Amit a világ nagyjai mondtak a magyarokról

Follow @jobboldalihirek Hirdetés

Amit a magyarság szellemi értékekben a világnak adott, messze kimagaslik sok nagy nemzet teljesítményei közül is.

Elég ha csak a tudományban és sportban elért eredményekre utalunk.

Itt olvasható néhány idézet, hogyan vélekedtek rólunk az elmúlt századok­ban a világ kiemelkedő szellemiségei.

Légy büszke Magyarságodra!

THEOPHYLACTUS SIMOCATTA (korai 7. század) bizánci történetíró:
„A magyarok rendkívüli módon szentnek tartják a tüzet; a vizet és a levegőt tisztelik, a földet dicsőítik, de csupán azt imádják és nevezik Istennek, aki a világmindenséget teremtette (ez a Teremtő). Neki lovat, ökröket és juhokat áldoznak, és vannak papjaik, akikről azt tartják, hogy megvan bennük a jövendőmondás képessége”.

FRUILI BERENGAR (845-924) itáliai király (887-915), utolsó szent római császár (915-924) lombardiai követe a magyarokról 921-ben:
Gazdagságuk pazar és szembetűnő. Hatalmas sereget tudnak kiállítani! Kürtszóra indul fordul egész serege. Napokig lovagolnak váltó lovaikon. Ha megindulnak megmozdul ég és föld alattuk. Harciasságuk és bátorságuk egyedülálló. Nem félnek a haláltól! Mosolyogva halnak meg! Legyőzhetetlenek.

BÖLCS LEO bizánci császár (866-912):
„A magyarok a munkát, a fáradtságot, az égető meleget, fagyot, a hideget, minden nélkülözést tűrnek. Szabadságkedvelők és pompakedvelők.”

LOTHARINGIAI REGINO prümi apát ( – 915) Világkrónikájában (908) írta a magyarokról:
„A fáradalmakban és harcokban edzettek, testi erejük mérhetetlen… karddal csak keveseket, de sok ezreket ölnek meg nyilakkal, amelyeket olyan ügyesen lőnek ki szarujaikból, hogy lövéseik ellen aligha lehet védekezni… Természetük dölyfös, lázadozó… természetüknél fogva hallgatagok, készebbek a cselekvésre, mint a beszédre.”

LUITPRANT cremonai püspök 910-ben írja, miután a magyarokkal egy éven át állandó érintkezésben volt:
„gens hungarorum videlicet christiana…” azaz „a Magyar Nemzet nyilvánvalóan keresztény”.

AHMED IBN RUSZTA perzsa lexikografus és földrajzíró 930 táján írja:
„A magyarok turk fajtájúak és vezérük húszezer lovassal vonul harcba… A magyarok országa bővelkedik fákban és vizekben. Sok szántóföldjük van… Ezek a magyarok szemrevaló és szép külsejű emberek, nagy testűek, vagyonosak és szembetűnően gazdagok, amit kereskedelmüknek köszönhetnek. Ruhájuk selyembrokátból való. Fegyvereik ezüsttel és arannyal vannak kiverve és gyönggyel berakottak.”

EKKEHARD írja a Sankt Gallen-i Évkönyvekben (895-1060):
„Nem emlékszem, hogy valaha is vidámabb embereket láttam volna a mi kolostorunkban, mint a magyarok. Ételt és italt ugyanis a legnagyobb bőséggel adtak…”

GARDEZI perzsa író, 1050. körül:
„A magyarok bátrak, jó kinézésűek, és tekintélyesek. Ruházatuk színes selyemszövetből készült, fegyverzetük ezüsttel bevont, fényt kedvelők.”

PRÁGAI KOZMA cseh püspök Könyves Kálmán idején Magyarországon tartózkodott. 1110-ben írja krónikájában:
„A magyar király/nép hatalmas, kincsekben gazdag, háborúban diadalmaskodó s a föld bármely királyával képes szembeszállni”

HARTVIK német bencés szerzetes, győri püspök 1088-tól él Magyarországon. 1100 körül megírja két előzőleg írt szöveg alapján Szent István király életrajzát. A Hartvik legenda szerint II. Szilvester pápa:
„…keresztet küldetett a királynak, mintegy az apostolság jeleként, így szólván: Én apostoli vagyok, ő viszont méltán Krisztus apostola, ha Krisztus ennyi népet térített meg általa. Ezért rendelkezésére bízzuk, miként az isteni kegyelem őt oktatja, az egyházaknak s népeiknek mindkét törvény alapján történő igazgatását.”

MIHÁLY SZÍRIAI PÁTRIÁRKA (1196):
A magyarok „becsületesek, őszinték, életfenntartásukban okosak… nem szeretik a sok beszédet.”

