Újra a magyar kormányt kritizálja a holland balliberális politikusnő
Ismét Magyarországról posztolt Twitter-oldalán Sophie in t’ Veld: szerinte a vita Magyarországgal és Lengyelországgal nem jogi, hanem politikai természetű, és ezért „politikai választ is igényel”, – jelentette ki a napokban a holland szociálliberális D66 párt EP-képviselője, mely párt eddig is Mark Rutte koalíciós kormányának tagja, a márciusi országgyűlési választásoknak pedig nagy nyertese volt.
Posztjára Varga Judit igazságügyi miniszter úgy reagált, hogy „jól ismerjük már Sophie In’t Veld képviselő asszonyt, a jogállamiság »hősét« és a hazug Sargentini-jelentés egyik legnagyobb támogatóját.”
Az újabb csörte kapcsán érdemes megvizsgálni, milyen álláspontot foglal el a holland politikusnő és pártja, a D66 néhány kényes kérdésben. In t’ Velda a múltban több alkalommal is támadta a magyar kormányt: 2019-ben is Varga Judit vitázott, ahol Varga megjegyezte, hogy szerinte sok képviselő el sem olvasta a Sargentini-jelentést. In ‘t Veld ekkor úgy érvelt, hogy „alaposan megvitatták a jelentést, és a benne lévő állításokat”.
A vitában a holland EP-képviselő a magyar kormányt a média szabadságával, a bevándorlás-ellenességgel és a korrupció vádjával támadta. A képviselőnő ezután sem feledkezett el Magyarországról, 2020 januárjában ismét a fenti vonalak mentén szólalt fel az EP-ben, majd az év májusában a magyar felhatalmazási törvény vitájában nevezte „halottnak” a magyar demokráciát. Legújabban pedig
Pártelnök PLO-s férjjel
Mint emlékezetes, a Sargentini-jelentés egy helyütt Orbán Viktort is megvádolta azzal, hogy „nyilvánvaló” antiszemita sztereotípiákkal élt 2018. március 15-ei beszédében. (Mindez persze ellentmondásos, hiszen maga Judith Sargentini is már „apartheidnek” nevezte Izraelt a múltban, pártja, a Zöld Baloldal szólított már fel Izrael bojkottjára, azt méltatta videóban a Hamász, és tüntettek pártja ellen holland zsidók és keresztény cionisták is).
In t’ Veld pártja, a D66 sem mentes azonban a hasonló botrányoktól.
A párt elnökének, Sigrid Kaagnak férje a palesztin Anis al-Qaq, aki korábban Jasszer Arafat kormányában volt tisztviselő, és akire a Times of Israel még 2017-ben is a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PLO) „vezető tisztviselőjeként” utalt. A PLO-t terrorszervezetként tartja számon az Egyesült Államok és Izrael is.
Természetesen senkit sem minősít, hogy ki a férje, de érdemes idézni, hogy a Times of Israel iménti cikke szerint maga Kaag 1996-os interjújában az izraeli telepeseket „illegális gyarmatosítóknak”nevezte, akik „elrabolt földön” élnek. Kaag ugyanezen cikk szerint azt is állította, hogy 1995-ben apósát egy arab sálat (keffiját) viselő zsidó késelte meg Jeruzsálemben, azonban állítását vitatták, mivel az izraeli hatóságok nem találták nyomát hasonló incidensnek.
Egy másik cikk szerint Kaag a kilencvenes években az UNRWA ENSZ-szervezetnek is dolgozott, mely a palesztin menekültek segítéséért felel. Egyébként ez ugyanaz a szervezet, mely tavaly azzal került az izraeli lapok címoldalaira, hogy kiderült: olyan tankönyveket használtak az általa fenntartott iskolákban, ahol Jeruzsálemre egyszerűen „arab városként”, a zsidókat „cionista ellenségként” mutatták be.
A szervezettől Donald Trump kormánya egyébként 2018-ban megvonta a pénzügyi támogatást, Joe Biden viszont idén januárban jelentette be, hogy helyreállítja a szponzorációt.
Támogatási botrányok sorozata
Kaag 2017 óta külkereskedelmi és fejlesztési együttműködési miniszter a Rutte-kormányban, ilyen értelemben pedig ő felel a nemzetközi holland segélyezi programért is. (Az angol sajtó tárcájára egyszerűen „segélyminisztériumként” utal).
