Pankotai Lili lett a Fidesz–KDNP „reklámarca”
Kiss Antal írása:
„Sabine Verheyen, ez a nagyon szűk politikai elit által ismert német hölgy jön soros vizsgálatot tartani az EU fővárosából a demokrácia, szólás- és médiaszabadság hiánybetegségében szenvedő, mély oktatási válságban levő Magyarországra, hogy (nem kizárható módon) nagy vonalaiban Brüsszelben előre elkészített jelentéséhez nagyon komoly bizonyítékokat nyerjen. Igen egyoldalú, baloldalira sikeredett találkozói kapcsán meg is kap mindent ehhez. Ott, amit mondanak, az úgy lesz. Nos ezekhez a találkozókhoz nem jöhetett volna semmi jobban a jelenlegi kormánypártoknak, mint egy Pankotai Lili.
Ebben a vizsgálatban lehetne ő a Fidesz–KDNP „reklámarca”. Reklámozza a magyarországi szólásszabadságot, bemutatja a katolikus egyházi iskola mérhetetlen toleranciáját, elmondott hőskölteményével pedig az internet világában örök emléket állít a sokszínűség „virágozzék minden virág” elvárt nyugati kulturális alapelvnek. Amennyiben én ülnék szemben ezzel a derék asszonysággal, megbeszélésünk elején elé tenném a „Pankotai Összest”, a Lilivel foglalkozó, az elmúlt egy hétben keletkezett írások, vélemények, publikácók, kommentek gyűjteményét innen és onnan, jobbról, balról, középről.
A Révai Lexikon vastagságúvá dagadó kötet egyik első oldalára annak a habókos művésznek a portréját illeszteném, aki őszülő fejével odabújik a maga által írt, fallikus szimbólummal díszített ocsmányságához a pécsi ciszter gimnázium üvegajtaján. Itt ilyet is lehet. A belga főváros muszlim iskolájára is ki lehetne hasonlót tenni? Van annyira bátor és szabadságszerető Sabine asszony, hogy tesz egy ellenpróbát? Segítek. Nincs olyan bátor, mert az érzékenységet sért. De maga a gondolat is őrültség, hiszen ezekben a párhuzamos társadalmak által elfoglalt utcákban a rendőrök is csak dróthálóval védett üvegű vízágyús autókkal közlekednek. Oda csak úgy nem megyünk ragaszgatni, mint ebben a szerencsétlen sérült magyar demokráciában… Itt a katolikus iskolánál nem sért semmit, még a szemérmet sem, a jóízlésről nem is beszélve. Reméljük beírja a jelentésébe, hogy a nevezett eddig egy műves slam poetristát nem távolították el Alma Materéből. Készül az érettségire, ott van körülötte az a több száz diák, aki nem bumlizott fel vele Budapestre. Pedig nagyon várták a Pankotai-sztori forgatókönyvírói, hogy a kirúgással nemzeti hőssé válás útjára is rátereljék ezt a szegény kislányt.
Természetesen a történelmi, sorsfordító Pankotai-beszédet legalább három nyelvre fordítva adnám át, emellett minden fontos, az „egyoldalú” médiatérben több milliós napi oldal letöltésű baloldali portálok, blogok mélyen szántó gondolatait is lefordítanám Sabinének Goethe és Heine csodálatos német nyelvére. Segítenénk így neki, hogy pontosan értse, itt nem csupán egyszerűen szólásszabadság van, itt olyan kifinomult módon tudnak már érettségire készülők kommunikálni, hogy súlyos mondandójukba beillesztik a szexuális együttlét legkülönbözőbb formáit is, alapozva biológiai ismereteikre, netán tapasztalataikra. Arról ne beszéljünk, hogy ezek a nagyon modern gondolattársítások a két kiváló német író szerint sima trágárságnak minősülnének, ne foglalkozzunk az avittas, dohos öregekkel, mert a színpaddal szemben álló hatalmas tömeg a legocsmányabb szókapcsolatoknál tört ki dörgő, őrjöngő vastapsban Dobrev Klára pedagógustüntetésnek álcázott politikai nagygyűlésén.
