A demagógia szak címzetes professzora – Ezt Klárika nem teszi zsebre!
Dobrev Klára Facebook-posztjai mindig valami sejtelmes borzongással töltenek el. Minden egymást követő megszólalásában képes hatványozottan fokozni a fokozhatatlant. A 2022-es választásokig ugyan még majd’ egy év van hátra, de, ha addig ilyen tempójú szőnyegbombázással tudja szórni demagógia-bonbonjait, én kalapot emelek. Május elsejei bejegyzésének egyik aranymondata: „Ahol a keveseknek sok jut, ott a sokaknál kevés marad”.
Hínnye! Fussunk neki. A magam részéről mondatát kissé módosítanám, én az ő demagógiájáról gondolom, hogy az ,,a keveseknek is sokk és sokunknak is garantált sokkhatás” a rengeteg, végtelenül közhelyes panel miatt, amiket kéretlenül, de naponta ránk szabadít. Nem tudom, hogy demagógia szakon melyik egyetemen lehet habilitált képesítést szerezni, de abban biztos vagyok, hogy a tárgy legkiválóbb címzetes professzora Dobrev Klára.
Kíváncsi lennék a balos értelmiségi holdudvar tükör előtti őszinteségi rohamaira, amikor kiváló harcostársuk eme gyöngyszemeivel szembesülve görcsbe rándulva felvisítanak, hogy ehhez adjuk mi a nevünket? Mindenesetre ez legyen az ő problémájuk, hiszen van az a pénz, amiért már korpásodik az ember feje.
Visszakanyarodva hősünk emberpróbáló posztjaihoz, azt veszem észre, hogy Dobrev Klára annyira rákapott az arra fogékonyak hergelésére, hogy képtelen elengedni azt. A munkától megkérgesedett kezű üzletasszony életszínvonalának ismeretében minden megszólítottja valószínűleg teljesen hitelesnek érzi Klára asszony folyamatos tudósításait a piacok nyugdíjasainak banánt áhítozó reményvesztettségéről, a minden képzeletet felülmúló aggódását, hogy ,,nem jut minden napra gyümölcs, minden hétre hús az asztalra, mert nincs miből: ide jutott Magyarország”. És mindezt a hergelést legutóbb már királyi többesben is megfogalmazva ,,küszködünk a hó végén és figyeljük a naptárt, hogy milyen napra esik elseje, ötödike, tizedike – kinek mikor jön a fizetés. Ez jut ma a sokaknak az orbáni kevesek Magyarországán”… és így tovább, amíg szem nem marad szárazon.
Elképzelem az elképzelhetetlent, ha valamikor Dobrev Klára kezébe kerülhetne hazánk irányításának karmesteri pálcája. Akkor vajon egyetlen suhintással megoldaná minden nyugdíjasnak a havi egy kamionnyi banán és minimum egy fél sertés kiszállítását, vagy egy abrakadabrát azért el kellene mondania, mielőtt ,,trükkök százai” segítségével elkápráztatja a nagyérdeműt, aminek végső eredményeként bemondaná, hogy sajnos nem adni fog, hanem elvesz és az ,,fájni fog”. Ráadásul ,,nem kicsit, nagyon”.
Ha már napi megélhetési gondokkal nem küzd, akkor azt kérem, hogy legalább tisztelje meg a valóban nélkülözőket azzal, hogy lelketlen hergelésével nem épp rajtuk üt, akik megvezetve, esetleg mégis hitelt adnak az ön szavainak. Ez nem elegáns, hanem egész egyszerűen arcátlanság a köbön, és akkor a prímszámokról még nem is beszéltünk.
Miniszterelnök-jelölti ,,előválasztási” indulásáról azt gondolom, hogy az a kabát túl nagy önre, de ismételve magamat, a kevesek és a sokak nevében is megoszthatom önnel a belőlünk, konzervatív jobboldaliakból a bejelentésre egyetemlegesen feltörő reakciónkat, ami úgy szól ,,a keveseknek is sokk és sokunknak is garantált sokkhatás”, és ezt feldolgozni számunkra sem kevés!
Csak remélni tudom, hogy észrevételeimmel az ön számára én sem voltam se kevés, se sok(k).
Bognár Zsolt – www.magyarnemzet.hu