„Adjunktus úr lett a zsúrfiúból”
„Adjunktus úr lett a zsúrfiúból” – írja Karácsony Gergely nyelvtudása ügyében a Magyar Nemzet szerzője.
Lováriból azért nyelvvizsgázhatott volna. Vagy eszperantóból. Mindjárt mondom, hogy miért!
Az Eduline honlapján 2012. május 30-án jelent meg egy nagyon fontos írás, ez: »Melyik nyelvből lehet két hónap alatt nyelvvizsgát szerezni?« – tette fel az égetően fontos kérdést Sereg Nikoletta, s mindjárt meg is nevezte a két lehetséges menekülőutat: »Lovári és eszperantó – felvételizők és diplomázás előtt álló egyetemisták százai választják ezt a két nyelvet a gyors nyelvvizsgaszerzés reményében. De vajon tényleg ez a két legkönnyebb nyelv? Utánajártunk.« És utánajárt.
A cikkből megtudjuk például, hogy »a nyelveket három csoportba – könnyű (570-600 óra), közepes (1100 óra) és nehéz (2200 óra) – osztották aszerint, hány óra tanulás kell ahhoz, hogy valaki a nulláról elérje a társalgási szintet. Az első csoportba a germán és az újlatin nyelvek kerültek, a másodikba az indoeurópai nyelvek, a harmadikba pedig a kelet-ázsiai nyelvek és az arab.« Továbbá azt is, hogy »a Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Központ 2010-es adatai szerint itthon még mindig angolul és németül tanulnak a legtöbben – a harmadik legnépszerűbb nyelv az eszperantó, a nyolcadik pedig a lovári. Nem véletlenül.
Míg a nagy nyelvekből átlagosan 2000-2500 óra alatt lehet elérni a középfokot, addig – ugyanehhez – eszperantóból mindössze 250 órára van szükség.
Akinek sürgős a nyelvvizsga, az akár két-három hónap alatt felkészülhet a középfokúra, normál tempóban öt-hat hónap felkészülés kell.« Igaz, a lovári kicsit nehezebb. Ahogy Sereg Nikoletta rávilágít: »Tévhit, hogy a lováriból nagyon könnyű nyelvvizsgát szerezni, ugyanúgy el kell sajátítani a ragozást, a nemeket, az elöljárószavakat, mint bármelyik más nyelvből – mondja Balogh Zoltánné nyelvtanár, aki szerint a lovári sokak számára azért tűnik könnyűnek, mert sok a magyar jövevényszó. […] Balogh Zoltánné szerint általában 200 órára van szükség a középfokú nyelvvizsgához.« ”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Forrás: Mandiner