đź‡đź‡ş MĂ©g egyszer a nĂ©met-magyarrĂłl đź‡đź‡ş
Egy egyszerű Ă©s olcsĂł propagandagyĹ‘zelem lett volna nekik. Megy már napokkal elĹ‘re a szivárványos hergelĂ©s Ă©s hiszti, majd megĂ©rkeznek ezek a „vadállatok” Kelet-EurĂłpábĂłl, Ă©s egy sĂşlyos veresĂ©ggel kullognak haza. VĂ©gĂĽlis nincsenek nagy sztárjaik, nincsenek már hazai pályán, miĂ©rt ne kaphatnának Ĺ‘k is hetet, mint a lettek, vagy nĂ©gyet, mint a portugálok? Mindenki szivárványos lesz, mindenki happy, Ă©s Ă©lĹ‘ adásban diadalmaskodik a toleráns eszme. Az egĂ©sz világ ezt nĂ©zte volna 90 percen keresztĂĽl, Ăłriási marketingĂ©rtĂ©k, Ă©s mĂ©g pĂ©nzt se kell költeni a reklámra.
De ezt többen is keresztĂĽlhĂşzták. ElsĹ‘sorban a magyar válogatott. Aki nem pofozĂłgĂ©pnek ment oda remegĹ‘ lábakkal, hanem rendkĂvĂĽl harcosan Ă©s szervezetten futballozva. A 11. perctĹ‘l, amikor a Bundesliga egyik kiscsapatának cserecsatára gĂłlt fejelt a világ legjobb kapusának, a nĂ©metek futhattak az eredmĂ©ny után. A világ azt látta, ahogy a világ legĂ©rtĂ©kesebb játĂ©kosai ötlettelenĂĽl passzolgatnak a közĂ©ppályán, az edzĹ‘jĂĽk idegrohamot kap, Ă©s a vĂ©gĂ©n már mindent egy lapra feltĂ©ve, az összes bevethetĹ‘ csatárát pályára kĂĽldve kell rohamoznia. A döntetlenĂ©rt. És mikor vĂ©gĂĽl mĂ©gis találtak egy gĂłlt, idĹ‘t hĂşzva Ĺ‘rzik a döntetlent. Hazai pályán. A kis Magyarország ellen. A válogatottunk egy csapásra kivĂvta a futballszeretĹ‘ emberek szimpátiáját ArgentinátĂłl Japánig. SĹ‘t mĂ©g a románokĂ©t is (a hazai károgĂłkĂ©t termĂ©szetesen nem, de Ĺ‘k mĂ©g a románoknál is jobban utálják ezt az országot).
KeresztĂĽlhĂşzták a tervet a magyar ultrák is. Ez akkor mutatkozott meg, amikor a meccs alatt leszakadt az Ă©g. A germánok futottak a fedett helyre, vagy bekuporodtak az esĹ‘kabátjuk alá, mĂg a magyarok letĂ©ptĂ©k magukrĂłl a pĂłlĂłt, Ă©s megkettĹ‘zött hangerĹ‘vel biztatták a csapatot. És hazai pályán szurkolták le a nĂ©meteket. Mert az ultra ilyen. Hangos, káromkodik, pyrĂłzik, nĂ©ha odaĂĽt, de a csapatot tűzön-vizen követi. Neki egy meccs nem egy laza dĂ©lutáni családi program, hanem Ă©let-halál kĂ©rdĂ©se. A világ azt látta, hogy a napok Ăłta gyalázott Ă©s mindennek elhordott magyar szurkolĂł vĂ©gig ott van a csapata mellett, mĂg rajta kĂvĂĽl mindenkit elmos az esĹ‘ a nĂ©zĹ‘tĂ©ren. És a világ csodálni kezdte Ĺ‘ket.
És vĂ©gĂĽl keresztĂĽlhĂşzták a számĂtásokat a nĂ©met szurkolĂłk is. AkiktĹ‘l azt várták el toleránsĂ©k, hogy szivárványos zászlĂłkkal, ruháikkal szivárványt formázva egyfajta melegfelvonulást csináljanak a meccsbĹ‘l. De itt is elszámolták magukat. Volt ott nĂ©hány szivárványba öltözött idiĂłta provokátor, de a többsĂ©g a fehĂ©r válogatott mezben, nĂ©met zászlĂłval szurkolt a meccsen. Mert hiába szorĂtották már ki a szurkolĂłi kemĂ©nymagot a nĂ©met válogatott meccseirĹ‘l, oda az egyszerű szurkolĂł mĂ©g mindig a hazája csapatát biztatni jár.
Ekkora pofont a szivárványos narratĂva mĂ©g nem kapott 90 perc alatt. SzĂ©p volt fiĂşk!
Forrás: Gerilla