Jakab átváltozásai: bocskais szélsőjobbosból műbőrdzsekis álproli
Jakab Péter volt már bocskaiban nyomuló, zsidó vicceken röhögő szélsőjobbos, keresztény, és származásában megsértett zsidó is, mielőtt megérkezett volna a műbőrdzsekis álmelós karakteréig. Végigvettük a Jobbik-elnök szerepfejlődésének állomásait.
„Ha így kellek, örülök, ha nem, akkor se tudok más lenni” – csiklandoztatja meg rajongóit a 444-nek adott legújabb interjújában Coelho Oravecz Nóra Jakab Péter. Mert hát igen, ez a Peti gyerek annyira önazonos, hogy már az oviban is műbőrdzsekis melós volt a jele, és egyszerűen sohasem tudott másmilyen lenni. A kis Peti, a mi Petink ült a Süni-csoport szőnyegén, majszolta a parizeres szenyáját, közben pedig tologatta a markolós autót, vészjóslóan és egyenesen a legofigurákkal elbábozott sajtótájékoztató felé, és már akkor arról álmodott, hogy egyszer ő lesz az a legobábu, aki a nép hangjaként leüvöltheti a fröccsöntött markológép vezetőjét.
A kis Peti álma aztán 2021 nyarán, ott a forró, fonyódligeti aszfalton végre tényleg megvalósult, amikor kedvére üvöltözhetett egy húsvér melóssal. Ami csak az igazán nagy és fontos emberek kiváltsága, merthogy a Peti gyerekből közben méltóságos úr lett, pártelnök, méghozzá olyan, aki önmagára is szigorúan csak Jakab Péterként hivatkozik – így, egyes szám harmadik személyben. A méltóságos pártelnök úrig vezető út azonban korántsem volt olyan egyenes ívű, műbőrdzsekikkel és parizerekkel kikövezetett, mint ahogy Jakab azt mostanában láttatni szeretné.
2010-ben még nyoma sem volt a műbőrdzsekis melósromantikának, ez idő tájt Jakab ugyanis még tetőtől talpig bocskaiban nyomult Pörzse mögött, és azon röhögtek, hogy a KDNP-s Salamonnak zsidó neve van, „de úgy is néz ki”. Aztán a nemzethy göncöt magáról levető – ámde továbbra is változatlan identitású – méltóságos pártelnök úr felfedezte magában a keresztényt, amit azzal próbált bizonygatni, hogy ő aztán nem tartja a böjtöt (és erre még rohadt büszke is volt az Azonnalinak adott interjújában). Végül 2021-re odáig jutott Jakab „akkor se tudok más lenni” Péter, hogy látványosan megsértődött egy újságíróra, aki néhány évvel korábban állítólag megbántotta zsidó származása miatt. Merthogy egy műsorban „Jákobnak” nevezték, a Pesti Srácok újságírója pedig nevetett ezen, holott méltóságos pártelnök úr szerint zsidó névvel nem illik viccelődni. Amit készséggel el is tudunk fogadni, csak akkor miért röhögött 2010-ben a „Salamon bá”-n, aki „úgy is néz ki”?
Jakab azonban nemcsak a bocskai-keresztény-zsidó önazonosság Bermuda-háromszögében veszett el, hanem akkor is, mikor megszületett ez a 21. századi, posztmodern Kádár János-karakter. Amiről a 444-nek azt állította ugyan, hogy nem megjátszott szerep, csakhogy 2018-ban – egy Magyar Narancs-interjúban – még így emlékezett vissza a szerepleosztásra: „a pártigazgatóm mondta, hogy Péter, te vagy itt a népi karakter”. És hogy mennyire szerepazonos Jakab az általa alakított kádári műprolival, azt jól mutatja, hogy a Telexnek még arról beszélt: fantázni tér be a kocsmába. Akkor még egyszer. Fantázni. Kocsmába. Ezen a ponton valószínűleg szólhattak a nép egyszerű gyermeke Jakabnak, hogy te figyelj, Péter, az emberek nem fantázni járnak a kocsmába, mert a 444-nek ugyanezt a sztorit már úgy mesélte, hogy mégis inkább kávézni jár a kocsmába. Kávézni. Kocsmába. Na mindegy, hagyjuk is, mert nem akarunk levágott fejű krumpliszsákot találni az ágyunkban, szóval fogadjuk el, hogy Jakab a bocskais, keresztény és zsidó korszakában is mindvégig egy műbőrdzsekis álproli volt. Mondjuk úgy is néz ki.
Forrás: Drót.infó