đđș MĂ©g egyszer a nĂ©met-magyarrĂłl đđș
Egy egyszerƱ Ă©s olcsĂł propagandagyĆzelem lett volna nekik. Megy mĂĄr napokkal elĆre a szivĂĄrvĂĄnyos hergelĂ©s Ă©s hiszti, majd megĂ©rkeznek ezek a „vadĂĄllatok” Kelet-EurĂłpĂĄbĂłl, Ă©s egy sĂșlyos veresĂ©ggel kullognak haza. VĂ©gĂŒlis nincsenek nagy sztĂĄrjaik, nincsenek mĂĄr hazai pĂĄlyĂĄn, miĂ©rt ne kaphatnĂĄnak Ćk is hetet, mint a lettek, vagy nĂ©gyet, mint a portugĂĄlok? Mindenki szivĂĄrvĂĄnyos lesz, mindenki happy, Ă©s Ă©lĆ adĂĄsban diadalmaskodik a tolerĂĄns eszme. Az egĂ©sz vilĂĄg ezt nĂ©zte volna 90 percen keresztĂŒl, ĂłriĂĄsi marketingĂ©rtĂ©k, Ă©s mĂ©g pĂ©nzt se kell költeni a reklĂĄmra.
De ezt többen is keresztĂŒlhĂșztĂĄk. ElsĆsorban a magyar vĂĄlogatott. Aki nem pofozĂłgĂ©pnek ment oda remegĆ lĂĄbakkal, hanem rendkĂvĂŒl harcosan Ă©s szervezetten futballozva. A 11. perctĆl, amikor a Bundesliga egyik kiscsapatĂĄnak cserecsatĂĄra gĂłlt fejelt a vilĂĄg legjobb kapusĂĄnak, a nĂ©metek futhattak az eredmĂ©ny utĂĄn. A vilĂĄg azt lĂĄtta, ahogy a vilĂĄg legĂ©rtĂ©kesebb jĂĄtĂ©kosai ötlettelenĂŒl passzolgatnak a közĂ©ppĂĄlyĂĄn, az edzĆjĂŒk idegrohamot kap, Ă©s a vĂ©gĂ©n mĂĄr mindent egy lapra feltĂ©ve, az összes bevethetĆ csatĂĄrĂĄt pĂĄlyĂĄra kĂŒldve kell rohamoznia. A döntetlenĂ©rt. Ăs mikor vĂ©gĂŒl mĂ©gis talĂĄltak egy gĂłlt, idĆt hĂșzva Ćrzik a döntetlent. Hazai pĂĄlyĂĄn. A kis MagyarorszĂĄg ellen. A vĂĄlogatottunk egy csapĂĄsra kivĂvta a futballszeretĆ emberek szimpĂĄtiĂĄjĂĄt ArgentinĂĄtĂłl JapĂĄnig. SĆt mĂ©g a romĂĄnokĂ©t is (a hazai kĂĄrogĂłkĂ©t termĂ©szetesen nem, de Ćk mĂ©g a romĂĄnoknĂĄl is jobban utĂĄljĂĄk ezt az orszĂĄgot).
KeresztĂŒlhĂșztĂĄk a tervet a magyar ultrĂĄk is. Ez akkor mutatkozott meg, amikor a meccs alatt leszakadt az Ă©g. A germĂĄnok futottak a fedett helyre, vagy bekuporodtak az esĆkabĂĄtjuk alĂĄ, mĂg a magyarok letĂ©ptĂ©k magukrĂłl a pĂłlĂłt, Ă©s megkettĆzött hangerĆvel biztattĂĄk a csapatot. Ăs hazai pĂĄlyĂĄn szurkoltĂĄk le a nĂ©meteket. Mert az ultra ilyen. Hangos, kĂĄromkodik, pyrĂłzik, nĂ©ha odaĂŒt, de a csapatot tƱzön-vizen követi. Neki egy meccs nem egy laza dĂ©lutĂĄni csalĂĄdi program, hanem Ă©let-halĂĄl kĂ©rdĂ©se. A vilĂĄg azt lĂĄtta, hogy a napok Ăłta gyalĂĄzott Ă©s mindennek elhordott magyar szurkolĂł vĂ©gig ott van a csapata mellett, mĂg rajta kĂvĂŒl mindenkit elmos az esĆ a nĂ©zĆtĂ©ren. Ăs a vilĂĄg csodĂĄlni kezdte Ćket.
Ăs vĂ©gĂŒl keresztĂŒlhĂșztĂĄk a szĂĄmĂtĂĄsokat a nĂ©met szurkolĂłk is. AkiktĆl azt vĂĄrtĂĄk el tolerĂĄnsĂ©k, hogy szivĂĄrvĂĄnyos zĂĄszlĂłkkal, ruhĂĄikkal szivĂĄrvĂĄnyt formĂĄzva egyfajta melegfelvonulĂĄst csinĂĄljanak a meccsbĆl. De itt is elszĂĄmoltĂĄk magukat. Volt ott nĂ©hĂĄny szivĂĄrvĂĄnyba öltözött idiĂłta provokĂĄtor, de a többsĂ©g a fehĂ©r vĂĄlogatott mezben, nĂ©met zĂĄszlĂłval szurkolt a meccsen. Mert hiĂĄba szorĂtottĂĄk mĂĄr ki a szurkolĂłi kemĂ©nymagot a nĂ©met vĂĄlogatott meccseirĆl, oda az egyszerƱ szurkolĂł mĂ©g mindig a hazĂĄja csapatĂĄt biztatni jĂĄr.
Ekkora pofont a szivĂĄrvĂĄnyos narratĂva mĂ©g nem kapott 90 perc alatt. SzĂ©p volt fiĂșk!
ForrĂĄs: Gerilla