Akarja-e, és képes-e megakadályozni Orbán Viktor Ukrajna NATO-felvételét?
Magyarország miniszterelnöke pénteken kétségbe vonta a NATO főtitkárának állítását, miszerint az Észak-Atlanti Szövetség minden tagállama támogatja Ukrajna felvételét a NATO-ba.
A Twitteren közzétett „Micsoda?” kérdésével Orbán Viktor értésre adta ugyan, hogy Jens Stoltenberg nem beszélhetett Magyarország nevében, de egyértelműen és világosan mégsem szögezte le, hogy hazánk nem támogatja Ukrajna csatlakozását a nyugati katonai tömbhöz.
A NATO úgy reagált Orbán kétkedő kérdésére, hogy emlékeztette miniszterelnökünket arra a 2008. évi bukaresti határozatra, amelyben állást foglaltak Grúzia és Ukrajna NATO-tagsága mellett.
Csak remélni lehet, hogy miniszterelnökünk nem tétovázik leütni a magas labdát! Kijev ugyanis 2008-ban, az úgynevezett „Majdan-forradalom” előtt hat évvel még tiszteletben tartotta a kárpátaljai magyarok jogait. Nem lehetett arra hivatkozni, amire most, hogy lábbal tiporja őket, és hogy származási alapon őshonos és nem őshonos nemzetiségekre kategorizálja Ukrajna sokszínű népességét, alsó és felsőrendű klasszra tagolva. Háború sem dúlt Ukrajnában 2008-ban, most viszont dúl. Márpedig a NATO alapszerződése kizárja háborúban álló ország felvételét. S bár a NATO vezető hatalmai saját szabályaikra is egyre jobban fittyet hánynak, odáig azért még nem mentek el, hogy a konszenzus elvének nyílt felrúgásával taggá avassanak egy olyan államot, amelynek tagságát a szövetség akár egyetlenegy tagja is ellenezné.
Bár lehet, hogy ennek is eljöhet az ideje. A külügyminiszterek április 4-i legutóbbi tanácskozásán átnyúltak Magyarország feje fölött, és annak dacára is meghívták rá Kuleba ukrán külügyminisztert, hogy a magyar kormány ellenezte a NATO-ukrán tanács összehívását. Az eset, melyet Szijjártó Péter külügyminiszter egyszerűen tudomásul vett, precedenst teremtett, és az Ukrajna tagságáról folytatandó tanácskozás előjátékának bizonyult. A magyar engedékenység lehetőséget nyitott arra, hogy Stoltenberg április 20-án meghívja Zelenszkijt a NATO júliusi vilniusi csúcsértekezletére, hogy hivatalosan is átadják neki a felkérést, legyen Ukrajna a NATO tagja.
Békepárti kormányunk nem először tett engedményt háborúpárti NATO szövetségeseinek. Noha magyar területen és légtéren át nem engedélyezi a fegyverszállítást Ukrajnába, más tekintetben nem gördített akadályt a kollektív fegyverszállítás útjába. NATO hadvezetési pont működtetésére adott felhatalmazást Székesfehérváron, és idegen katonák honi állomásoztatását engedélyezte. Az orosz energiahordozók behozatalának tilalma alól kért és kapott felmentésével egyidejűleg kivétel nélkül megszavazta a szövetségesek összes oroszellenes szankcióját is. Oroszországgal kötött kétoldalú megállapodásokat szegett meg, emiatt Moszkva ellenlépésekre kényszerült Budapesttel szemben. Hazánk immár nemcsak az Európai Unió tagjaként szerepel az Oroszországgal szemben barátságtalanul viselkedő országok listáján, hanem Magyarországként is.
„Kállay kettőse” közepette Orbán Viktor belehajszolta magát egy rendkívül rövidlátó politikába: Ukrajna NATO-tagságát a kárpátaljai magyarokkal szembeni bánásmódtól tette függővé. Könnyen mondhatja erre a NATO, hogy Ukrajna győzelme Oroszország ellen fontosabb kérdés, mint a kárpátaljai magyarok autonómiája. A magyar kormány kisebbségi jogok iránti elkötelezettségéből még arra sem futotta, hogy ne csak a mi kisebbségünk elnyomását és jogfosztását kifogásolja, hanem másokét is. Hiszen nálunk sokkal népesebb nemzetiségeket is érint. Pl. az oroszokat. Arról nem is szólva, hogy 2014-2022 között Kijev 13 ezer oroszt gyilkolt meg a Donbász ellen folytatott háborújában, azóta pedig további 4-5 ezret.
Elvi politika híján gyenge lábon áll a magyar békediplomácia.
A tőke szabadságának védelme a NATO karjaiba taszítja, hiszen a NATO a közös rendszer legfőbb védereje. A nemzeti érdek viszont a békéhez fűződik. A békés megállapodáshoz, a kiegyezéshez Oroszországgal.
Nem elég „micsodát” kérdezni, annál sokkal több kell! Tudomásul kell venni Oroszország jogos biztonsági követeléseit, és ki kell egyezni vele!
Az Orbán-kormány történelmi felelősséggel tartozik az ország békéjének megőrzéséért. Ukrajna NATO felvétele szöges ellentétben áll a magyar nemzet békéhez fűződő érdekével. Ha a kormány nem áll végre a sarkára, és nem mond nemet szövetségeseink Ukrajnával kapcsolatos háborús terveire, a „Kállay kettős” oda vezethet, ahová annak idején: katasztrófához, különbéke helyett.
Ukrajna NATO-tagságával Magyarország közvetlen részesévé válna a NATO háborújának Oroszország ellen.
Ezért nekünk nem Ukrajna NATO-tagságához fűződik érdekünk, hanem Ukrajna semlegességéhez, demilitarizálásához, neonáci köreinek kiiktatásához. Mindahhoz, ami igazságos békét, kölcsönös biztonságot, egyenjogú együttműködést hozhat Európának, hazánknak, és a kárpátaljai magyaroknak.
Budapest, 2023. április 22. szombat (MB)
Simó Endre, a Magyar Békekör elnöke