BERNARDUS AYGLIER (1216-1282) francia születésü Monte Cassino-I apát (1263-1282) 1269-ben írja:
„A magyar király hatalmas, amikor megindítja seregeit, északon, keleten mozdulni senki nem mer.”

TYRUSI VILMOS püspök, (kb. 1130-1186) aki feljegyezte az első kereszteshadak átvonulását, írja krónikájában:
„A magyarok keresztények, békességes, jóindulatú, jómódú emberek.”

FREISINGI OTTÓ /Otto Frisingensis/ cisztercita szerzetes (1114-1158) osztrák születésű német püspök és krónikás 1147-ben mint a második kereszteshadjárat egyik vezetője járt Magyarországon. Nem túlságosan kedvelte a magyarokat. 1147-ben II. Géza király mindössze 16-17 éves volt! Az előkelő származású német püspök így írt a királyról és országáról:
„Ez a tartomány, amelyet a régiek Pannóniának neveztek, mivelhogy köröskörül erdőségek, hegyek… környékezik… Erdőkben fölötte gazdag, telve mindenféle vadakkal. Felületének szépsége éppoly bájos, mint amilyen dús földjének termékenysége, úgy, hogy mintegy Isten paradicsomának, avagy pompás Egyiptomnak, – boldog Arábiának lehetne nevezni azt.
Mindenkinek magatartását egyedül a király határozza meg. Mindnyájan úgy engedelmeskednek a fejedelemnek, hogy nem csak nyílt ellentmondásokkal fölizgatni, hanem még titkolt suttogással sérteni is bűnnek tartanák… ebben a nagykiterjedésű országban senki sem mer a királyon kívül pénzt verni, vagy vámot szedni… Amikor pedig a király akarja vezetni a sereget, akkor mindnyájan ellentmondás nélkül egy testben egyesülnek.”

ABU HAMID AL-GARNATI andalúziai mór/arab (1080-1169) író, utazó, földrajztudós 1150-1153-ig élt Magyarországon II. Géza király udvarában. Feljegyzései elsősorban a Magyarországon élő, vallásukat szabadon gyakorló, kétféle muzulmánokról szólnak, akiknek tanácsadója, lelkivezetője volt. A magyar királyságról a következőket írja:
” Bátor emberek, megszámolhatatlanul sokan vannak. Országuk, melyet Unkúrijának hívnak, 78 városból áll, s mindegyikben számtalan erőd, a hozzá tartozó majorságokkal, falvakkal, hegyekkel, erdőkkel, kertekkel….
Hegyeik sok ezüstöt és aranyat rejtenek magukban. Magyarország egyike azoknak az országoknak, ahol a legkönnyebb az élet… A básgird király gyakran pusztítja a bizánci területeket… megverték a bizánci király tizenkét seregét… királysága sokszorta jelentékenyebb, mint Bizánc urának királysága – megszámlálhatatlanul sok katonája van, s országának területe húsznapi járófölddel vagy többel is nagyobb, mint Bizánc területe. Valamennyi nép fél a támadásától, mert sok a katonája és nagy a vitézsége… Amikor visszatértem a szlávok országába, a királyuk nagy tisztelettel fogadott minket, mivel nagy becsben tartotta a Básgird király levelét, félve tőle.”

II. Géza király, aki alig 20 éves ekkor, bölcsességére vall Abu Hamid al-Garnati következő feljegyzése:
” Amikor (a király) meghallotta, hogy megtiltottam a muszlimoknak a borivást és megengedtem nekik, hogy ágyasokat vegyenek maguk mellé és négy szabad nőt (feleségnek), akkor azt mondta nekem: Nem ésszerű ez, mert a bor erősíti a testet, a sok nő viszont gyengíti a testet és a szemet. Az iszlám vallás előírásai nincsenek összhangban a józan ésszel.”

PIERE VIDAL provencei trubadur a XII. században járt Imre királyunk (1196-1204) udvarában és így írt hazánkról:
„Hogy felvidítsam életemet, elmentem Magyarországra, a jó Imre királyhoz. Ott jó hajlékot találtam, becsületes, jólelkű barátokat és szolgákat.”

DANTE ALIGHIERI (1265-1321) a legnagyobb olasz költő, az irodalmi olasz nyelv megalkotója, az Árpád-házi királyok utáni trónö­röklési harcoktól sújtott Magyarországra küldött üzenete:
„Ó, boldog Magyarország, ne engedd tovább gyötreni magad!” (O Beata Ungheria! Se non si lascia piu malmenare!)

Dante mondta hazánkról: „Magyarország a Szentek Paradicsoma”.

