Frank Füredi: „Egész életemben jártam ki meccsekre, de ez volt a legintenzívebb és legfelemelőbb élmény amit valaha átéltem egy mérkőzésen”

„Egész életemben jártam ki meccsekre, de ez volt a legintenzívebb és legfelemelőbb élmény amit valaha átéltem egy mérkőzésen.

Budapesten játszanak a magyarok a franciák ellen. De ez több egy átlagos Eb-meccsnél. Ahogy közelítek a szurkolói zónába, észreveszek pár drukkert, kezükben egy olyan zászlóval, ami a térdelés ellen tiltakozik. A zászlón egy térdeplő figura látható áthúzva. Az üzenet elég világos: elutasítják ezt a megalázkodást.

Beszédbe elegyedek a zászlós drukkerek közül Gergellyel és Sanyival, ők magyarázzák el, miért vélik helyesnek az angolszász származású térdelés gesztusának elutasítását. Sanyi szerint »mi nem vagyunk olyanok, mint ők. Mi büszke nemzet vagyunk, és nem hajlunk meg senki előtt«. Nem messze tőlünk áll Orsolya, aki azt fűzi hozzá: a letérdelés hagyományának semmi köze a rasszizmus elleni küzdelemhez. »Ez egy újféle áhítat, és undorodunk tőle« – mondja.

Akárkivel is beszélek, mind azt mondja: a magyarok nem kérnek ebből a baromságból. Dühösek, amiért a nyugati média rasszistának bélyegezte őket, miután kifütyülték a térdelő íreket. Úgy érzik, folyamatosan kioktatja őket a nyugati média, amely gyarmati alattvalóként tekint rájuk. Nekik pedig ebből elegük van.”