„Felforr az ember agya ezektől a pozsonyi meg Brüsszeli gazemberektől, akik úgy törnek az életünkre, mint a kommunisták ’45 után”
Az öntöző slag melletti tócsánál váltják egymást a méhek, nincs más vízforrás a számukra széles e környékén. Az Ipoly vízállása rekordalacsony, húsz centiméter. Vibrál a forróság a levegőben és az agyakban.
Lassan ötödik hónapja zajlik a háború, már rezignáltan olvassuk a híreket, fegyverek, halottak, szankciók, menekültek. Már senki nem akar emlékezni arra, hogy hogyan is indult ez az egész. Jó lenne elfelejtetni a néppel, hogy mit készített elő a háttérhatalom az USA segítségével Kijevben.
Közben a pozsonyi homokozóban is zajlik az élet, az óvónéni éppen a kis kopasz Rihárdot babusgatja, talán azért mert vannak közös rokonaik, egy gazdag nagybácsi, aki mindig küldi nekik a csomagot meg az utasításokat.
A felvidéki magyar az uborka berakása közben figyeli a körülötte zajló életét és a „víčko” ráfeszítése közben azt sziszegi halkan, rohadjatok már meg mindannyian!
Felforr az ember agya ezektől a pozsonyi meg Brüsszeli gazemberektől, akik úgy törnek az életünkre, mint a kommunisták ’45 után. Mindent el akarnak venni az idióta eszméik érdekében.
Közben a felvidéki magyar nem számíthat a saját vezetőire, mert azok éppen fapados ketrecharcot vívnak egymással.
Lassan, de biztosan elege lesz a népnek ebből a viccországból meg az európai szolgalelkű kommunistákból, és ha majd besavanyítja a káposztát is, akkor szép komótosan nekifog a kasza kiegyenesítésének…
A nyár heves és az ősz még hevesebb lesz!
Forrás: Papp Sándor/Piros7es