Kurz bukása rávilágít, miért inkább a labancoknál lenne dolga a LIBE-bizottságnak
Sebastian Kurz osztrák kancellár szombaton korrupciógyanú miatt lemondani kényszerült koalíciós kormánya vezetéséről. Magyarországon elsőként, egy bennfentes szemszögéből bemutatjuk, mennyire közel került egymáshoz az osztrák média és a politika.
A szerdai házkutatások után szombatra vált tarthatatlanná az osztrák kancellár, Sebastian Kurz helyzete. Korábban amiatt indult ellene büntetőeljárás, mert a vád szerint az Ibiza-ügyben hamis vallomást tehetett. Most őt és egy tucatnyi emberből álló kört azzal gyanúsít az osztrák gazdasági- és korrupcióellenes ügyészség, hogy hamis felmérést közöltethetett állami hirdetésért cserében egy elég olvasott bulvárlapban. A lemondott kancellár tagadja a hatósági felvetéseket, és mentelmi joga felfüggesztését kérve tisztázni szeretné magát.
Hogy mi történt valójában, a hatóságok dolga kideríteni. Mi viszont most egy tavaly kiadott osztrák könyv alapján bemutatjuk, hogy mentek a dolgok a vezető osztrák lapok és a kancellária között. Ne feledjük: a magyar sajtóviszonyok ugyanezen osztrák média állandó célkeresztjében vannak, a liberális újságok különösen élesen, gyarmati hangnemben szoktak írni rólunk.
A kötet, amelynek vonatkozó részeit összefoglaljuk, Klaus Knittelfelder tollából az „INSIDE TÜRKIS – A hatalom új hálózatai”. A mostani vádak szerint az egyik eljárás alatt álló személy az 1980-as születésű Johannes Frischmann kormányszóvivő. Róla a következőket érdemes tudni:
– A kancellár egyik legtöbbet szereplő munkatársa, aki az úgynevezett „Frischi-papírok” atyja. A türkiz csapatban ezek az anyagok azt a célt szolgálják, hogy már a megelőző szombaton ismertessék a vezető médiumokkal, miről fog dönteni következő szerdán a kormányülés.
– Ezek valójában rövid cikkek, amelyek erős címekkel indulnak, tartalmazzák a lényegi számokat, és azt is, hogy a kormánypárt politikája hogyan kötődik az adott intézkedéshez, illetve eredményhez. Végül pedig egy Kurz-idézet, esetleg egy kormánytag fontos mondata is szerepel az anyagokban.
– A kancellári csapat szakzsargonja szerint ezekkel a Frischi-papírokkal „ellátják” a szerkesztőségeket, az anyagok exkluzivitása pedig különböző fokú lehet. Van olyan, amelyet csak egyetlen szerkesztőség kap meg, aztán van olyan is, amelyet a Krone, a Kurrier és az Österreich című lapok, és persze olyan is, amelyet a tartományi újságok (pl. a stájer Kleine Zeitung). Végül persze olyan is, amelyet minden lap.
– A műfaj előnye a kiemelkedő vasárnapi olvasottság, a piacvezető Krone például 2,5 millió vasárnapi olvasóval fut, azaz minden harmadik osztrák kézbe veszi, miközben hétközben ez az arány egynegyedes.
Frischmann sokszor „interveniál” újságíróknál, és ehhez egy elég határozott hangnemet vett fel, amelyben a kötet szerzője szerint tíz év után is érezhető tiroli akcentusa.
Itt álljunk meg egy pillanatra. Tehát tavaly megjelent egy olyan könyv Ausztriában, amelyet egy bennfentes, a hatalom új hálózataiba beengedett, tűzközeli újságíró írt, és amelyben nyíltan beszámoltak arról, hogy Kurz egyik kollégája gyakorlatilag kiabálva, illetve instruálva beleszól a legnagyobb osztrák lapok szerkesztésébe. Egyébként valószínűleg – sok korábbi történet alapján – ugyanez a helyzet Németországban, Angliában vagy mondjuk Olaszországban is. Ez a szokásos kettős mérce, amelyet az összes jogállamisági ügyben megtapasztalt hazánk az elmúlt bő évtizedben. A LIBE-bizottság, meg az összes brüsszeli okoskodó, és természetesen a Soros-szervezetek mégis Magyarországot kritizálják médiaügyekben. Önök szerint lesz bármilyen uniós eljárás Bécs ellen a kóros médiaviszonyok miatt?
Pedig itt lenne az ideje, hogy a nyugati hatalmak különböző beavatkozások helyett a saját portájuk előtt sepregessenek.
Forrás: Drót.info – fotó: The Sun