„Meghalnia szabad a magyarnak Ukrajnáért, csak magyarul ne beszéljen”

„Ukrajnában egyszerűen túszul ejtették a kárpátaljai magyarságot” – állítja Szili Katalin. Otromba cselekedetekre ragadtatták magukat Munkács és járásának hivatalosságai: nemrég több helyszínen leszedették a magyar zászlókat a magyar fenntartású vagy magyar támogatásból is működő közintézményekről egy mondvacsinált jogszabályra hivatkozva. Ezt követően a Kárpátaljára látogató Szili Katalin miniszterelnöki megbízottat sem engedték be a munkácsi várba. Mamdiner.hu interjú!

Hogyan történt a kitiltás a munkácsi várból?

A január 22-én esedékes magyar kultúra napja kapcsán a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet (KMMI) és a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (MÉKK) készültek egy ünnepi rendezvénysorozattal, ennek része volt értelmiségi találkozó, beszélgetések és további találkozások – például a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a II. Rákóczi Ferenc Főiskola vezetésével, de meglátogattam a hallgatókat is a főiskola óvóhelyén, szívszorító volt látni őket, ahogy a pincékben kellett vizsgázniuk több tantárgyból –, és voltak különféle koszorúzások is. Ebből a beregszászi Széchenyi-emlékbálánál való esemény egy légiriadó miatt elmaradt, mert ilyenkor tilos kültéri rendezvényt tartani, ezután mentünk volna Munkácsra a várbeli Petőfi-szobrot megkoszorúzni. Azonban előző nap megkaptuk a hírt, hogy

– csak a tiltást kaptuk, az értesítést, bármiféle indoklás nélkül. Ez egyszerűen felháborító, egy európai uniós ország esetén különösen. De ekkorra már hallottuk a híreket mi is a munkácsi járásban zajló eseményekről – emlékezetes, Dercenben és Fornoson eltávolíttatták a magyar zászlókat és a magyar nyelvű feliratokat, felmondtak a helyi kultúrház vezetőinek és a munkácsi magyar iskola igazgatójának is, aki már 17 éve viselte ezt a posztot. Olyan intézményekről beszélünk egyébként, amelyeket a magyar állam tart fenn. Szomorú, hogy miközben sajnálatosan háború van a keleti végeken, az ukrán vezetésnek, és ezen belül a munkácsi járásnak, arra is akad energiája, hogy a nemzeti kisebbségeivel, elsősorban a magyarokkal szemben fellépjen. Ez egyszerűen tarthatatlan.

Idáig a kijevi vezetés sem merészkedett, noha ők sem magyarbarátságukról híresek.

2017 szeptember elseje óta Ukrajna az Európai Unió társult országa, ami egy megállapodáson nyugszik. Ez szabályozza többek között a nemzeti kisebbségekkel szemben tanúsítanak magatartást, nagyjából úgy, ahogy a tagállamok esetében is, elsősorban a megkülönböztetés tilalmát  Aztán felettébb különös, hogy szeptember 1-je után azonnal, már szeptember 5-én megalkották azt az oktatási törvényt, amelynek 7. cikkelyében jócskán korlátozzák a magyar nyelven való oktatást; erre jött a nyelvtörvény a további jogszűkítésekkel, majd az őshonos kisebbségekre vonatkozó szabályozás, amiben a magyarokat nem ismerték el őshonos közösségnek. Aztán jött a régiók kialakítása, és most jött decemberben a nemzeti kisebbségekre vonatkozó törvény, amely a többi között azt tartalmazza, hogy a kisebbségeknek kötelező asszimilálódnia. Ez,

Asszimilálódnia? Nem integrálódnia?

Az integráció, amúgy is, ha nincsen kollektív nemzeti kisebbségi jog, mindenképpen asszimilációhoz vezet. Mindenesetre utóbbi törvény kapcsán félek, hogy nagy baj lesz, ha az Európai Unió nem fordít kellő figyelmet a tartalomra, hanem elfogadja a nemzeti kisebbségekre, közösségekre vonatkozó szabályozás tényét.

