Dehogy hazudtam, csak „nem bontottam ki az igazság minden részletét”!

Follow @jobboldalihirek Hirdetés

Egy csodálatos Gyurcsány-interjút bányásztunk elő a kimúlt Népszabadság latrináiból. 2006 júniusát írjuk, egy hónappal járunk az őszödi beszéd után, amelyet azonban az ország akkor még nem ismer. Cipolla Ferenc – egy hétpróbás lókupec összes trükkjét bevetve – próbálja elővezetni a jónépnek, hogy a kampányban beígért tejjel-mézzel folyó kánaán helyett miért jönnek hamarosan megszorítások, nadrágszíjhúzás. És hogy mindezért miért a Fidesz és Orbán a hibás…

Van egy erkölcsi dilemma: Miként mondható el az embereknek, hogy a politikai és a hétköznapi erkölcs között időnként felmerülő különbség olyan helyzetet diktál, amelyben, ami igaz és helyes politikailag, nem feltétlenül igaz és elfogadható a hétköznapi erkölcs mércéje szerint”

– vág bele az egy hónap híján tizenöt éve (2006. június 28-án) megjelent interjúba Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök. Bő egy hónap telt el az őszödi zárt frakcióülésen titokban elmondott beszéd óta, melyről az ország még mit sem sejt. A Magyarország elleni összeesküvés főszervezője a bűntársaknak már elővezette, mekkora a slamasztika, romokban a gazdaság és az államadósság, ám most az embereknek is elő kéne. El kell kezdeni megdolgozni őket. Elmagyarázni nekik, hogy most már mégsem futja tizennegyedik havi nyugdíjra, miként a választási kampányban beígérte. (Hamarosan a tizenharmadikat is elveszik.) Így hát jönnie kell egy alákérdezős píárinterjúnak – hol máshol, mint az MSZP-s alapítvány tulajdonában lévő kommunista pártlapban. (Ahogyan Gyurcsány az őszödi beszédben ezt körülírta: „fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit, és vezető publicistáit, hogy mire számíthatnak. Bevonni őket ebbe a folyamatba. Megtanulni nem fölszisszenni minden pillanatban, és menni előre.”)

Már a felütés igen erős. Tényleg kétféle erkölcs létezik? Remek hír. Van külön politikai meg hétköznapi erkölcs – magyarázza Magyarország akkori helytartója, aki az etikában (is) legalább annyira otthonosan mozog, mint a többszöri bérmálkozásban. Az egyik erkölcsöt a pórnépnek szánjuk, a másikat meg a párttagoknak, belső fogyasztásra. Ha lehazudjuk a csillagokat az égről, meghamisítjuk a költségvetési számokat, az a hétköznapi erkölcs szabályai szerint talán nem helyénvaló, ám politikailag mi az hogy: nagyon is! Hiszen hatalmon maradunk, ami alkalmat ad további sukorózásokra, kakaóbiztos számítógépezésre, nokiás dobozolásra. Akinek pedig esetleg mindez nem tetszik, azt majd a lovasroham jobb belátásra bírja.

A kampányban három témáról beszéltem gyakran: a történelmi léptékű fejlesztésekről részletesen, a reformokról részlegesen, a kiigazításokról esetlegesen. Nem hazudtam, de nem bontottam ki az igazság minden részletét. Ez politikailag racionális volt, mert megteremtette egy igaz fordulat esélyét. És fordítva: a közerkölcs szerinti igazság politikai hazugság lett volna. Ha ugyanis a költségvetés ügyei kerülnek a kampány centrumába, akkor semmiről nem beszélhetünk, amit a ciklusban meg akarunk és meg is fogunk csinálni.”

Óriási! Ízlelgessük csak az azóta szállóigévé lett mondatot: „Nem hazudtam, de nem bontottam ki az igazság minden részletét”. E logika mentén válhatott később az őszödi hazugságbeszédből „szenvedélyes igazságbeszéd”. Parádés, ahogyan megmagyarázza a költségvetési adatok meghamisítását, eltitkolását. Gyurcsány az a típusú autónepper, aki kerék és ajtó nélkül is képes rásózni az ócskavasat a korlátoltabbakra.

