teszi ki.
Thomas Voshaar, a moersi Bethania kórház tüdőrészlegének főorvosa egy vezető orvostudományi felmérésre alapozva rámutatott, a súlyos állapotban lévő koronavírusos páciensek közül a legtöbben azok csoportjába tartoznak, akiket az egészségügyi intézményekben csak úgy neveznek, hogy „kommunikációs nehézségekkel küzdő betegek”. Azaz olyan bevándorlók vagy bevándorló hátterű személyek, akikkel – nyelvi és/vagy kulturális okokból – képtelenek érdemben kommunikálni az egészségügyi szakemberek.
Voshar doktor nem kertelt: szerinte a kormány azért huny szemet a probléma felett, hogy elkerülje a faji alapú megkülönböztetés miatt kialakuló vitákat. Hogy mennyire fején találta a szöget, azt jól mutatja, hogy Lothar Wieler RKI-vezér a jelenséget menetből és izomból lesöpörte az asztalról: „tabutémának” titulálta. Éppen ezért korántsem véletlen, hogy – a hírek szerint – a probléma súlyossága ellenére Angela Merkel kancellár vonakodik megvitatni a kérdést a tartományi miniszterelnökökkel tartott rendszeres találkozóin. A koronavírus-járvány frontvonalában harcoló, a betegeket ápoló ás gyógyító, életükért nap mint nap küzdő orvosok, egészségügyi szereplők megmondták a tutit:
a kormány azért nem foglalkozik ezzel a témával, mert tart a „rasszista” vetületétől és a muszlim, valamint a német közösség reakciójától. Vagyis fél, hogy megbélyegzik, ha kimondja az igazságot.
Itt tartunk tehát 2021-ben, mikor egy éve tombol a pandémia. Megáll az ész – mert ezúttal is egyértelműen „növeli, ki elfödi a bajt”. Sajnálatos, hogy Angela Merkel és a vezető nyugat-európai politikusok nem olvasnak Illyést. Sem. (Ugyanis a média beszámolói szerint Svájctól Franciaországon át az Egyesült Királyságig máshol is hasonló a helyzet, már ami a koronavírus-járvány és a migránsok kapcsolatát illeti.)
A bajok forrása egyébként nem más, mint az, hogy párhuzamos társadalmak jöttek létre a nyugat-európai országokban, ahol a nemzeti kormányok figyelmeztetései nem vagy csak igen korlátozott mértékben érnek el a muszlim közösségekhez, a mecsetekhez. Az imámokat is csak „fű alatt” keresheti meg az állam, hogy együttműködést kérjen tőlük, de ez nem sokra vezet. A migráns közösségeken belül pedig a járványügyi szabályok figyelmen kívül hagyása (adott esetben a tiltások ellenére is sok száz fős temetések, esküvők, családi összejövetelek), a szűk lakótér és a nagyobb családok együttélése, valamint bizonyos vallási és kulturális hagyományok, sajátosságok követése önmagában is súlyos fertőzési kockázatokkal fenyeget, nem beszélve arról, hogy tudományos kutatások is szólnak már arról az ázsiai (eredetű) populációkban jelentősebb eséllyel alakul ki, és válik súlyossá a COVID-19 betegség, mint az európaiaknál.
Nyugat-Európa vezető politikusai nemcsak a migrációs válságot, az illegális bevándorlás képtelenek kezelni, de annak máris érezhető következményeivel sem képtelenek megküzdeni.
Tettek helyett fullba tolják a píszí blablát. Cselekvés helyett marad a pótcselekvés, de még inkább a sűrű kussolás. Azaz nemes egyszerűséggel homokba dugják a fejüket. Aminek a vége nem lehet más, mint a totális összeomlás.
Tényleg, nagy kár, hogy nem olvasnak Illyést…
Forrás:Pintér M. Lajos – JP blog