Beleőrülnek a kisebbségi komplexusba
Újra és újra bebizonyosodik, hogy a környező, a trianoni döntéssel nyertes országok egyike-másika, kiváltképp Románia, nem tud megbirkózni az ezeréves magyar történelem rá nehezedő súlyával. A feszültség változatos módon tör elő belőlük. Előfordul, hogy egy-egy magyar uralkodót, fejedelmet, hadvezért vagy más személyiséget egész egyszerűen megpróbálnak beilleszteni a saját történelmükbe. Ha pedig bizonyos körülmények nem illenek a képbe, akkor olykor meghamisítják a szükséges adatokat. Máskor a saját – akár egy A4-es lapon, vagy maximum egy kis füzetecskében elférő – történelmük szereplőivel próbálják elhomályosítani a magyar nagyjainkat. Ez utóbbihoz hasonló eset történt a hétvégén Gyulafehérváron is.
A történet háttere az, hogy odakint a Magyar Református Egység Napját ünnepelte az erdélyi magyarság, amelynek egyik felemelő pillanata volt, amikor Novák Katalin köztársasági elnök jelenlétében leleplezték Bethlen Gábor egész alakos szobrát a várban. Mi tagadás, az alkotás gyönyörűre sikeredett, a szobor egyszerre méltóságteljes és tekintélyt parancsoló, olyan, amilyet az egyik legsikeresebb erdélyi fejedelem megérdemel.
A jelenlevő ünneplők szinte fel sem ocsúdtak abból a kábulatból, amibe az impozáns szobor és az esemény megható hangulata ejtette őket, amikor a román Szociáldemokrata Párt (PSD) egyik szenátora, Călin Matieș úgy érezte, eljött az ő pillanata. A talpig népviseletbe öltözött, nyilvánvalóan méretes kisebbségi komplexussal küzdő román politikus odalépett Novák Katalinhoz, akinek először egy virágot és egy román színű kokárdát nyújtott át. A Főtér.ro tudósítása szerint állítólag az is elhangzott, hogy Erdély román föld volt és mindig is az marad. A portál azt is hozzátette: Matieș meg sem hallgatta, mit mond az államfő arról, hogy reméli, a két nép békében élhet Erdélyben, hanem előkapott egy Avram Iancut ábrázoló képet, és Bethlen Gábor szobra elé helyezte. A jelen lévő gyulafehérvári polgármesternek felrótta, hogy 150 évvel Avram Iancu halála után a román nemzet hősének kellene szobrot állítani. Eddig tartott Maties kevesebb, mint ötperces hírneve, és az ünnepség folytatódott tovább.
Ha lehetőségem nyílna, azért lenne mit mondanom a derék Matiesnek. Elsőként talán azt, hogy a magyar történelem egy csöppet messzebbre tekint vissza Erdélyben, mint a román. Azt nem állítom, hogy már akkor is magyarok éltek Erdélyben, amikor a román képzelet szerint Romanus az anyafarkas emlőiért harcolt Romulussal és Remussal, de a 9. század végén, 10. század elején biztosan. Akkor a románok ősei még a Balkánon vándorolgattak a szlávok elől menekülve, hogy aztán a 12. század végén és a 13. században megérkezzenek a mai államuk területére. Másrészt, elmondanám azt is Matiesnek, hogy Avram Iancu körülbelül annyira van egy súlycsoportban Bethlen Gáborral, mint mondjuk egy csorgó nyálú hiéna egy oroszlánnal. Úgy is mondhatnám, hogy ha Iancut beültetnénk a mérleg egyik serpenyőjébe, és a másikba Bethlent, akkor a néhai román népfelkelő hiperszonikus rakétaként repülne az égbe. S még egyet mondanék Matiesnek, jelesül azt, hogy így megzavarni egy ünnepséget, ősi magyar földön, Erdélyben, minimum nem európai, hovatovább ciki. De ahhoz, hogy ezt Maties felfogja, tiszta elme kellene. Azt pedig, mintha hiánycikk lenne nála.
Forrás: Bekezdések
Follow @jobboldalihirek