Gyurcsányék elindították a belháborút: kilövési engedély Márki-Zay Péterre
Csodálatos jelenetekben gyönyörködhetünk, máris recseg-ropog az ellenzéki összefogás, Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester nagyinterjút adott a neokomcsi Partizánnak, ahol szóba jött az is, hogy a városvezető korábban már többször kezet emelt gyermekeire. Valószínűleg az egészből nem lett volna semmi, ám Márki-Zay elkottyantotta: attól tart, hogy az ellenzék elárulja az előválasztást, ezt pedig Gyurcsányék nem hagyhatták szó nélkül és megindították a támadást a Nyugati Fényen,- írja a Pestisrácok.hu.
Egy meglehetősen unalmas interjút adott a Partizánnak Márki-Zay Péter, aki szerint egy esetleges 2022-es kormányváltás után lennének árulók az ellenzékben. Pontosan nem mondott neveket, de így is elég volt a csetepatéhoz. Felemlítette továbbá, hogy a 2018-as választás előtt rengeteget veszekedett Vona Gábor akkori Jobbik-elnökkel, mert szerinte a választási eredményeket nagyban befolyásolta az, hogy Jobbik nem volt hajlandó visszaléptetni a jelöltjeit. Úgy fogalmazott, hogy rengeteg ellenzéki árulásról tud, akár az önkormányzati választásokon, akár azok után.
Két magyarázat van az ilyen döntésekre: vagy ostobaság, vagy árulás. Én nem tartom ostobának ezeket az embereket– fogalmazott, majd azzal folytatta, hogy az ellenzéki pártok a kritikus pillanatokban sokszor nem az ország érdekének megfelelően döntenek. A politikusból hirtelen politológussá avanzsáló polgármester szerint ’22-ben az ellenzéki pártok némelyikét bele kell zsarolni (!) az összefogásba, mert aki ebből kimarad, az ellehetetlenül. Ezután szögezte le újfent, hogy egy kormányváltás után is biztosan lennének árulók. Gyurcsányék nagyon berágtak erre és a heccbloguk vöröslő fejű publicistáját rá is állították a témára. Természetesen nem az árulással kapcsolatban kritizálták eddigi szövetségesüket, hanem azért, mert az többször is kezet emelt gyermekeire.
Mondandójának lényege, hogy kivételes esetekben nem árt, ha a szülő testi fenyítést alkalmaz, azaz felpofozza a gyereket, vagy (visszatérő példája) a fenekére csap, ha az éppen ki akar szaladni az útra. Ízlelgessük ezt egy kicsit, mivel sokan már korábban is gyerekverést kiáltottak Márki-Zay kapcsán (nem arról beszélt), mások pedig egyetértőn bólogattak, hogy hát igen, előfordul, hogy nincs más eszköz a szülő kezében, mint a testi fenyítés, mit kell ezt túlragozni. Úgy tűnik, mégiscsak szükség van a “túlragozásra”, ha már egy sokak által támogatott, miniszterelnök-jelöltségre aspiráló politikus is kijelentheti nyilvánosan, mintegy büszkén, hogy a gyerek megütése bizonyos esetekben szükséges/megkerülhetetlen– írta Barna Zsuzsa.
Itt jegyezném meg, hogy természetesen ez egy rendkívül elítélendő dolog, de megnéztem volna a Barna Zsuzsát, megírta volna-e a cikkét, ha Márki-Zay nem száll bele egy picit a gyurcsányi összefogásba.
A DK házimagazinjának a szerzője kitér arra is, hogy sokkal többről van szó annál, mint hogy Márki-Zay megütötte-e már a gyerekeit, és hogy ezt bátran vállalja-e. Itt jön az érdekes rész, mert a nyilván pártutasításra megírt publicisztika konkrétan Márki-Zay személyét minősíti és azt sugallja az olvasó számára, hogy egy ilyen embert normális választó nem akarhat miniszterelnöknek. Értsd: csak a Gyurcsány, vagy akire ő rámutat.
Nem véletlen, hogy Márki-Zay rögeszmésen ragaszkodik a “fenekére ütni, ha kiszaladna az útra”-narratívához ebben a kérdésben, amely narratíva ráadásul több ponton is sántít. Nem arról van szó, hogy nem állhat elő olyan helyzet, amikor a szülő elveszíti a fejét, és még csak nem is arról, hogy ez a legjobb szándékú, legerőszakellenesebb szülőkkel ne történne meg. Arról van szó, hogy abban a pillanatban, amikor ezt önvédelemből normává emeljük, egyben relativizáljuk is az erőszakot. Mert hát valljuk be, innentől kezdve elég nehéz belőni, hogy hol is van a határ. Meddig számít “odacsaptam, mert nem volt más eszközöm”-nek, és hol kezdődik a valódi gyerekverés. Többek közt ezért roppant problémás egy politikusnak (azaz véleményformáló személyiségnek) nyilvánosan állást foglalni amellett, hogy néha azért megengedhető megütni a gyereket. Különösen problémás mindezt az őszinteség köntösébe burkolva tenni, és ez az, ami Márki-Zay esetében a politikai ambícióira nézve is roppant leleplező
– írta a szerző, majd azzal kritizálta a városvezetőt, hogy a saját rendszerében sem következetes, mert egyrészt azt mondja, hogy nem büszke erre, néhány pillanattal később viszont a kérdésre, hogy bocsánatot kér-e a gyerekeitől egy-egy ilyen eset után, már nem ad egyértelmű választ. Még később már arról beszél, hogy egy kétéves gyerek úgysem érti a bocsánatkérést, őt az ember ölbe veszi, simogatja, majd pedig kifejti, hogy nagyobb gyereket már nincs is értelme megütni, mert egy pofontól nem fogja abbahagyni a drogozást. Ezek után egy nagyon szép érvelés lejáratás jön, mely szerint világosan kiderül, hogy Márki-Zay már most — amikor szó sincs országvezetésről — is képtelen visszavonulót fújni egy olyan kérdésben, amellyel kapcsolatban az ország jelentős része korábban már kinyilvánította egyet nem értését.
A cikk legszebb eleme ezután jön: az olvasó megnyugtatása érdekében a szöveg végére odabiggyesztettek egy disclaimert, mely szerint a szerzőnek van gyermeke, a szerző NEM fideszes, az ellenzéki összefogást maximálisan támogatja, és amennyiben Márki-Zay Péter nyeri az előválasztást, rá fog szavazni, a fenti véleményétől függetlenül. Egyúttal nem gondolja, hogy a „sajátjainkkal” szemben kritikátlannak kell lennünk.
Csodálatos, feldobta a napomat, csak így tovább, ellenzék! Nagyon jót röhögtem 😀
Forrás: Pestisrácok.hu