Egy példa: a francia általános és középiskolai történelemkönyvekben se a trianoni béke, se az 1956-os forradalom és szabadságharc nem szerepel – mit is várhatunk akkor azoktól a politikusoktól, akik ilyen hiányos tudással nőttek fel? Márpedig, ha ez a törvény így lép hatályba, akkor az a furcsa helyzet áll elő, hogy egy európai uniós integrációs folyamat keretében még rosszabb helyzetbe kerül a kárpátaljai közösség – benne nemcsak mi, hanem a románok, az el nem ismert ruszinok és mindenki más –, mint akár a Szovjetunióban volt. Fontolóra vettem ezért, hogy levélben fordulok majd az uniós szervekhez a rendkívüli módon szűkülő nemzeti kisebbségi jogok ügyében. Ez nem csupán alaptörvényi feladatunk, ha közösségünk bármely tagját jogtalanság éri, lelkiismereti kötelességünk tenni az érdekében. Most Brüsszeltől kell kikényszeríteni a fellépést, fel kell hívni Európa figyelmét arra, hogy háború és az integráció leple alatt nem kaphat felmentést a jogfosztó és jogszűkítő cselekmények elkövetése alól. Akkor se, ha az ukrán vezetéssel kapcsolatos bármilyen kritikát sokkal érzékenyebben fogad most mindenki.

Úgy tűnik, a politika baloldali térfelén is megértették azt, hogy a kisebbségi törvény csak porhintés, Karácsony Gergely főpolgármester például, ha nem is túl határozottan, de legalább egy Facebook-poszt végének erejéig leírta, miután hazajött Kijevből, hogy ez nincs rendben – szemben a momentumosokkal, akik még elhitték, hogy az európai integráció szellemében született ez a törvény.

Őnekik sajnos minden egy „momentumig” tart, ameddig a nyilvánosságban eladható a gesztusa háború árnyékában. Komolyabbra fordítva a szót: miközben 2017 óta megy az Európai Unióhoz való közeledés, a nemzeti kisebbségek ügyében a jogszerűségtől való jelentős távolodás zajlik. Sajátos tendenciák zajlanak nem csak Ukrajnában, hanem a Baltikumban is; például nem a kisebbségi nyelveket védik, hanem ellenkezőleg: a többségi nyelveket védik a kisebbségi nyelvekkel szemben. Visszatérve az ukrán jogszabályokra, az oktatási vagy a kisebbségi törvény mindenféle diszkrecionális jogokat biztosít a járásoknak és a településeknek a nemzeti kisebbségek ügyében is. Ez egy nagyon veszélyes tendencia, mert onnantól kezdve az állam mossa a kezeit, azt mondja, hogy sajnos ő nem tehet semmit, mert az adott kérdésről helyben döntenek. Elasztikus szabályokat alkotnak,

Elképzelhető, mi lesz itt, ha például a Turul-szobrot eltávolító, most pedig a magyar zászlókat, feliratokat leszedő, magyarokat elbocsátó munkácsi járási vezetés még több lehetőséget kap. Közben Beregszász utcáin is kint áll a rendőrautó, akik férfiakat igazoltatnak és egyből át is nyújtják a behívókat. Hogy úgy mondjam, meghalni szabad Ukrajnáért, csak ne beszéljenek magyarul.

Pedig pont az szokott lenni az érv az ukrán EU-csatlakozás mellett, hogy így javul a magyar kisebbség helyzete, ahogy a többi szomszédos államban ez kisebb-nagyobb mértékben meg is történt.

Abban mindenki egyetért, én is, hogy Ukrajna európai orientációját támogatni kell, viszont azt gondolom, hogy a többségi társadalomnak ennek megfelelően kellene a kárpátaljai nemzeti közösségekkel szemben is eljárni.
Az olyan atrocitások, mint amik most Munkács járásban történtek, teljességgel szembe mennek ezzel,

rontva az amúgy is nehéz helyzetet. Nyilván itt az ukrán belpolitika is szerephez jut…

Szembeötlő, hogy van a Viktor Mikita kormányzó által képviselt, úgymond késsel-villával evő, európai megközelítés, és a munkácsi polgármestert is adó oligarcha-klán, a munkácsi Balogáék vad nacionalizmusa.

Vannak érdek- és értékkonfliktusok Ukrajnán belül is nyilván, és vannak erre különféle teóriák is, de az asszimilációs nyomás kézzelfogható. Ezért is mondták partnereim így: Ukrajnában egyszerűen túszul ejtették a kárpátaljai magyarságot.

Forrás: Mandiner