Stoffán György: Farkaskaland, gyermekhalál… társadalom
A magyar társadalom egy részét véletlenül sem lehet olyasmivel megvádolni, hogy képes értelmesen felfogni, elemezni valamit, józanul gondolkodni valamiről. Misem ékesebb bizonyíték erre, mint a svájci farkas végzetes kalandja, valamint a nevelőszülőkhöz kiadott, de ott elhunyt két esztendős kisgyermek ügye.
A két dolog nagyjából egy időben történt, ám a fészbuk lakosokat nem a gyermek halála, hanem egy vadállat kilövése háborította fel jobban. Olyannyira, hogy a vadászt már kötélen himbálózva látta maga előtt, a nagyérdemű, mások börtönt kiáltottak, és lassan olybá tűnt e veszedelmes vadállat, mintha saját fajtájának egyetlen árva és jólelkű, vadképességeit teljesen megtagadó szelíd háziállat lenne. Háziállat? Nem! Annál jóval több: hovatovább emberré formálta „őt” a magyar társadalom. Meghalt, pedig csak párját kerteste – írták sokan. Ám, volt, aki a „nyugodj békében” mondatot is odaschreibolta, önmagáról állítva ki a félelmetesen ostoba bizonyítványt.
Az fel sem merült a nagyérdeműben, hogy az állat állítólagos lelövésének milyen körülmények szolgáltattak alapot. Ki lőtte le? Lelőtte-e az, akire már a pokol minden kínját kívánta a társadalom szerényebb szellemi képességű rétege.
Igaz az sem jutott eszébe senkinek, hogy ez az egyetlen svájci farkas miért is határozta el magában, hogy elindul hódítani? Hol vannak vagy voltak a többiek, amelyek szintén Magyarország felé vették az útjukat? Miért pont ez az egy nyomkövetős állat indult el évszázadok óta elsőként felénk?
Nem vagyok abban biztos, hogy ez a szegény pára nem valamilyen kísérlet része volt, s talán abban sem vagyok bizonyos, hogy csak állati ösztönei zavarták e végzetesé vált „párkereső” túrára… ám, ezt úgysem köti senki az orrunkra.
A farkaskalanddal egy időben egy kisgyermek meghalt. Halála körülményei tisztázatlanok, ám az mindenképpen szokatlan, hogy a nevelőszülők az autójuk csomagtartójában hordozták halott kis testét. Nos, a társadalom egy része, mint egy időjárás jelentést végighallgatta, végigolvasta a hírt, majd visszalapozott a farkaskalandra… Hiszen, mit neki egy kisgyerek halála, családi körülményeit, a gyermekvédelem visszásságai stb…
Pedig, ebben a fájdalmas ügyben is fel lehetne tenni néhány érdekes kérdést. Az én kérdéseim a következők: – Ha a gyermek édesanyja most 17 éves, akkor számításaim szerint még kiskorú volt, amikor első gyermeke megfogant. Érvényesült-e a törvény ebben az esetben? Ha nem tudta ellátni a család a már elhunyt gyermeket és testvérét, s ezért a gyámügy vette a kezébe a gyermekek sorsát, ki és hogyan ellenőrizte a nevelőszülőket, azoknak a gyermekekkel való viszonyát, a holttesten talált sérüléseket, a láthatás megtagadását… egyáltalán hogyan működik ma Magyarországon a gyermek-, és ifjúságvédelem, ha egy kétéves kisgyermek meghalhat a nevelőszülők hozzáállása miatt? Itt fel lehet tenni a kérdést, hogy ki is a felelős mindezért? Ez azonban senkit nem érdekel. Sokféle mérce létezik ebben az országban… a kettősön kívül is. Mérce azonban lehet, de számos – és egyre több – olyan dolog van, történik, amelyekre viszont nincs magyarázat és nem is lehet. Igaz a társadalom sem kíváncsi ezekre, csak ha az egyes emberrel személyesen történik hasonló.