Ha a románoknak ekkora tehertétel együtt élni a magyarokkal, akkor csináljuk vissza a dolgainkat
A paranoid ország vezetése hisztérikus rohamot kapott Novák Katalin posztja miatt, újra bebizonyítva gyengeségét. Éppen ezért meg próbáljuk elmagyarázni a román elitnek, mi Magyarország nemzetpolitikájának a lényege és az értelme.
A románok kisebbrendűségi komplexusa és Erdély elvesztésétől való paranoiás félelme napjainkban éppolyan erős, mint 100 évvel ezelőtt.
Az állítás igazolására a román politikai elit szolgáltatja a legszemléletesebb bizonyítékokat. Erdélyi városok főtéren emelt gigantikus méretű román zászlók, piros-sárga-kék színekben pompázó padok és kukák, esztétikai bűncselekményként értelmezhető köztéri szobrok tömkelege jelzi, hogy a Kárpát-medence keleti szegletében él egy vágynemzet, amely nincs rendben önmagával.
Folyamatos kényszer gyötri őket annak bizonyítására, hogy valóban urai annak a területnek, amelyet az erős nemzetek jóvoltából birtokba vehettek.
A külsőségekben is megnyilvánuló komplexusokon felül hisztérikus rohamot kapnak minden olyan esetben, amikor a magyar közjogi méltóságok természetes módon kifejezik, hogy az egységes magyar nemzet minden tagjáért egyenlő mértékű felelősséggel viseltetnek.
Legutóbb Novák Katalin, a magyar állam nemrég beiktatott elnökének kijelentésére raboltak rá (mintha egy darabka ellopható földterület lenne), ezzel felszítva a román társadalom minden rétegében valamilyen mértékben jelen lévő magyargyűlöletet.
„Köztársasági elnökként kiemelt feladatomnak tartom az összmagyarság képviseletét, így számomra nincs különbség a tekintetben, hogy valaki határon innen vagy túl él. A magyar az magyar, s pont.”
A románok nem értik a régi európai nemzetek működését. Nem is róhatjuk fel nekik fogyatékosságaikat, hiszen hogyan is érthetnék ezt? Az a száz év, mióta Erdély megszerzésével betették a lábukat Európába, nem volt elegendő ahhoz, hogy megértsék és magukévá tegyék normáinkat.
Egy ideig Franciaország szolgai másolásával kívántak felzárkózni a Kárpátokon túli világhoz, ez a kísérlet azonban zátonyra futott a másoló és a másoltak emberi minősége közötti hatalmas, áthidalhatatlan különbségen.
Most tehát álljon itt egy rövid összefoglaló, amely mankó lehet minden sántalelkű román politikus számára a magyar nemzet törekvéseinek megértéséhez:
Ti Erdélyt ajándékba kaptátok az első világháborúban győztes nagyhatalmaktól. Soha nem dolgoztatok vagy harcoltatok meg érte. Egyszerűen belaktátok, belefeküdtetek az ingyen jóba. Teljesen természetes, hogy folyton azon jár az eszetek, hogy mikor tér vissza a gazda, aki számonkéri rajtatok becstelenségeteket.
Megnyugtatásul közöljük azonban, hogy nem kell attól tartanotok, hogy fegyverrel veszünk elégtételt a száz éve folyamatosan zajló rablásért, lopásért, gazemberségért.
Megvárjuk, amíg elűzitek Romániából a saját népeteket, akiket arra ítéltetek, hogy Európa népei közt oldódjanak fel cselédként.
Emlékezzünk csak Traian (lopott név, lopott föld, lopott múlt = Románia) Basescu szavaira, aki a 2008-as gazdasági válság derekán közleményben szólította fel a nyugaton szolgaságba szegődő románokat, hogy eszük ágába ne legyen hazatérni, mert Románia nem tud mit kezdeni velük.
Ti éppen ennyire szeretitek a románokat, nekünk azonban ehhez semmi közünk, így aljasságotok fölött nem is ítélkezünk. Nem akarunk belekeveredni semmiféle dél-balkáni vircsaftba.
Még néhány év, és a kontinens eper- és spárgaföldjei felszippantják a román nép nagyobbik részét. A kisebbik hányadát pedig a különböző fokozatú fogvatartási intézmények.