A Pankotai Összesben kiemelném esetlegesen azokat a nyilvánosan megjelent, több ezres, tízezres, százezres letöltéssel bíró szövegtesteket, obszcén szóösszetételeket, melyekkel Magyarország miniszterelnökét illetik. A beszélgetés egy óvatlan pillanatában szemlesütve, kicsit félénken és halkan megkérdezném, ha ezekben a szövegekben az érintett személy nevét kicserélnénk – csak úgy demokratikus játszásiból – Olaf Scholtz-ra, Von der Leyen-re, netán Sabine Verheyenre, akkor az ugyanilyen szabadszárnyalású dinamikával terítené-e be a német kiberteret? Egy Frankfurter Allgemeinében, egy Berliner Morgenpostban elférnének ezek a kommentek, netán a cikkek között helyet kapna nagy területen a helyi Lilly von Pankotai? Megkérdezném kellő diszkrécióval, hogy Pankotai-típusú beszédek mennyire gyakoriak arrafelé. Ha mosdatlan szájjal szeretnének tinik felszólalni, akkor annak gondolom, nincs akadálya, s ha ilyen tapsorkán köszönti, a népszerűség okán, a szabad és teljesen független német médiában is hatalmas hely jár neki?
Természetesen a politikusok sztoikus nyugalommal fogják újra végighallgatni a sirámokat, nem készül el a Pankotai Összes sem, mert teljesen felesleges. Sabine Verheyen hazamegy dolga végeztével. Nekünk pedig itt maradnak a PANKOTAILILIK. Sokan. Tele kérdésekkel, tele kételyekkel, tele elégedetlenséggel, kamaszos dacossággal. Tudom mi ez, hiszen ikerlányaink most érettségiznek egy budapesti katolikus gimnáziumban. Most volt szemet gyönyörködtető, szívet melengető szalagavatójuk, ahol pont az fogalmazódott meg bennünk, hogy jaj de jó, hogy ide járnak. Kiváló, hivatásuknak élő valódi pedagógusok, tele lélekkel, tűzzel, akarattal, de biztosan tele kérdésekkel, kételyekkel, értéktelenedő pénzzel a zsebükben. Ott, a több mint száz szalagavatott között is voltak Lilik. Csalódottak, kételkedők, megtörtek, tétovák. Pankotai Lili szavalata utáni visszhang bizonyítja a mai kormánypártok által biztosított szólás- és médiaszabadságot.
Pankotai Lili akkor lesz igazán a Fidesz–KDNP politikájának reklámarca, ha mondandójáról lefejtett trágár héjazat alatti kérdéseket komolyan veszik azok, akiknek ez a hivatal jutott. Mert legyünk őszinték, ez a lány számos, nagyon fontos kérdést vetett fel. Ezt a lányt ki hallgatta meg? Ennek a lánynak a felvetéseire csak konzerv-válaszokat adtak-e? Ez a kislány valahogy eljutott erre a vásári színpadra kikiáltani ezt a művet? Hogyan jutott oda? Családja, barátja, pasija, gengje? Ismerik Pécsen a valódi Pankotai Lilit? Azt kell mondanom, nem csak politikai, taktikai szempontból volt jó döntés, hogy Lili hétfőn, a tünti után ugyanott ülhetett és tanulhatott, mint pénteken, hanem mélyen emberi szempontból is. Sabina Verheyenek jönnek, mennek, a Pankotai Lilik maradnak velünk.
Kedves Lili, ti – bocsánat a beszédedből való szó szerinti idézetért – nem „a kib…..ott jövő”, hanem a mi jövőnk vagytok, a magyar jövő. Ehhez nektek is fel kell nőni, meg azt hiszem, nekünk is.
A szerző teológus
Forrás: MN