Az utolsó brüsszelinek nem kell lekapcsolnia a villanyt, mert addigra világítás sem lesz
Már a balliberális 24.hu főszerkesztője is arról beszélt, hogy titokban a német kormány is Orbán Viktor szankciókritikus politikáját támogatja. Csak éppen felvállalni nem meri.
„Az európaiak azzal segíthetnek a Vlagyimir Putyin elleni harcban, ha lejjebb kapcsolják a fűtést az otthonukban” – jelentette ki az Európai Bizottság alelnöke, Frans Timmermans. És miközben a brüsszeli politikus megadta az egyetemes didergés jogát Nyugat-Európa öntudatos polgárainak, Moszkvából szépen elindultak a szén- és kőolajszállítmányok kelet felé, Kína és India irányába. Ezekben a mostani, energiaszegény időkben Oroszország ugyanis könnyedén túl tud adni az európai szankciók miatt felszabaduló készletein. Azaz ha még egy gondolatkísérlet erejéig el is fogadjuk Timmermans tételét, miszerint Putyin az orosz nyersanyag értékesítéséből fizeti a háborút, akkor is könnyedén belátható, hogy Brüsszel szankciós politikája teljesen célt tévesztett, mivel Moszkva gyorsan és hatékonyan cserélte keletire a nyugati pénztárcát. „Bomba ötlet, bájgúnár” – üzenhetnénk tehát Bud Spencer klasszikusával élve Timmermans főstratégának, aki a nyugati ember didergésével akarta megállítani az orosz hadosztályokat.
A Nyugat azonban továbbra sem fogyott ki a bomba ötletekből. Annak felismerése ugyanis, hogy míg Moszkva könnyen képes új piacokat szerezni nyersanyagkészleteinek, addig Európa energiahiánytól vacog, Mark Rutte holland kormányfőt például a következő kijelentésre sarkallta: „jönni fog a hetedik szankciós csomag is, a kérdés csak az, mikor”. Miközben tehát mindenki (értsd: még egy közepes értelmi képességekkel megáldott középső csoportos óvodás is) látja, hogy a szankciós politikával az Európai Unió már egészen rövidtávon felszámolja gazdasági versenyképességét és a fűtés luxusát, egynémely nyugati politikus továbbra is kitart a mellett, hogy a 16 fokos lakásukban didergő berliniek valamilyen misztikus okból kifolyólag véget vetnek az orosz csapatok előrenyomulásának. Hogy mégis honnan és miből táplálkozik ez az oktalan hit, arra a ballibsi 24.hu főszerkesztője – azaz figyelem!, szekértáborokon átívelő megfejtés érkezik –, Pető Péter a következő választ adta:
„Hogy a német kormány csöndes álláspontja egyébként közelebb van-e Orbán Viktoréhoz, mint nem tudom, mint a radikális északiaké vagy a hollandoké, abban majdnem biztos vagyok. Tehát még ha nem is mondhatja ki egyébként otthoni szavazatmaximalizálási problémák miatt, de valószínűleg az ő eminens politikai érdeke, amit érvényesítenie kellene, az valószínűleg az Orbán-féle szankcióellenes vagy szankciókritikus politikához sokkal közelebb van.”
Pető magyarázata szerint tehát Orbán Viktor szankciókritikus álláspontját osztja például a német kormány is, csak éppen a nyilvánosságban mindezt nem mondhatja ki. Mégpedig „szavazatmaximalizálási problémák miatt”. Amit most próbáljunk a józan ész nyelvére lefordítani. Ha a német kormány a nyilvánosság terében őszintén felvállalná, hogy Brüsszel szankciós politikája nagymértékben rontja az európai gazdaság motorját jelentő német gazdaság – és így a német emberek – kilátásait, azzal szavazatokat veszítene. Otthon, Németországban. Azaz a fényestekintetű nyugati politikának sikerült odáig jutnia, hogy a nemzeti érdek nyílt és világos képviselete konkrétan szavazatvesztést eredményez.
Nyilván csakis leegyszerűsítő válasz adható arra a kérdésre, hogyan tudta a Nyugat a saját elektromos rollerét így eláztatni? A mi megfejtéskísérletünk például az, hogy a nyugati gondolkodásnak és tudatiparnak sikerült lecserélnie a józan ész nevében gyakorolt nemzeti érdekképviseletet egy kiskamasz érzelmi intelligenciáját súroló, egyetemes jóemberkedésre. Ez a jóemberkedés nem képes mérlegelni, nem számol a hosszútávú következményekkel, hanem kizárólag az éppen divatos Facebook-profilkeret határain belül tudja csak befogni és értelmezni a világ bonyolultságát. Márpedig ebben a beszűkült valóságlátásban nem lehet helyet szorítani az árnyalatoknak, a hasznokat és károkat felmérő józan mérlegelésnek, a jóemberkedés ideológiája ugyanis legfeljebb a hét emoji-ikon szellemi horizontját képes megcélozni. Így máris jobban érthető – hiszen többé semmiféle logikát nem kell keresnünk abban –, hogyan állítható meg Putyin azzal, ha Timmermans útmutatását követve lekapcsoljuk a fűtést lakásunkban. A válasz ugyanis az, hogy nyilvánvalóan sehogy, cserébe viszont a hősies megfagyásunkra garantáltan egy csomó lájk érkezik majd. Már amíg lesz elektromos áramunk, amivel fel tudjuk tölteni a telefonokat és laptopokat, hogy a jóemberkedés őrületét egy darabig fenntarthassuk még lájkjainkkal.
Ja, és ha minden így folytatódik, akkor az utolsó jóemberkedőnek még a villanyt sem kell lekapcsolnia, addigra ugyanis már világítás sem lesz…
(A videóban 23:45-től hangzik el Pető Péter gondolata:)
Forrás: Drót.info