Ezeréves Kárpát-medencei létünk alatt megtanultunk türelmesen várni. Na jó, ez túlzás. Az utóbbi néhány évtizedben szedtünk magunkra némi türelmet. Ez azonban éppen elegendő lesz ahhoz, hogy kivárjuk, amíg véget ér ez a Romániának nevezett bohózat és mindenki visszatér oda, ahonnan vétetett.
Hagyományok és történelmi előzmények híján számotokra az elnöki tisztség semmiféle jelentéssel nem bír. A török függéshez, a bojár világhoz szoktatott titeket az élet, ez az oka annak, hogy a román politikusok többsége úgy tekint a köztársasági elnöki pozícióra, mint egy kényelmes, nyugdíjas állásra, amely egy korrupcióban gazdag életút lezárása lehet egy bűnözőalkatú román parlamenter számára.
Az országimázs megmentése érdekében végül valamelyik züllött bűntársatok helyett egy száz százalékig erdélyi németet toltatok előre az elnöki pozícióba.
Persze a tisztség elnyerése érdekében neki is vállalnia kellett a züllésnek azt a mélységét, hogy nemzetet cseréljen, és németből románná váljon. Ez a mutatvány azonban egy szász ember számára egyáltalán nem megugorhatatlan akadály. Nem véletlen, hogy nem egy svábbal próbálkoztatok.
Mi, magyarok, teljesen másként tekintünk az országunk élén álló közjogi méltóságokra, mint ti. Más kultúra vagyunk, a társadalmi életünket is másképpen szervezzük. Jó, persze, az 1100 éves nemzeti hagyományok… Igazatok van, nem lehet összemérni azzal, amire ti vissza tudtok tekinteni.
Nos, elég annyit tudnotok, hogy azzal ellentétben, ami nálatok dívik, Magyarország államelnöke a nemzet egységének jelképe és garanciája. Nem a magyar állampolgárok, a magyar nép, a Magyarországon élő emberek, hanem a nemzet egységét fejezi ki. Novák Katalin így minden magyar köztársasági elnöke, amin tehát ti fölháborodtatok, az számunkra teljességgel természetes, sőt kívánatos.
Ti lelkiismeret-furdalás nélkül többször hátat fordítottatok a határaitokon túl élő románjaitoknak. Legutóbb éppen az ukrán nyelvtörvény kapcsán tagadtátok meg a segítséget az ukrajnai románoktól.
Na, ez egy valódi, valóban létező nemzet esetében nem történhet meg. Magyarországon is kísérleteztek alja emberek „románkodással”, ám az elkövetők büntetésként azóta is páriaként lézengenek a közéleti arénában. Ha a románokban a magyargyűlöleten kívül némi öntudat is lenne, akkor titeket vennének elő, nem a szülőföldjükön élő magyarok ellen fenekednének.
Azt meg kell értenetek és legfőképpen meg kell jegyeznetek, hogy minket, magyarokat, éljünk a Föld bármely pontján, minden idegszálunk az anyaországhoz köt, minden magyarnak Budapesten dobog a szíve, az a nemzetünk fővárosa. Jogilag Románia, Ukrajna, Szerbia, Szlovákia polgárai (is) vagyunk, de legelsősorban a magyar nemzeti közösség tagjaként tekintünk magunkra és egymásra.
Mi sosem akartunk veletek egy országban lakni, fogadjátok hát el, hogy a kényszerű együttlakás nem jelent semmiféle kötődést.
Végül. A területgyarapodással felelősséget is szereztetek. Felelősek vagytok azért, hogy a magyarok békében élhessenek a szülőföldjükön, az anyaországgal pedig akadályok nélkül kapcsolatot tarthassanak. Mi betartjuk a Romániában érvényes törvényeket, a magyar nemzet törvényei azonban sokkal előrébb valóak számunkra azoknál, amelyeket Bukarestben megszavaztok.
Amennyiben úgy érzitek, hogy a magyarokkal való együttélés túlontúl nagy teher számotokra, úgy földjeinkkel együtt bármikor készek vagyunk hazatérni Magyarországhoz.
Forrás: Kontra
Follow @jobboldalihirek