A tudomány történetének talán az egyik legzavarbaejtőbb kísérlete
Az „Univerzum 25” a tudomány történetének talán az egyik legzavarbaejtőbb kísérlete, amely egy egér kolónia viselkedésén keresztül az emberi társadalmak esély latolgatását szolgálta.
Az ′Univerzum 25 ötlete John Calhoun amerikai tudóstól származik, aki egy „ideális világot” teremtett, amelyben egerek százai élnének és szaporodnának. Pontosabban Calhoun építette úgynevezett Egerek paradicsoma nevű térről van szó, mely egy speciálisan kialakított hely volt, ahol a rágcsálóknak bőséges élelmiszer és víz, valamint egy nagy életterület volt biztosítva. Kezdetben négy pár egeret helyezett el, amelyek rövid időn belül szaporodni kezdtek, így lakosságuk rohamosan növekedett.
Azonban 315 nap után jelentősen csökkent a szaporodásuk. Amikor a rágcsálók száma elérte a 600 egyedet, hierarchia alakult ki köztük, majd megjelentek a szokásostól eltérő, nagyobb termetű úgynevezett „bitangok”.
A nagyobb rágcsálók elkezdték támadni az egész egér populációt, mely azzal az eredménnyel járt, hogy idővel, sok hím egyed pszichológiailag kezdett összeomlani, a nőstények ennek köszönhetően nem védekeztek, védtelenül hagyták az őket terrorizáló bitangoknak az agresszió minden aspektusát. Viszont ettől a kiszolgáltatottságtól a nőstények is agresszívvá váltak a tőlük gyengébb fiatalokkal, ráadásul az utódaikkal szemben is. Az idő múlásával a nőstények egyre durvább viselkedést produkáltak, elszigetelő elemeket és a reproduktív hangulat hiányát mutatták. A fiatalabb rágcsálók halandóságának növekedése következett be, illetve alacsonnyá vált a születési arány, ugyanakkor a halandóság növekedése ütötte fel a fejét.
Aztán megjelent egy új osztályú hím rágcsáló halmaz, az úgynevezett „gyönyörű hímek”.
Nem voltak hajlandóak a nőstényekkel párosodni, vagy „harcolni” a helyükért. Csak az étellel és az alvással törődtek. Egy ponton már a „gyönyörű hímek” és az elszigetelt nőstények alkották a lakosság többségét.
Calhoun szerint a populáció drasztikus csökkenése két szakaszra tagozódott szét: az első és második demográfiai csökkenés stádiumára. Az előbbit a puszta létezésen túli célvesztés jellemezte – a vágyakozás hiánya, a fiatalok nevelésének elmaradása, a közösségben való szerepvállalás elsorvadása. Az idő múlásával jött a második szakasz, melyre a fiatalkori halandóság volt a jellemző, a reprodukció pedig nullára redukálódott.
A veszélyeztetett egerek között a növekvő számú homoszexualitást figyelték meg, és ezzel egyidejűleg a kannibalizmus is növekedett, annak ellenére, hogy bőven volt étel. Két évvel a kísérlet megkezdése után megszületett a kolónia utolsó egyede. 1973-ra az egérkolónia viselkedési sémája megölte az egér univerzum utolsó tagját is. John Calhoun ugyanazt a kísérletet -állítólag- még 25-ször megismételte (egyszerre több egér univerzum párhuzamos működtetésével) , és minden alkalommal ugyanaz lett az eredmény.
Calhoun tudományos munkáját a társadalmi összeomlás értelmezéséhez használják, kutatásai pedig a városi szociológia tanulmányozásának fókuszpontjaként szolgál.
Jelenleg közvetlen párhuzam vonható a mai nagyvárosi társadalmak problémái, és a kísérletsorozat mintázata között… jellemzői a gyenge, nőies férfiak, akik képességek és védelmi ösztönök nélkül léteznek, és túlságosan emancipált, izgatott és agresszív nők, anyai ösztönök nélkül.
Van egy erős deja vu érzésem…. hát neked!?
Follow @jobboldalihirek