A Times of Israel 2018 áprilisi cikke szerint az egyébként a D66-al koalícióban lévő VVD politikusa, Bente Becker nyújtott be írásbeli kérdést Kaagnak, miután Abu Amin Rashed holland-palesztin aktivista, akit a holland és az izraeli kormány is a Hamász egyik európai ügynökének tart, arról posztolt a Facebookon, hogy az Oxfam nemzetközi segélycsoport holland ágával tárgyalt, ahol a holland kormány tisztviselői is jelen voltak. A cikkből nem világos, hogy Kaag minisztériumának alkalmazottjai voltak-e jelen a tárgyaláson.
2018 novemberében kiderült, hogy Kaag minisztériuma 218 ezer dollárnak megfelelő összeggel támogatta a Breaking the Silence nevű izraeli civil szervezetet, mely anonim vallomásokat közöl állítólagos izraeli katonáktól, melyekben általában háborús bűnöket ismernek be. A szervezetet sokat kritizálta például az NGO Monitor nevű izraeli civil szervezet, mondván: a Breaking the Silence „vallomásai” manipuláltak és egyoldalúan kerülnek bemutatásra.
A Kaag minisztériuma által adott támogatás többek között tartalmazta a célt, miszerint biztatni kell a „diaszpóra zsidó közösségeit az (izraeli) megszállással szembeni tiltakozásra”. A Zsidó Távirati Iroda (JTA) az üggyel kapcsolatban kereste Kaag minisztériumát, mely akkor nem felelt a kérdéseikre.
2019 júliusában Hollandia felfüggesztette addigi támogatását az UNRWA irányába, igaz, elsősorban az egyesületben kirobbant zaklatási botrányok kapcsán – ekkora Kaag minisztériuma már közel 2 éve támogatta a szervezetet, melynél Kaag korábban maga is dolgozott.
Ugyanezen év novemberében Kaag minisztériuma a Palesztin Hatóság (PA) irányába folyósított éves, több millió dolláros támogatását függesztette fel, mert két év után gyanú merült fel, hogy abból terroristákat vagy lelőtt terroristák családtagjait támogatták. A PA nem tudta megnyugtató módon tisztázni a vádakat.
2020 júliusában Kaag a nemzetközi sajtó címlapjaira került, amikor bejelentette: minisztériuma elvágja a támogatást a Mezőgazdasági Közösségek Egyesületétől (UAWC), miután kiderült, hogy a palesztin csoport olyan tagoknak folyósított fizetést, akik felelősek lehetnek Rina Shnerb, egy 19 éves izraeli civil 2019 augusztusi felrobbantásáért. Az erről szóló cikk szerint az UAWC 2010 óta 23 millió dollárt kapott a holland kormánytól, ebből három év alatt Kaag volt a támogató minisztérium feje.
Ezt követően, 2020 októberében a már említett izraeli NGO Monitor szervezet hívta fel a holland kormány figyelmét a tényre, miszerint a Kaag minisztériuma által támogatott Al Mezan civil szervezet több gázai területi vezetője is nyilvánosan kiállt az izraeli civileket gyilkoló palesztin terroristák mellett. Az NGO Monitor azt is kiemelte, hogy az Al Mezan bizottságának elnökhelyettese, Talal Awkal 2000-ig bizonyítottan az Európai Unió által terrorszervezetnek tartott Palesztina Felszabadításáért Népfront tagja (PFLP) volt, de a PFLP weboldalán 2013-ig szerepelt munkássága, továbbá 2015-ben büszkén beszélt PFLP-s éveiről.
Az ügyben írásbeli kérdést adott be Geert Wilders, a holland szabadságpárt elnöke, melyre Stef Blok VVD-s külügyminiszter és maga Kaag felelt. A válasz megköszönte, hogy felhívták figyelmüket a kérdésre, de tisztázták, hogy „a holland kormány 20 éve dolgozik az Al Mezannal, mert az Al Mezan munkája egybevág a holland kormány elköteleződésével a közel-keleti békefolyamat iránt”.
Válaszuk szerint 2019 és 2022 között a holland kormány 420 ezer dollárnyi összeget ad az Al Mezannak a „palesztin civilek védelmére”. Az NGO Monitor okkal jegyezte meg, hogy az Al Mezannak nem akkor kellett volna utána járnia a holland kormánynak, miután már több százezer dollárral támogatta azt, hanem még előtte.
