Szijjártóhoz fordult az ukrán fronton rekedt exkatona: „Nem akarok meghalni, szeretném látni felnőni a fiaimat!”
Szeverodoneck — „Bent rekedtünk a pokolban!” – kétségbeesetten, a családját féltve kér, sőt könyörög segítségért egy magyar férfi, aki feleségével és két gyermekével együtt nem tudott elmenekülni Ukrajnából, a háborúban ragadt, a legnagyobb harcok közvetlen közelében. A Donyec-medencében levő család egy pincében bújt el, áram nincs, az élelmiszerkészleteik pedig rohamosan csökkennek. A harcok közelségére jellemző, hogy a kertjükben is lövészárkokat ástak, egész nap dörögnek a fegyverek, bunkerükben is hallják a lövedékek becsapódását.
Szentmártoni Imre három évtizedes honvédségi múlttal 2014 és 2020 között a külügyi tárca alkalmazásában került Ukrajnába, a Donyec-medence kellős közepébe. A kelet-ukrajnai háború miatt 2014-től ideiglenesen Szeverodoneck lett a Luhanszki terület székhelye az őslakos oroszok irányítása alatt lévő Luhanszk helyett. A férfi az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) megfigyelőjeként dolgozott.
– Megismerkedtem ukrán feleségemmel, családot alapítottam, két éve magam mögött hagytam a külügyi, békefenntartó-megfigyelő szolgálatot – kezdte történetét Szentmártoni Imre. – Hogy ez mennyire nem volt veszélytelen munka, jól példázza, a napokban a háborúban életét vesztette egy volt kolléganőm, Marina Fenina, az EBESZ ukrajnai különleges megfigyelő missziójának munkatársa.
A volt katona, a Donyec-medencében EBESZ-megfigyelőként dolgozó Szent-mártoni Imre, a felesége, valamint a 3 és a 4,5 éves kisfia a háború foglya lett
A férfi állítja, érezte, hogy háború lesz, menekülniük kell. Még február 8-án fel is vette emiatt a kapcsolatot az ukrajnai magyar nagykövetséggel, de az ügyében további lépés nem történt. A háború kitörésekor a családjával elment korábbi kollégáihoz, hogy tőlük kérjen segítséget, de a Szeverodoneckben dolgozó EBESZ-megfigyelők elsőként hagyták el a veszélyeztetett területet, a magyar férfi a feleségével, a három-, illetve négy és fél esztendős fiaival bent rekedt a háborús övezetben.
Szentmártoni Imre és felesége
– Éjjel-nappal szólnak a fegyverek, hol orosz, hol ukrán katonák harcolnak még a kertünkben is. Féltem a családom! Katona voltam, egyedül ki tudnék törni a frontvonalról, de a gyermekeimet, a családomat nem tehetem ki ennek a veszélynek. Szó szerint pergőtűzben élünk, és a front két oldalán álló katonák mindenkire, mindenre lőnek, ami mozog – mesélt a megpróbáltatásokról.
Harcok Szeverodonyecknél:
– A tartalékainkat lassan feléljük, de ha ki is mernék menni az utcákra, tudom, a városban nincs élelmiszer-utánpótlás, mindenki úgy él, ahogy tud. A gyerekeim több mint egy hete fel sem jöttek a pincéből, mi már alig eszünk, csak hogy nekik jusson a maradékból. Víz szerencsére még van, de bármikor belecsapódhat egy bomba a csatornarendszerbe is, így minden lehetséges edényben vizet tárolunk. Nemcsak a családom miatt rettegek, férfiasan bevallom, én is félek, nem akarok meghalni, szeretném látni felnőni a fiaimat. Végső kétségbeesésemben fordultam a nyilvánossághoz, nyílt levelet írva Magyarország külügyminiszterének, ne hagyjanak végérvényesen magunkra, mentsenek ki innen minket! Volt katonaként tudom, van olyan speciális egysége a magyar Terorrelhárítási Központnak, amely képes háborús övezetből még túszokat is kimenekíteni. Mi is túszok vagyunk! Egy olyan háború túszai, amihez magyarként, családapaként semmi közöm, a gyerekeimnek meg még ennyire sem. Diplomáciai háttérrel, a megfelelő szakemberekkel, technikával az alig száz kilométerre levő orosz határ felől két órán belül evakuálhatnák a családomat. Remélem, meghallják a segélykiáltásomat, mielőtt még késő lesz.
Magyarország kijevi nagykövetsége már két hete Ungvárra költözött. Az ottani konzulátus politikai ügyeletese a Blikk kérdéseire telefonon megerősítette, valóban jelentkezett náluk a magyar Szentmártoni Imre, bennragadt a front közepén ukrán feleségével és két, szintén magyar állampolgárságú, óvodáskorú gyermekével, akikkel állítása szerint jelenleg bunkerekben, lövészárkokban élnek. Az ügyeletes tájékoztatása szerint többször is beszéltek a férfival, akitől 1800 kilométer távolságra vannak, így a kimenekítése most szinte lehetetlen. Tudnak arról, hogy Szentmártoni Imre hazánk külügyminiszterének is írt levelet, amelyben segítséget kért kimenekítésükkel kapcsolatosan, a minisztérium is keresi a legjobb megoldást.
Amikor a férfi először jelentkezett náluk a problémájával, még nem volt háborús helyzet, akkor is és most is azt ajánlották neki, Oroszország felé meneküljön. A moszkvai nagykövetségtől kérjen segítséget, ők vannak hozzá közelebb. A nagykövetség munkatársa szerint a térségben élő külföldieket, így a magyarokat is hónapokkal a háború kitörése előtt figyelmeztették a feszült politikai helyzetre, lett volna idő elhagyni a veszélyes zónát. Magyarország Külügyminisztériuma, ahogy minden külföldön bajba jutott magyar polgár esetében, természetesen mindent megtesz a veszélyben levő család kimentésére. Ám a jelen helyzetben még nem találták meg erre a legmegfelelőbb megoldást.
Blikk.hu nyomán