Megtámadhatja-e Oroszország Magyarországot, ahogy a nyugati és ukrán diplomaták állítják?
„Tehát aki mégis orosz harckocsikat vizionálna Budapestre, nyugodtan mérget vehet rá, hogy azzal megszűnne létezni az Orosz Föderáció. Márpedig Vlagyimir Putyin nem a sírásója akar lenni országának, hanem történelmi törekvései vannak.” Bódi Ábel végigvette, miért képtelenség, hogy az orosz elnök nekimenjen a NATO-nak és így Magyarországnak.
Minden háborúnak megvannak a maga kávéházi rettegői. Ezeket onnan lehet felismerni, hogy állandó, világfájdalmas panaszuk tárgya a rögvalóságtól lehető legtávolabb eső probléma. Éhező afrikai kisgyerekek, amazóniai békafajok, Európába özönlő szerencsétlen menekültek, lényeg a lényeg, hogy soha ne legyen valós a probléma, hiszen sokkal könnyebb azon bajok miatt aggódni, melyekhez sosem lesz közünk.
Ezeknek a hivatásos sípolóknak jött most jól az orosz offenzíva, ugyanis mikor már épp kezdte volna őket kiröhögni minden asztaltársaság, végre egy olyan problémán kezdtek aggódni, ami a szomszédban van. Már amennyire Kelet-Ukrajna annak tekinthető. Nem gond, a lényeg, hogy most megint van mitől félni:
Oroszország nem fog megállni a Kárpátoknál – vallják nagy bőszen.
A logika olyan messze van tőlük, mint egy iszkanderes hordozó Mariupoltól, gondoljunk csak a választási sikertelenségeiket magyarázó, a magyar vidéket a szőnyeg szélére állító megfejtéseikre. Nem az a lényeg, hogy a felvetésük kiállja-e a próbát, hanem az, hogy mennyire döbbenhetnek meg rajta, s a környezetükben mennyire tudják drámai hangvételük segítségével legitimálni a pánikot.
Az alapvetésük – ami egybeesik a nyugati véleményekkel – az, hogy Oroszország megtámadott egy másik szuverén államot, és ez tulajdonképpen ugyanolyan, mintha akár Ausztria vagy Franciaország hegyoldalain törne előre a ruszki ék. Geopolitikai tudásuk teljes hiányát sajnos tetézi a haditechnika és a nemzetközi szerződések legalább felszínes ismeretének hiátusa.
Oroszország két hónapja tartja ostrom alatt ezt a furcsa, toldott-foldott államalakulatot, amit jelenleg (még) Ukrajnaként ismerünk, és a nyugati felét hogy, hogy nem, különösebben nem zargatja. Demkó Attila kiválóan írja le, amit egyszerűen nem vesz be az ejropéer észjárás: Oroszország egy számunkra ismeretlen birodalom, érdekei megértésére semmilyen európai nemzetállami törekvés képlete nem alkalmazható.
Ahhoz viszont nem kell birodalmi észjárás, hogy rájöjjünk, Putyinnak sem a haditechnikai, sem az erőforrásbéli lehetőségei nem adottak ahhoz, hogy a NATO-ba belekössön. Hiába hergeli Ukrajnát az Egyesült Államokkal az élen az összes nagyobb nyugati hatalom, ezzel csak még több ukrán szenvedését érik el. Ugyanis Oroszország az elsődlegesen bejelentett céljait akkor is végigviszi, ha Európa hermetikusan elzárja magát, és a létező összes szankciót megszavazza ellene.
Egy birodalomnak ugyanis sosincs meghátrálás, mert az egész rendszer felépítése nem tűri a gyengeséget, márpedig az első NATO-Oroszország összecsapásnál világossá válna, ki van technológiai és erőforrásbeli előnyben.
Sőt, ha csak egyetlenegy kijelölt pontot nem valósítana meg az orosz elnök a „különleges katonai művelet” során, a nép előtt elveszítené a hitelét, ugyanis egy háború a nemzettől kérhető legnagyobb áldozat, amit az jelenleg – kétségeink ne legyenek – feltétel nélkül megadott. Egyelőre Putyin bölcsen gazdálkodik a bizalommal, ezért sem megy bele a kijevi vérontásba, hanem a biztonsági játékot tartja szem előtt: Mariupol, talán Odessza, valamint a szakadár területek.
Oroszországban egyelőre még tudnak számolni, Poroszországgal ellentétben. Ha mást nem is, azt biztosan kikalkulálták, hogy mely akciók lennének végzetesek a számukra. Egy európai háború pedig még a Szovjetuniónak sem volt érdeke, pedig ott aztán főleg feszült volt a légkör, és annak vezetői sokkal kevésbé voltak kiművelve, mint a most regnálóké.
„Tehát aki mégis orosz harckocsikat vizionálna Budapestre, nyugodtan mérget vehet rá, hogy azzal megszűnne létezni az Orosz Föderáció. Márpedig Vlagyimir Putyin nem a sírásója akar lenni országának, hanem történelmi törekvései vannak.”
Oroszország uralkodni akar, nem elpusztulni, és egyelőre a katonák – akárcsak a NATO-ban – ott sem teljesen őrültek, nem úgy, mint a mi drága kávéházi hivatásos rettegőink.
Forrás: Kontra