Nem voltak szankciók az USA ellen, mikor egy egész násznép került tömegsírba Irakban
A nyugati világ fősodratú médiája nap mint nap beszámol arról, hogy ellenőrizhetetlen források szerint Ukrajnában hány civil halt meg a háborús összecsapások során. Folyamatosan összesítenek, és rendre részletezik azt is, hogy az elhunytak között hány gyermek van. S persze nem győzik hozzátenni, hogy mindezért csak és kizárólag az agresszor Oroszországot terheli a felelősség.
Visszatérő motívum az is, hogy minduntalan úgy próbálják beállítani az eseményeket, mintha ilyen szörnyű pusztítás korábban sohasem történt volna. Mielőtt továbbmennék, ezen a ponton ismét őszintén meg kell jegyeznem, hogy borzalmas, ami az ártatlan ukrán emberekkel történik. Osztozom a családok fájdalmában, és együtt érzek az elhunytak hozzátartozóival. Ha csak egy áldozat lenne, az is borzalmas veszteség lenne, mert minden ember élete szent és sérthetetlen.
De! Csak az igazságosság és a pártatlanság jegyében felidéznék egy történetet az iraki háborúból. Az eset csak azért jutott eszembe, mert a globalisták azt akarják elhitetni velünk, hogy az ukrajnai borzalmak egyszeriek és megismételhetetlenek. Hát nem azok, sajnos nagyon nem!
2004-ben az Irakot megszállva tartó amerikai csapatok Kaim település közelében Makr ad-Díb faluban – állításuk szerint véletlenül – rátámadtak egy esküvő ünneplőire. Óriási volt a pusztítás, a „malőrnek” több mint negyvenen estek áldozatul, köztük gyermekek. Annyian vesztek oda, hogy az elhunytak többségét tömegsírba temették a rokonaik, míg mások, például a szintén a bombázás áldozatául esett Husszein Ali lakodalmi énekes és öccse, Mohamed testét családjuk Bagdada vitette. Az amerikai hadsereg utóbb azzal védekezett, hogy a lázadók egyik rejtekhelyét akarták megsemmisíteni…
És ennyi. Nem volt tiltakozás, nem jöttek szankciók, az USA vezetését senki nem állította a szőnyeg szélére. Mindenki elfogadta, hogy tévedés volt, nem több. A tömegsírba került iraki násznép nem érdekelte a nyugati sajtót, ahogy általában a második öbölháború és az azt követő megszállás és polgárháború civil áldozatai sem. Pedig áldozatok akadtak ám bőven: egy brit-amerikai becslés szerint 2003 és 2019 között 185.194 – 208.167 polgári személy halt erőszakos halált, de a WHO és más szervezetek sokkal magasabbra, akár 1 millió fölé teszik a veszteségeket.
Bár a világ megfeledkezett a szenvedő irakiakról és az amerikaiak vezette koalíciós erők felelősségéről, mi ne kövessük a példájukat, emlékezzünk a sok „apró malőrre”! Főleg, mert napjaikban egyesek hamisítani próbálják a történelmet.
Forrás: Bekezdések
Follow @jobboldalihirek