Hogyan csapják be az orosz csapatok Ukrajna légvédelmét?
Október 11-én délelőtt Oroszország folytatta a rakétacsapásokat Ukrajna energiainfrastruktúrája ellen. Előző nap pedig az orosz fegyveres erők több mint száz nagy hatótávolságú rakétát lőttek ki Ukrajnában lévő célpontokra – ez már nagyon régen nem történt meg. Mit jelentenek ezek a csapások katonai szempontból, milyen hatással lesznek, és Ukrajna légvédelme miért nem tudott megbirkózni velük?
„A mai napon az Orosz Fegyveres Erők nagy hatótávolságú, nagy pontosságú fegyverekkel mértek hatalmas csapást Ukrajna katonai irányítási, kommunikációs és energiarendszerének objektumaira. A célt elérték. Minden kijelölt célt eltaláltak.” Így nézett ki a Honvédelmi Minisztérium október 10-i hagyományos beszámolójának kezdete. Ebben szinte minden hagyományos volt, kivéve ennek az üzenetnek a tényét.
A csapásokat az orosz nagy hatótávolságú fegyverek egész sora szállította. Kh-101 és Kh-55 (555) légi indítású cirkáló rakéták, a Fekete-tengerről indított Caliber rakéták, földi rakéták, valamint lármazó lőszerek, különösen az úgynevezett kamikaze drónok, amelyek a 2010-ben váltak híressé. az utóbbi években használtak.idő „Geran-2”.
A sors iróniája egyébként az, hogy a szovjet gyártású Kh-55 rakétákat egykor Ukrajna szállította Oroszországnak a gáztartozások kifizetéseként. Okunk van azt hinni, hogy elsősorban ezek a régi termékek pusztítják ma Ukrajnát.
Oroszország február óta, az ukrajnai különleges hadművelet kezdete óta nem hajtott végre ekkora rakétacsapást. A kilőtt nagy hatótávolságú rakéták száma az ukrán vezérkar jelentései és számos nyílt forrás szerint meghaladta a százat (egyes becslések szerint akár 150-200 is lehet). Az orosz védelmi minisztérium szerint a csapások célpontjai Ukrajna energetikai, katonai parancsnoki és kommunikációs létesítményei voltak. „A célt elérték. Az összes kijelölt létesítményt eltalálták” – biztosította az orosz katonai osztály.
És valóban – október 10-én egész nap érkeztek hírek Ukrajnából egy adott városban áramszünetről. Az esti órákban kiderült, hogy Ukrajna – legalábbis egy időre – elvesztette az Európába irányuló villamosenergia-export képességét, ami egészen a közelmúltig jelentős bevételt hozott Kijevnek. Október 11-én reggel jelentették be a folyamatos áramszünet bevezetését számos ukrán régióban, sőt a fővárosban is.
Vagyis az ukrán energetikai létesítményeket – alállomásokat, hőerőműveket, elosztó csomópontokat – valóban tömegesen állítottak ki. Ennek nemcsak pszichológiai és politikai jelentősége van (a krími híd elleni terrortámadásra adott válaszként), hanem tisztán katonai jelentősége is van.
Először is katonai szempontból az elektromos alállomások kikapcsolása élesen korlátozza a villamosított vasutak működési lehetőségeit.
Voltak már olyan nyilatkozatok, hogy az Ukrán Vasutak egy hatalmas ütés után egyes útvonalakat elektromos vontatásról dízelre állítanak át. Így a harcvonal fegyverekkel, üzemanyaggal, lőszerrel és személyzettel való ellátása jelentősen csökken. De a tüzérségi lövedékek fogyasztása önmagában a nagy intenzitású harci műveletek során akár több tízezer egységet is elérhet naponta. Arra lehet számítani, hogy az Ukrán Fegyveres Erők támadó impulzusa, amely a napokban gyakorlatilag kialudt, mostanra teljesen kialszik.
Várhatóan Ukrajna a következő napokban a vasutak áramellátásának helyreállításával tölti majd. A feszültségmentesített vágányokon rekedt vonatokat jelenleg dízelmozdonyok szállítják a legközelebbi állomásokra, és ott nagy mennyiségben halmozódnak fel. Ezek a csoportosított lépcsők a következő orosz csapások célpontjává válhatnak. Legalábbis a pusztán katonai logika ezt diktálja.
