Csókay András is megszólalt, ezt mondta a választásról…
„A budapesti közhangulat teljesen eltért az ország más pontjain tapasztalhatótól, ami fontos tanulság” – mondja Csókay András a Mandinernek.
A professzort a választási eredmény rövid értékelésére kérte a Mandiner.
Olyan eredmény született vasárnap, amire valószínűleg senki sem számított. Az ön értékelése szerint mi történt?
Vasárnap este meggyőződtem arról, amiben mélyen hiszek, hogy a Szentlélek nem ment szabadságra, hanem működik. Ezt a kijelentést arra alapozom, hogy a választásokat megelőzően valamennyi közvéleménykutató mást jósolt, mint ami bekövetkezett, azaz váratlan fordulat történt a magyar lelkekben. Keveset beszélünk arról, pedig lényeges, hogy mennyi ima szállt az ég felé azért, hogy Magyarország a józan ész szerint válasszon. Ez a hatalmas mozgalom megindította a Szentlelket, aki leszállt Magyarországra és rengeteg embernek segített bölcsen dönteni.
A metafizikai síkon túli tanulságot is levonnék. Feltűnő, hogy a barátaim körében a vidékiek jóval bizakodóbbak voltak, mint a pestiek.
Kiábrándító dolgok hangzottak el, sokszor az egyébként jobboldali ismerősöktől is. Az eredmények azonban azt mutatják, hogy nem csak kiábrándult jobboldali emberek tértek vissza, hanem kiábrándult baloldaliak is nálunk leltek politikai otthonra, ami óriási fegyvertény.
Ezzel közel értünk a választás utáni ellenzéki narratívához: a vidék viszi rossz útra az országot, a buta, tudatlan, befolyásolható emberek szavaztak a Fidesz-KDNP szövetségre. Mit gondol erről?
Ahol Jézus Krisztus belép a történelembe, vagy egy egyén életébe, ott mindig sok ellenlábas lép fel vele szemben. Fűti őket a bukott angyal, aki szintén nem megy szabadságra, mert mindig a rosszat akarja, rombolni próbál. Ez a szellemi harc a választások után sem fejeződik be, ezért nekünk is tovább kell harcolnunk, ahogy Jézus is végigvitte harcát a gonosz ellen, kereszthalálán keresztül eljutva győzelméig, a feltámadásig. Éppen ez az nekünk óriási erőt ebben a harcban: hogy ismerjük a feltámadás tényét és örömét. Ez segít elviselni a gúnyolódást, a pökhendiséget és erőt ad az igazi ellenfélszeretethez is. Ahogy Lincoln mondta: úgy tudtam legyőzni ellenségeimet, hogy barátaimmá tettem őket.
Vége a kampánynak, és persze a vesztesnek mindig nehéz, azt remélnénk, hogy kicsit kiegyensúlyozottabbá válik a közbeszéd. Lát erre esélyt?
Természetesen megvan az esély a nemzeti megbékélésre! Vallom, hogy ennek az országnak a Szűzanya a királynője, ha képesek vagyunk hozzá fordulni, elhozza nekünk a békét. Attól függetlenül azonban, hogy a kampány véget ért, tudatosítsuk: az igazságot mindig ki kell mondani, ez morális kötelességünk!
De nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy szeretetben tegyük mindezt. Tehát mindig elmondom a bajt, de sosem a személyt minősítem. El kell gondolkodtatni az embereket, ehhez kell szellemi muníciót nyújtani nekik.