Az utolsó tánc
Elég nehéz szavakat találni a látottakra, de azért mi megpróbáljuk. Adott egy kontinens, amely története folyamán nem éppen a legjobb formában van – s akkor még enyhén fogalmaztunk –, ám úgy tűnik, ez az EU-t cseppet sem érdekli. Ez azért különösen szomorú, mert pontosan most kellene erőt mutatnia Európának, most, amikor elveszni látszik az Egyesült Államok és Oroszország háborújában. A mostani gyengeségünket persze számos tény felfedi, de valamiért ez az „értelmező tánc” (jobb alternatíva híján így tudom lefordítani) – talán pont azért, mert egy hivatalos politikai eseményen, egy csúcstalálkozón történt – kegyelemdöfés gyanánt funkcionál a mostani vezetés és intézményrendszer (de nem a kontinens!) irányába. (Nem véletlenül tudósított róla a Daily Mail ezzel a címmel: Íme a bizonyíték arra, hogy a brexit jó ötlet volt…)
Beszédes, hogy a furcsa tánc éppen egy 12 hónapos konzultációs időszakot zárt le, amely pontosan Európa jövőjét tárgyalta (Conference on the future of Europe). A polgárok – az egész projekt a fiatalokra volt kihegyezve – javaslatokat tehettek, hogyan tud fejlődni az EU, milyen reformokat vinnének véghez az intézményrendszer fejlesztése szempontjából. A konzultációs időszak vége egybeesett az Európa-nappal (május 9.). Egy évnyi munkát követően egy 49 (nem sok) javaslatot tartalmazó brosúrát kellett átadni Emmanuel Macron részvételével, hiszen Franciaország tölti be az EU soros elnökségét. Illúzióink persze ne legyenek, ahol a fejtől egészen a lábujjakig minden beteg és rothadt, ott nem ez a 49 javaslat fog segíteni, amit pontosan azok válogattak össze, akiktől meg kellene szabadulni. Olyan ez, mikor egy elfuserált versenyen az elfuserált zsűri által csak a még elfuseráltabb versenyzők vehetnek részt, akik pedig többre lennének képesek, azokat kizárják.
No, de vissza a tánchoz! Ez az úgynevezett „értelmező tánc” 10 percig tartott, ami egy örökkévalóságnak felelhetett meg. A nevéből és a performanszból adódóan nekem úgy tűnik, hogy bizonyos elvont gondolatokat és érzéseket próbálnak átadni, csak nem pusztán a tánc által. A zenés vonaglást biztosító Danse l’Europe csoport előadását Angelin Preljocaj kortárs táncos és koreográfus elvont dolgokról való suttogása törte meg időről időre. Félreértés ne essék, nem úgy gondolom, hogy a pusztán állandó jelleggel földhözragadt művészet a nyerő, de az „éppen most érkeztél a Holdra, hogy a Napot nézd, a másik oldalon pedig a világító Földet nézed. Gyere vissza, és nézz szembe a Nappal” gondolatot én tényleg nem értem, de a „ahogy haladnak, az ujjaid simogatják a tarkódat, kezeid halakká válnak, elkerülve egymást, a tested egyik oldalától a másikig” mondatot sem érzem éppenséggel ide illőnek. De biztos velem van a probléma.
Mindezek fényében elég aggasztóan hatnak Roberta Metsola kijelentései. Az Európai Parlament elnöke kifejtette, hogy „Ne féljünk szabadjára engedni Európa erejét, hogy jobbá tegyük az emberek életét”, de hozzátette azt is, hogy „Az európai integráció egy meghatározó pillanatában vagyunk, és egyetlen javaslat sem számíthat tiltott területnek”. Kivéve persze, ha a szélsőjobboldaltól érkezik – ezt már én illesztettem a végére.
A háttérhatalmi körökkel láthatóan jó viszonyt ápoló Emmanuel Macron pedig így fogalmazott: „Az elmúlt években közösen átélt válságok révén Európa megváltozott. Folytatnunk kell ezt a fejlődést és biztosítanunk kell, hogy az Unió megfeleljen a polgárok által megfogalmazott törekvéseknek és elvárásoknak.”
Igen, valahol a tánc helyett ezekben a szavakban van a lényeg. Lefordítani őket viszont gondolom, senkinek sem szükséges. Amíg ez a garnitúra áll Európa élén, minden ugyanabban a mederben halad majd tovább, erre pedig az egyik fő garancia maga a francia vezető, akit kézivezérléssel irányít az Egyesült Államok, a deep state, valamint a hozzácsatolt pénzügyi kör.
Az eseményt online úton figyelemmel kísérő kommentelők részéről persze nem maradhattak el a gúnyos megjegyzések. A látottak fényében sokan a brexit helyességét méltatták, de mégis ez a hozzászólás az, amivel a végletekig egyet tudok érteni: „Amikor a jövő történészei visszatekintenek erre az időszakra, és értelmező táncot látnak az Európai Parlamentben, miközben egy világháború, gazdasági összeomlás és polgári zavargások küszöbén álltak… le fognak döbbenni, hogyan engedhették az emberek, hogy az elit fantáziavilágban éljen és hatalmon maradjon.”
Valóban! Miért engedjük? Mikor pattan el már végre az a bizonyos húr? Mikor szabadulunk meg tőlük és küldjük őket a történelem szemétdombjára??
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Follow @jobboldalihirek