Rossz megítélésű párt
A fentiek tükrében nem lehet meglepő, hogy a D66 megítélése a holland zsidóság körében kimondottan negatív.
Manfred Gerstenfeld, a hollandiai antiszemitizmus nemrég elhunyt kutatója 2017-ben ezen sorok írójának úgy jellemezte a D66-ot, mint olyan párt, melynek alsóházi képviselői között „Izrael-ellenes gyűlöletszítók” ülnek.
A párt álláspontja az Izrael-ellenes bojkottálási, szankcionálási és kivonási mozgalommal (BDS) szemben ellentmondásosnak tűnik. A BDS honlapja szerint a párt 2016-os határozatában támogatta az ügyet, azonban az erre mutató link már nem él, és a párt honlapján sem találni ilyen állásfoglalást – ha volt is ilyen, már eltávolították azt. Egy tavaly júniusi cikk szerint maga Kaag nemtetszését fejezte ki a BDS-el kapcsolatban.
A CIDI holland-zsidó jogvédő szervezet szerint azonban egy éve a párt külügy szóvivője, Sjoerd Sjoerdsma írásbeli parlamenti kérdést tett fel, melyben elítélte a legújabb izraeli építkezéseket Jeruzsálem és Ma’ale Adumim között, és azt követelte, hogy Hollandia tegyen „lépéseket” Izrael ellen. Ha tehát a párt a bojkottot expliciten nem is támogatja, az egyoldalú Izrael-kritika igenis megjelent a párt parlamenti tevékenységében.
Izrael-ellenes, abortuszpárti EP-képviselő
Visszakanyarodva Sophia in t’ Veldhez, a fentiek után nem lehet meglepő, hogy ő maga is támogatott a múltban Izrael-ellenes interpellációkat az EP-ben.
2017. január 27-én In t’ Veld nevét adta egy Federica Mogherininek, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, egyben a Bizottság akkori alelnökének benyújtott írásbeli választ igénylő interpellációhoz. (Képviselőcsoportok képesek egységesen kérdést benyújtani).
A kérdés többek között úgy szólt, hogy „2017. január 24-én az izraeli kormány bejelentette, hogy jóváhagyja 2500 új lakás megépítését Ciszjordániában. A nemzetközi jog értelmében az ilyen építkezések jogellenesnek minősülnek. Továbbá múlt héten bejelentették, hogy (a megszállás alatt álló) Kelet-Jeruzsálemben jóváhagyták több száz új ház megépítését is. Mindkét hír az ENSZ Biztonsági Tanácsának a jelenlegi izraeli rendezési politikát elítélő, 2016. december 23-i 2334. számú határozatát követően került bejelentésre. […] A főképviselő/alelnök el fogja-e ítélni ezeket és az ilyen jellegű, az izraeli kormány által kezdeményezett jövőbeli építkezéseket, amelyek a nemzetközi jog értelmében jogellenesnek minősülnek, és amelyek jelentősen megnehezítik egy kétállami megoldás létrejöttét?”
Itt érdemes megjegyezni, hogy a szöveg szerint „megszállás alatt álló” Kelet-Jeruzsálemben van többek között a Siratófal is, melyet a kérdés nyelvezte egyértelműen nem tekint Izrael részének.
In t’ Veld más, kényes témákat is felvállalt. 2018 októberében írásbeli választ igényelő kérdést tett fel, melynek bevezetője szerint „[…] tanúi lehetünk a biztonságos abortusz elleni durva fellépésnek Európában, amely veszélyeztetni a nők egészségét és jólétét. Kutatások szerint az európai terhességek 43%-a nem eltervezett. A nőknek diszkriminációmentes hozzáférésre van szüksége a törvényes és biztonságos abortuszhoz, hogy megelőzhessük a nem biztonságos abortuszt, mely életüket veszélyeztetni.”
A holland politikus kérdésében tudni akarta, osztja-e a Bizottság véleményét, miszerint „a hozzáférés a biztonságos abortuszokhoz nincsen kellőképpen garantálva az EU-ban”. Az EU-ban 2018-ban egyébként 4,98 millió újszülött született, ennek a 43%-a 2 millió 143 ezer – ennyi újszülött esetében szeretné In t’ Veld garantáltnak látni az abortusz lehetőségét.
Forrás: Mandiner