Egy olvasó a „Márki-Zay-jelenségről”

A cím túlzottan is szépelgő, eufemisztikus… Teljesen indokolatlanul értékelnénk felül az ellenzéknek nevezett magyarellenes globalista tömörülés miniszterelnök-jelöltjét, ha döbbenetesen színvonaltalan tevékenységét „jelenségként” minősítenénk. Az idiotizmus sokkal inkább illik mindannak a megnevezésére, amit Márki-Zay képvisel.

A globalista megbízói alighanem két szempontot tartottak szem előtt, amikor „kommunikációs szakembereik” felkészítették őt a kampányra (amit inkább ámokfutásnak kellene nevezni). Az egyik „remek ötletük” az volt, hogy „jobboldalinak” állítsa be magát, mivel akkor – gondolták – a megrögzött Gyurcsány-hívő agyhalottak és Orbán-fóbiások szavazatain kívül besöpri a „Fideszben csalódott jobboldali érzelmű” magyarok voksait is. A másik „zseniális” tanácsuk pedig az lehetett, hogy mivel koherens, értelmesen végiggondolt világképe, összefüggő elemekből felépített programja nincs (pontosabban, ami van, a megbízók tervei Magyarországot illetően, az nem mondható el), ezért mindegy, ha ostobaságokat zagyvál is, csak kerüljön be a hírekbe, és ő legyen a „politikai közbeszéd” középpontjában.

Nos, semmi kétség, ami a „jobboldaliságot” illeti, Márki-Zay rosszul teljesít. Állítólagos kereszténységét néha-néha hangoztatta ugyan, azonban nemzetről, magyarságról már képtelen volt egyetlen szót is kinyögni. Pedig még Gyurcsány is egyszer-kétszer látványosan a szívére tette a kezét a Himnusz éneklésekor, és ha ritkán is, de a „nemzet” és „magyarság” szót is kiejtette már a száján. Márki-Zay ezen a téren nem tanult Gyurcsánytól. De csúnyán elszúrta nem létező kereszténységét bemutatni hivatott PR-akciót is, amikor – csak hogy az egyensúly meglegyen – Jézust „baloldalinak” nevezte, és egyetlen szót sem volt képes soha kinyögni az LMBTQ-őrülettel kapcsolatban – inkább úgy tesz, mintha az aberráltak nyomulása a nyugati világban nem is létezne.

Persze maga az eredeti elképzelés is mérhetetlen ostobaság – nevezetesen, hogy egy „baloldalinak” nevezett pártszövetséget egy magát „jobboldalinak” meghatározó politikus vezessen. Persze csak azoknak ostobaság, akik tisztában vannak az alapvető politikai fogalmakkal és történelmi folyamatokkal – ami a népesség többségéről sajnos már nem mondható el. Ezzel a vészesen terjedő tudatlanság persze Márki-Zay megbízói számára is ismert – ezért joggal gondolhatták, hogy a választók jelentős részét nem fogja zavarni megbízottjuk hajmeresztő süketelése baloldaliságról, jobboldaliságról, kereszténységről. Mindamellett a „nagy terv” befuccsolni látszik: a „kapitány”, hála Istennek, leszállt a témáról, és alig-alig beszél hitről, elvekről, eszmékről. De nem is baj – hallom „kommunikációs tanácsadóinak” a hangját -, az embereket amúgy sem az „elvek” érdeklik, hanem a kézzel fogható, konkrét dolgok: például az egészségügy. A bűvös „pragmatizmus” (lásd például a Horn-féle „szakértői kormány mítoszát) a nyerő azokban a liberális körökben, amelyek pénzelik Márki-Zayt. (Kivéve persze, amikor nácizni, homofóbozni, rasszistázni kell, mert akkor hirtelen előkerülnek az elvek, ugyebár.)

Ezzel szemben viszont Márki-Zay sikerrel teljesítette másik feladatát: nagyon is képes volt „alakítani a közbeszédet”, neve „ismertté vált”, így azután arra számít a mögötte álló „agytröszt”, hogy mindenki, akinek a Fideszből és Orbán Viktorból elege van, az ellenzék miniszterelnök-jelöltjét támogatja majd. Mert a politikát csak távolról és felületesen figyelő, kevéssé képzett, gondolkodásról leszoktatott, az elvektől irtózó, de elégedetlen emberek a szavazófülkében csakis arra a jelöltre adják voksukat, aki a Fidesz leváltását ígéri. Ez a meggondolás a moslékkoalíció egyetlen reménysége! Hogy azután éppen Márki-Zay beszél „fogyatékosokról”, „tudatlan” választókról, az persze önmagában is vérlázító. De hát mit is várhatnánk tőle!

Programot, értelmes gondolatokat, a magyarság, a világ jövőjével kapcsolatos víziókat manapság már nemigen hallani a vezető nyugati politikusoktól – korántsem véletlenül. Nem csupán azért, mert a választók többsége nem igényli az elveket, a jövőbe mutató gondolatokat, és nem is csak azért, mert napjaink legtöbb közéleti szereplőjének is mérhetetlen sötétség honol a fejében, melynek következtében egyáltalán nincsen semmiféle értelmes elgondolásuk az őket körülvevő világról. Azonban más baj is van: elmondhatja-e például Márki-Zay Péter, hogy mi fog történni hatalomra kerülése esetén? Elmondhatja-e vajon, hogy migránsokat fognak tömegesen beengedni, teret adnak a genderpropagandának, a családtámogatási rendszert felszámolják, gazdasági megszorító lépéseket vezetnek be, és fizetőssé teszik az egészségügyi szolgáltatások jelentős részét? (Az egészségügyet érintő elképzeléseiket Márki-Zay kikotyogta, habár szokásához híven azután letagadta mindazt, amit korábban mondott.) Elmondhatják-e a globális nyugati birodalom tartományainak élére állított helytartók, hogy legfőbb feladatuk az irányításuk alá rendelt őshonos fehér nemzetek megsemmisítése?

Gergely Bence