Stoffán György: Ukrán rakéta egy NATO-ország ellen… avagy „olcsó játék hülyegyerekeknek”
Már kezd elegem lenni ebből az egész, immár nevetségessé váló gazdasági és pénz-centrikus cirkuszból. A népeket hülyíti néhány politikus azzal, hogy háború van, hogy atomfegyverek bevetését fontolgatják, hogy itt a világ vége… Eközben megy a kereskedelem a két nagy ellenség között, új és még újabb szerződéseket kötnek, hatalmas, világméretű cégek jönnek létre.
Mindenütt, ahol ezek működnek van áram, gáz és olaj is. Minden országban vannak fizetett gazemberek, akik világosan elmondják, hogy nemzetükkel szemben mit tesz a világkormány, és persze azt tartják helyesnek, azok a kormányok pedig, amelyek a nemzeti érdeket védik a világkormány akaratával ellentétben, mindent megtesznek, amit a nagy szövetség, mint az EU elrendel és kötelezővé tesz. Ergo: egy hatalmas, emberiségellenes cirkusz, hazugságáradat és aljas nemzetközi esztelenség, embertelenség elszenvedői vagyunk. Ami pedig ebben elszomorító, hogy mi, magyarok, NATO szövetséges államként és Uniós tagként Úgy belesüllyedtünk ebbe a mocsárba, hogy már nincs lehetőségünk sem otthagyni ezeket a világkormány által irányított konglomerátumokat. Hiszen a NATO tagság felmondása azt jelentené, hogy pillanatok alatt darabjaira szednék a maradék, és általuk megcsonkított országot. Az EU-ból való kilépés még megoldható és szükséges is lenne, de ebben az esetben közelben sincs olyan állam, amellyel szövetséget köthetnénk. Hiszen NATO tagként Moszkvával nem köthetünk szövetséget, és az EU-ban lévő államok, de facto ellenségként kezelnének. Most is azt teszik, de így valamilyen biztonságot ad a tagság a minket körülvevő, gyűlölködő szláv ollóval szemben. A szuverenitásról nem is álmodhatunk 1947. február 10-e óta.
Azonban, a magyar politika, bár pengeélen táncolva védi a nemzet érdekeit, mégis sokszor tűnik erkölcsileg megkérdőjelezhetővé. Igaz, a politikában erkölcsről beszélni ostobaság, lévén a politika a hazugság művészete 1945. óta. Mégis rossz hallani az agresszorozást, még ha kötelező is EU-s tagként ezt hangoztatni. Rossz belegondolni abba, hogy nyolc éven át gyilkoltak ártatlan embereket azért, mert oroszok… akárcsak 1940-es években a zsidókat és erről a magyar politika nem szól, mert tilos ezt megemlíteni. Van gázunk, villanyunk, mégis gyerekek és tanárok sokasága betegszik meg, mert nyolc órát kénytelen központi utasításra 18 fokban eltölteni a munkahelyén, és sorolhatnám azokat az Uniós parancsokat, amelyeket a mindenkori magyar kormányok úgy tartanak be, mint az ostoba és csak az üzleti érdekeket szolgáló HACCP ajánlásokat, amelyek még Ausztriában is ismeretlenek.
A gondolkodásra képes magyar ember tehát, leplezetlen undorral tekint a mai politikára. Hiszen jobboldaliként is lát a jobboldalon szarvashibákat, a baloldalon pedig azt a mérhetetlen és megtorolhatatlan haza-, és nemzetárulást, amelyet pénzért, jólétért és hatalomvágyból csinálnak. Közben pedig kénytelen-kelletlen, de egy kottából játszik minden politikai oldal, minden országban. Alternatíva pedig nincs, mert azok az ellenzékiek, akik nemzetinek, magyarnak vallják magukat, azok nemzeti színekbe burkolózva még azt is le akarják rombolni balga ötleteik hangoztatásával, amit a nemzetközi liberalizmus kutyaszorítójában lévő kormány elért.
Ha valamit bíráltam az elmúlt negyven esztendőben írt cikkeimben, akkor igyekeztem a véleményem szerint legjobb megoldást is megvilágítani. Ma már erre nincs mód, mert olyan mélyre süllyedt a világ, az erkölcs és a nemzetközi kommunista és liberális elnyomás, hogy arra egyetlen, a mai vezetőket érintő személyes megoldás van. Ilyet pedig, illetlenség és keresztényietlen volna leírnom. Azonban, reményeim szerint az igazság és a józanész pillanata eljön, mert amint a tiszai ciánszennyezést is megtisztította a mindenre képes természet, megtisztítja a világot is a józanság, az erkölcs felülemelkedése és ezzel a hazugság is megszűnik. Ám, nem tudjuk, mekkora árat fizetünk majd ezért a megtisztulásért. Viszont nincs az az ár, ami ne érné meg, ha megszabadul a világ a nemzetközi cionizmustól, szabadkőművességtől és 1789 szellemiségétől, amely azóta is féregként rágja a nemzeteket, a kereszténységet, a teremtett világot.
Miért merhetünk reménykedni? Mert Isten útjai kifürkészhetetlenek… és olykor olyan dolgok történnek, amelyeket képtelenség volna emberi ésszel előre kigondolni. Most is így lesz!