„Nem hiszem, hogy a világ vezetői tudatában vannak annak, mi vár rájuk”
David Beasley, az ENSZ Élelmezési Világprogramjának (WFP) igazgatója Dubajban figyelmeztette a világ vezetőit, mondván, hogy „Afgánok milliói, köztük gyerekek fognak éhen halni, ha nem sikerül visszarántani Afganisztánt az összeomlás széléről.” A kialakult helyzetért a tálibok mellett az is felelős, hogy segélyalapokat befagyasztották, ahogy Afganisztán külföldi vagyonát is. Miközben a nemzetközi közösség nem tudja eldönteni, hogy viszonyuljon a tálib vezetéshez, Afganisztán viharos sebességgel közelít a humanitárius katasztrófa felé!
A 39 milliós országban olyannyira rossz a helyzet, hogy immár 22,8 millió főt veszélyeztet az éhínség… Két hónappal korábban még „csak” 14 millió volt a számuk, látható tehát, hogy igen komoly a baj. Sajnos már a tálib hatalomátvétel előtt is segélyeken élt az ország, ezt pontosan tudtuk akkor is, de most tényleg sürgősen cselekedni kellene, mert a helyzet egyre tarthatatlanabb. Igen, érthető, ha fenntartásai vannak a nemzetközi közösségnek a tálibokkal szemben, de ezért nem halhatnak meg milliók!
„Gyerekek fognak éhezni. Emberek fognak meghalni, a dolgok sokkal rosszabbra fognak fordulni.”
Elképesztő, hogy közben az Európai Unió belügyi biztosa pedig arról beszél, hogy 40.000 menekültet fogad be Európa, amikor már most is olyan rossz a helyzet, hogy naponta lépik át ennyien a határt… És a szomszédos országok tehetetlenek, mert nekik sincs annyi forrásuk, hogy ellássák a menekülteket! Pedig újra és újra elhangzik a figyelmeztetés.
Segélyszervezetek folyamatosan kérik, hogy az új kabuli kormány emberi jogi politikájával elégedetlen országok vegyék fel végre a kapcsolatot a tálibokkal az összeomlás megakadályozása érdekében, mert az összeomlás a 2015-öshöz hasonló migrációs válságot válthat ki. De mintha azok az országok, melyek korábban fegyveres erőket állomásoztattak Afganisztánban a béke nevében, most ugyanazokat az embereket cserben hagyja, akikért elvileg korábban küzdöttek…
Márpedig a problémát helyben kell megoldani. Nem csak önös érdekből mondjuk mindezt, hanem azért, mert minden emberéletért kár, és mert mindenkinek meg kellene adni a lehetőséget arra, hogy szülőföldjén éljen! Ez igaz ránk magyarokra éppúgy, mint az Afganisztánban élőkre.
„A WFP saját tartalékait használja már annak érdekében, hogy egyáltalán decemberig biztosítani tudja az élelmiszersegélyeket Afganisztánnak, de több adományozó nem tett eleget vállalásának” – mondta Beasley.
Könnyen lehet, hogy más országoknak szánt segélyalapokból kell átcsoportosítani Afganisztán javára, de – értelemszerűen – az meg máshol fog hiányozni… Ideje lenne már, hogy a nemzetközi közösség ne politikai alapon, hanem humanitárius alapon közelítse meg a problémát, amit Afganisztán jelent! Mint láttuk, húsz év nem volt elég arra, hogy tűzzel-vassal kiirtsák az utolsó tálibot is, sőt csúfos menekülés lett a vége, de nem az ott élőkön kellene csattannia az ostornak!
Elismerni a tálib vezetést, vagy afgánok millióinak segíteni az nem egy és ugyanaz a dolog, ezt a nagyon egyszerű igazságot kellene végre megérteni! Az Unió pedig tényleg gondolja át, mit is tesz ennek érdekében, mert az Egyesült Államokat már nem érdekli Afganisztán sorsa…
Forrás: itthonrolhaza.hu
Follow @jobboldalihirek