Kötter Tamás: Néhány gondolat a libapecsenyén hízott vértanúk hattyúdalára
Néhány gondolat a libapecsenyén hízott vértanúk hattyúdalára.
„Fogadok, hogy a történelembe, mint mártírokat jegyzik fel őket,
e koszos és ripők söpredéket, dicsőítik egymás…”
(Hamvas Béla)
„Én csak kisnyilas voltam Pelikán, azoknak meg lett bocsájtva”
(Bacsó Péter, A tanú, Csetneki)
Megmondom én, hogy milyen miniszterelnök kell nektek:
Nektek olyan miniszterelnök kell, akinek a kormánya majd benneteket nevez ki az intézmények – mondjuk éppen a Nemzeti Színház – élére.
Nektek olyan miniszterelnök kell, akinek a kormánya majd elhalmoz benneteket díjakkal, és pénzt töm a zsebetekbe.
Nektek olyan miniszterelnök kell, akinek a kormányától ösztöndíjat kaptok ti, a gyerekeitek, az unokáitok, hogy aztán hálából „nyugaton” elmondhassátok: micsoda egy barbár, szemét nép lakja ezt az országot.
Nektek olyan miniszterelnök kell, akinek a kormánya finanszírozza a szar, nézhetetlen filmjeiteket, amire senki sem megy be a moziba.
Nektek olyan miniszterelnök kell, akinek a kormánya visszaadja az előjogaitokat: ti és csakis ti rendezhessetek, igazgathassatok, mondjátok meg, hogy melyik mű értékes, melyik nem; melyik előadás jó, melyik csapnivaló; rendelkezzetek a múltról és jövőt szabjatok (természetesen felelősség nélkül a partvonalon kívülről) ennek az országnak.
És ezért bármit, de bármit megtesztek.
Néhány évvel ezelőtt még a Jobbikkal riogattátok a választókat itt:
…de mióta rájöttetek, hogy a kormányváltásra és az általatok támogatott posztkommunista erők visszatérésére a szélsőjobboldali párt szavazói nélkül esély sincs, gyorsan átgondoltátok a helyzetet, és ahogy szellemi (és gyakran fizikai) elődjeitek is tették ’45-ben egyszerűen megbocsájtottátok nekik a múltat és „átöltöztettétek” őket.
Mert élni csak kell, nem igaz?!
De, milyen élet az ilyen?!