Nem ő, hanem Orbán hazudik!

A kockázat tehát az volt, hogy nem juthat el az emberekhez az, ami történelmileg, társadalmilag és erkölcsi értelemben is a legfontosabb: át kell rendezni ezt az országot. Politikai tény, hogy ellenfelünk nem egyszerűen torzította az igazságot, hanem a hat éve járt hibás politikai úton akart továbbmenni. Azt hiszem, hogy a választóink ezt a helyzetet megértik. Hogy a legfontosabb az volt, hogy kitérjünk a csapdapolitika elől, ne maradjunk annak foglyai.”

A pártlap tollnoka, Nagy N. Péter természetesen nem hüledezik, nem kérdez vissza, hogy ezt így mégis hogyan tetszik gondolni. Neki természetes, hogy amit a gazdi mond, az úgy van. Azért nem szabad elárulni a kampányban, hogy összeomlott a költségvetés, mert akkor nem kerülnek hatalomra. Ha meg nem kerülnek hatalomra, akkor jön Orbán, ami a világvége. [Legalábbis Gyurcsánynak és Nagy N.-nek – A Szerk.]

Egyébként figyelik? Itt Gyurcsány már odáig jutott: valójában Orbánék hazudtak, tőlük kell megvédeni az országot. Egészen hajmeresztő pimaszság! A Fidesz állítólagos „hibás politikai útjáról” pedig annyit: 2002-ben csurig töltött országkasszát hagytak a Medgyessy–Gyurcsány-csapatra, amelyből hónapokig szórhatták két marokkal a pénzt. Valójában mindig ugyanez a receptjük, a kommunisták ennyit tudnak: elkölteni mások pénzét. És általában ebbe is buknak bele: ugyanis előbb-utóbb kifogynak a mások pénzéből. (Most is ugyanerre készülnek: ezért ígérnek ingyen rezsit, ingyen sört, örök életet, hiszen az Orbán-kormány gazdaságpolitikája miatt tele a kassza, lenne miből osztogatni.)

(A) Bokros-csomag legnagyobb terheit az alsó középosztály viselte. Most viszont a jövedelmek eloszlásának arányában oszlik meg a teher, tehát sokkal igazságosabban. Ráadásul egy olyan jóléti rendszerreform is beindul, amely megrendelővé teszi az eddig kérelmező-kiszolgáltatott polgárt. Eközben átalakítjuk a lehetőségek és a felelősség rendszerét az egészségügyben és az oktatásban. Társadalmi, kulturális értelemben ez valóban több mint kormányváltás. Orbán a hatalmi viszonyokat akarta átírni a <több mint kormányváltás, kevesebb, mint rendszerváltás> politikájával. Mi a feudalisztikus emberi viszonyok átalakítását szeretnénk. A hatalomért nem érdemes megküzdeni, egy modern, polgári Magyarországért viszont kötelező. Persze csak akkor, ha tényleg a progressziót képviseljük. Ez most a szociáldemokraták és liberálisok dolga. Nehéz ügy – talán fájdalmas is –, ezt is ki kell beszélnünk a következő hónapokban”

– löki tovább a vakert Gyurcsány autónepper. Jóléti rendszerreform, oktatás-egészségügy, progresszió. Ebből lett aztán vizitdíj, kórházi napidíj, kórházi széfek meg a kerti munka megadóztatása. És természetesen Orbán a hibás mindenért (is).

Ezért használok én is különféle kifejezéseket: fájdalmas, kellemetlen, szúr… Mit csináljunk? Nem megy enélkül. 2001-ben a Fidesz letért a racionalitás pályájáról, úgy tett, mintha az ország már bármit megengedhetne magának. Az MSZP a választási kampányban elfogadta Orbán Viktor alternatíváját. Kormányon is. Orbán 2005 őszén megajánlotta ugyanezt, még rá is ígérve egy jókorát. A politika egyre inkább a fogyasztói mentalitást szuggerálta a választókba. Ezt a kesztyűt azonban már nem vette fel az MSZP: nem a fogyasztásról, hanem a fejlesztésről beszéltünk a kampányban. Igaz, ezt a szakítást csak a vájt fülűek vették észre. S szó, ami szó: nem is mondtuk hangosan.”

