Momentumosok a Himnuszról: “ha meghallom, lejövök az életről”, “nem szeretem”
„Meghallgatod, és így tényleg, lejössz az életről”, „nem szeretem” – így vallottak a Momentum háttéremberei a Himnuszról. A magyarellenes vallomások után pedig annyira talán nem is meglepő, ha Fekete-Győr András román párt mellett kampányol.
Habár legyárthatnánk ezernyi kifogást – különös tekintettel a kínos szövegek de luxe változatára, a csak az nem hibázik, aki nem is dolgozikra –, ámde valójában nincs jó magyarázat blogunk bűnös mulasztására, miért csak most figyeltünk fel az Amiről Anya nem beszélt című podcastra. A műsorra, melyet a Momentum háttércsapatának három – kommunikációs és fejlesztési-képzési területen dolgozó – munkatársa készít. Így bepillanthatunk, micsoda roppant szellemi megalapozás és kutatómunka vezet ahhoz, hogy pártelnök urak a nyilas kitartással köszönjenek be a közösségi médiában, vagy mondjanak olyat, hogy a háztetőkre szerelt napkollektorok valójában kisméretű atomerőművek.
És ha eddig azt sem értettük, honnan ered a Momentum politikusainak magyarellenessége különös vonzódása Romániához és Szlovákiához, a podcast negyedik adásában erre is választ kapunk. A párt fejlesztési és képzési vezetője ugyanis a következőket mondja:
„Az van, hogy minden tiszteletem Kölcseyé, de hogy nekem a Himnuszról annyira az áldozati kultúra jut az eszembe, hogy bocsánat, ez most lehet, hogy megosztó lesz, de én ezért sajnos nem szeretem a mi himnuszunkat.”Szerencsére pár másodpercen belül kiderül, hogy a Momentum segédcsapataiban annyira nem megosztó a Himnusz gyalázása, hogy a másik képzési munkatársból olyan szintű hungarofóbia buggyan elő, ami még a magyarellenes román focihuligánok körében is megütközést keltene:
„Az az érdekes, hogy a magyar himnuszt meghallgatod, és így tényleg, így lejössz az életről. Szóval, hogy azt gondolod, hogy ez így semmi.”
Nézzük meg tehát, mit is kér a Himnuszon számon a Momentum – szigorúan a Hold sötét oldaláról származó – szellemi holdudvara? Először is azt, hogy Kölcsey 1823 januárjában letisztázott szövege nem egyeztethető össze a 21. század társadalomtudományának éppen aktuális agymenésével. Hiszen népszerűsíti az áldozati kultúrát, miközben az Orbán-kormánnyal cinkosan összekacsintva, mondjuk mélyen hallgat a magyarországi LMBTQ-közösségek sanyarú helyzetéről, valamint az azonos nemű párok örökbefogadáshoz való jogáról. Márpedig a zuhany alatt megfürdetett elektromos rollernél is tisztább, hogy egy ilyen bigott szöveg a történelem szemétdombjára való. Melyet meghallva minden nyitott, elfogadó és sokszínű [a jelzők a Hogyan legyél trendi politikus? divatmagazin 2023 tavasz/nyári számának megjelenése után változhatnak – a szerk.] momentumos „lejön az életről”. Holott, mint az közismert, minden jó himnusz ismérve, hogy önfeledten lehet csapatni rá a Balaton Soundon.
Nos, ha komolyan vesszük a momentumosok Himnusszal szemben támasztott igényeit, akkor azt mondhatjuk, hogy nagyjából évente kellene új himnuszt gyártani magunknak, mely megfelel az ideológiai korszellemnek meg az éppen divatos zenei irányzatnak. Esetleg a pályamunkákat táncdalfesztiválon meg is lehetne versenyeztetni egymással, és máris 1973-at írhatnánk Kádár János gulyáskommunizmusában.
És bevalljuk, amíg nem láttuk az Amiről anya nem beszélt videóit, naiv módon azt gondoltuk, hogy Fekete-Győr András nem tudomjai mélyén a nagy, büdös semmi lapult. De ha elnézzük a Momentum fejlesztési és képzési (!) csapatát, ahogyan hosszú másodpercek küzdelme után is csak bombasztikus semmitmondásokra futja tőlük, kissé elbizonytalanodunk. Mert lehet, hogy a momentumos nyökögés már egy új politikai formanyelv előhírnöke, csak a mi Himnuszon nevelkedett, elmaradott és csökevényes magyari agyunk a kerek, egész, értelmes mondatokhoz szokott. Nem pedig ehhez az affektáló hebegéshez, melyben a nyelv nem a valamit állítás, sokkal inkább a semmit sem gondolás elfedésének eszköze:
Majd amikor azt gondolnánk, hogy ennél kínosabb már nem lehet, a Momentum fejlesztési és képzési vezetője bejelenti annak igényét, hogy akkor megpróbálná „valamilyen alternatív gerillamódon (…) edukálni a népet”. Ezzel a szellemi megalapozottsággal. Ezzel a fosztóképzős nemzeti hevülettel. Hát, nem akarjuk elkeseríteni, de ilyen tudás birtokosaként egy ideális világban az általános hetedikből nem lehetne továbblépni, nemhogy egy népet „edukálni”. Viszont bármelyik magyarellenes, radikális román tömörülésben szép és fényes jövő várhat rá. Szóval szukcsessz, ROmentum!
Forrás: Drót.info