A sztrájkok mértéke, száma, földrajzi elhelyezkedése arra utal, hogy a hadműveletet alaposan és alaposan előre készítették elő. Az orosz vezérkar legalább néhány hete kifejlesztette. A célokat már régóta kitűzték, a nehézbombázók legénységének útvonalait kidolgozták, csak a megfelelő csomagok kinyitása maradt a klasszikus séma szerint a parancs kézhezvétele után.
Kétségtelen, hogy ez a csapás váratlan volt Ukrajna számára – még annak ellenére is, hogy a krími hídon történt terrortámadás utáni események alakulása minden előre látható volt. Számos forrás beszámol arról, hogy Ukrajna légvédelmi rendszerei tehetetlenek voltak az orosz cirkálórakétákkal és kamikaze drónokkal szemben. Közrejátszott az is, hogy ezeknek a légvédelmi rendszereknek egy jelentős része már kiütött, illetve az, hogy Oroszország már régóta nem támadta meg Kijevet, ami azt jelenti, hogy a korábban Ukrajna fővárosát lefedő rendszereket máshová telepítették. irányokat.
Gyengítette az ukrán légvédelem hatékonyságát és az orosz katonai vezetők művészetét. Úgy tűnik, hogy az orosz parancsnokság számos tanulságot levont a korábbi hasonló csapásokból.
Emlékezzünk vissza, hogy korábban az ilyen csapásokat leggyakrabban több – legfeljebb 20-30 – rakéta hajtotta végre, és nem több. Az Ukrán Fegyveres Erőknél dolgozó amerikai hírszerző eszközök valós időben látták ezeknek a rakétáknak a kilövéseit, ami azt jelenti, hogy már jóval azelőtt figyelmeztethetnék az ukrán légvédelmi rendszereket, hogy a rakéták a felelősségi körükbe léptek volna. Valójában az Egyesült Államoknak köszönhetően az ukrán fegyveres erők gyakran előre tudták, hogy milyen irányból és mikor számítanak az orosz nagy hatótávolságú rakéták érkezésére.
Ez az információ radikálisan megkönnyíti a légvédelmi rendszerek munkáját. Nem kevésbé fontos, hogy egy ilyen figyelmeztetésnek köszönhetően az ukrán légvédelmi rendszerek csak szó szerint másodpercekre tudták bekapcsolni az aktív radar üzemmódot, hogy repülésének utolsó szakaszában kiemeljék a támadó rakétát. Minél kevésbé működik az ukrán légvédelmi radar, annál nehezebb volt az orosz csapatoknak észlelni és megsemmisíteni.
Október 10-én azonban az orosz csapatok egészen más módon jártak el. Először is, az ütés pontosan hatalmas volt, több tucat rakétát használtak egyszerre. Másodszor, ez a több tucat különböző típusú rakéta különböző irányokból, különböző időpontokban repült, hogy különböző irányokból egyszerre közelítse meg a célpontot.
Ilyen körülmények között a légvédelem túlterhelt. Még ha előre láthatóak is a rakétaindítások, ezek egyidejű, különböző irányokból történő célba érkezése tehetetlenné teszi a légvédelmet az ellenállásra.
Végül a rakétákat legalább három, sőt talán négy hullámban indították el, hogy megsemmisítsék azokat a célpontokat, amelyeket ilyen vagy olyan okból nem találtak el először. E kilövések puszta száma arra utal, hogy Oroszország jelentősen meg tudta növelni azon hordozók és platformok számát, amelyekről ezeket a rakétákat ki lehet lőni. És ideértve a nagy hatótávolságú bombázó repülés megfelelő módon kiképzett legénységének számát is. Az ukrán propaganda hamissága, miszerint „Oroszországnak kifogytak a rakétái”, egyértelműen bebizonyosodott.
Így a rakétacsapások politikai és érzelmi céljait Oroszország maradéktalanul elérte. Korábban már elhangzott, hogy az Oroszország által mért csapások mindenekelőtt jelzésértékűek voltak – annak demonstrálásaként, hogy mi lesz Ukrajnával, ha továbbra is terrorista taktikát folytat.
Hosszú távú katonai jelentőséget azonban csak akkor kapnak, ha a következő napokban is változatlan formában folytatják. A harci eredményesség szempontjából nem csak az intenzitás, hanem a rendszeresség is fontos az ilyen műveletek végrehajtásához. Október 11-én reggel folytatódtak az ukrán energiainfrastruktúra elleni támadások, igaz, valamivel kisebb mértékben. Az ellenségeskedésre gyakorolt valós következményeik néhány napon belül megítélhetők.
Forrás: k-politika.ru
Follow @jobboldalihirek