Továbbra is Orbán a hibás mindenért (2006-ot írunk, hahó!), de hangsúlyosan bekapcsolódik a Fidesz is, amely legalább annyira hibás, mint a nevezett személy. Orbán és Fidesz, Fidesz és Orbán. Ők tehetnek róla. A pártlap tollnoka eközben nagyokat hümmög, bólogat.

Milyen luxusprofit?

2004-től 2005 szeptemberéig azt hittem, hogy nyugodt tempójú átalakításba kezdhetünk. Aztán, amikor kiderült, hogy például az autópálya-építés költségei nem vihetők ki a költségvetésből, világossá vált, hogy kevés az idő. És a tér is: az ellenzék ekkor jött azzal, hogy az áram árát tíz százalékkal csökkenteni kell, mert luxusprofit van benne.”

Hát persze, mert luxusprofit volt benne. A balliberális kormányok triplájára emelték a gáz és duplájára az áram árát, az Orbán-kormány viszont a rezsicsökkentéssel alaposan lefaragta. Igaz, Gyurcsányék idején nem mindenkinek nőtt ugyanannyira a terhe: például a Gyurcsány-féle Motim olcsóbban kaphatta az áramot, mint mások. Mert vannak egyenlők, és vannak egyenlőbbek!

Az autópályaköltségek trükközéséről pedig annyit: a baloldali kormányok 2853 milliárd forintos kárt okoztak az országnak 2010 előtt az M5-ös és M6-os autópálya PPP-konstrukciós elpanamázásával. Ez nagyjából kilencszer akkora összeg, mint amennyit az Orbán-kormány az elmúlt tizenegy évben stadionokra, műfüves focipályákra, kapcsolódó létesítményekre költött (mindösszesen 330 milliárdot). Gyurcsányék azért építették PPP-ben, hogy

• a külföldi befektetők nagyot kaszálhassanak,
• egy könyvelési trükkel az egészet kivehessék a költségvetésből
• és a későbbi kormányoknak kelljen fizetniük a számla nagyobbik részét.

Az M5-ös és M6-os autópályamutyi árát máig fizetjük: még most is évente több mint százmilliárd adóforintunkba kerül.

Két hete állt fel az új kormány, s úgy gondolom, egyre inkább sikerül megtalálnunk a mondatokat, amelyekkel eljutunk az emberekhez. Nem tudnak ebben tanácsadók segíteni: magunknak kell kiszenvednünk őket. Szenvedek ezzel még én is, a környezetem nem kevésbé, s ahogy nézem, az egész balliberális értelmiség. De szerintem menni fog: sokkal tisztábbak a mondataink, mint akár csak két hete is voltak”

– zárja gondolatait Cipolla Ferenc. A mondatok keresése és a szenvedés pedig folytatódott, s tart ma is. A többit ismerjük. A beteges hazudozó lebukott, az őszödi beszédből kiderült, hogy nem kormányképesek, a szakértőiknek sincs fogalmuk semmiről, nemhogy nekik, s a tehetségtelenségüket hazugságokkal, csalással, az emberek tudatos átverésével leplezték.

Tehát választási csalással nyertek, összeesküvést szőttek a hatalom megszerzése érdekében. A többi ellenzéki párt pedig ahelyett, hogy 2010 után végleg a süllyesztőbe lökte volna ezt az odakozmált, hiteltelen embert, újra megtették vezérüknek. A választókon múlik, hogy jövőre pajzsra emelik-e ezt a beteges hazudozót, vagy eltakarítják végleg a közéletből a pereputtyával együtt.

Follow @jobboldalihirek Hirdetés