II. MURAD szultán (1404-1451) kijelentette:
„Aki elfoglalja Magyarországot, az ura az egész világnak.”

A Német-Római császár kancellárja írja 1444-ben:
„Nagy hatalma van Magyarországnak és nagy az ereje, de ahhoz, hogy a törököt Európából kiűzhessék, sokkal nagyobbra lenne szükség.”

V. MIKLÓS pápa 1449-ben, III. CALLIXTUS pápa 1455-ben:
„A Kereszténység védő pajzsa” címmel tüntette ki Magyarországot.

II. PIUS pápa Hunyadi János seregének világjelentőségű nándorfehérvári diadala után (1456) írja III. Frigyes császárhoz küldött levelében:
„Magyarország a kereszténység pajzsa és a nyugati civilizáció védője.”

ANTONIO BONFINI (1425-1502) olasz humanista:
„Az írók a kegyetlenség minden nemét ráfogják a magyarokra, kivéve mindkét nem szemérmének megfertőztetését, melyet otthon úgy, mint a táborban kerülték.”

MARZIO GALEOTTO (1427-1497) olasz humanista és történetíró Mátyás király udvarának étkezési szokásairól írja:
„A királyi asztalra kerülő étkek sora bő és változatos. Bel- és külföldi tudósítások egyaránt gazdagnak mondják Magyarországot égaljuk minden állat és növényfajtájában, és valóságos Kánaánnak festik, melyből minden bőségesen tellett az udvari konyhára. A kenyérre nagy gondot fordítottak: magyarosan kovásszal készítették és még Beatrix királyné jöttével sem cserélték fel a jó magyar kenyeret az olasz zsemlekenyérre.”
Galeotto szerint más országokban teljesen ismeretlen halfajtákban is dúslakodott Mátyás birodalma. Szerinte a hálót az ország egyetlen folyójába vagy halastavába sem vetették ki hiába. (A mennyhal és a csuka voltak a legkedveltebbek.) Külföldről idekerült írók a magyar borokat általában, Mátyás borait pedig különösen kitűnőnek találják, s mint külföldön szokatlan dolgot említik meg, hogy a király és a főurak egyaránt sokféle bort fogyasztanak evés közben. (Kútvölgyi Mihály: Megőrzött ízek, vadételek, Timp kiadó 2007)
MARZIO GALEOTTO és ANTONIO BONFINI (1425-1502) olasz humanisták mindketten azt írják Magyarországról, hogy Európa népei mind írigylik a magyaroktól a Kárpát-medence területét, az itt lévő gazdagságot, ezért gyűlölet veszi őket körbe. Magyarországon a leggazdagabb a föld, bő a hal-áldás, nagymennyiségű a kenyérgabona, a bor pedig kiváló.

ENEA SILVIO PICCOLOMINI (1405-1464) a későbbi II. Pius pápa 1444-ben levélben írja Széchy Dénes esztergomi érsek primásnak (1440-1465):
„Minden joguk megvan a magyaroknak visszakövetelni a koronát, mert a magyar királyság archiregnum.” (Archiregnum főkirályságot, őskirályságot jelent)

JEAN LEMAIRE DE BELGES (1473-1525) francia /vallon/ író 1511-ben írja:
„Magyarország a kereszténység védőbás­tyája.”

ROBERT JOHNSON (angol) 1616-ban:
„Ez az egy királyság többet tett az otto­mán ambíciók csökkentésére és az ottomán szerencse megakasztására, mint a többi összes keresztény államok együttvéve.”

SAVOYAI JENŐ (Eugene de Savoie-Carignan) herceg (1663-1736) francia születésü osztrák hadvezér és államférfi, a magyarokról:
„Ha győznek, az a mi győzelmünk – Európáé -, ha vesztenek, az az ő szerencsétlenségük.”

MILTON JOHN (1608-1674), az Elveszett Paradi­csom szerzője:
„Büszke vagyok arra, hogy Magyarország és Anglia között kulturális kapcsolat áll fenn.”

MONTAGU MÁRIA, (Wortley angol követ felesége) írta 1717-ben:
„A magyar hölgyek sokkal szebbek, mint az ausztriaiak, s az összes bécsi szépségek Magyarországból kerültek ki”.

CHARLES-LOUIS MONTESQIEU (1689-1755), francia filozófus:
„A magyar híres szabadságszeretetéről, nemes és nagylelkű jelleméről,
hősi bátorsá­gáról.
Vendégszeretetének legendás híre van.”

CHARLES MAURICE TALLEYRAND-PÉRIGORD gróf (1754-1838) francia államférfi, diplomata mondta Napoleonnak:
„Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra és büszkék múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük amit akarsz.”

JULES MICHELET (1798-1874) francia történész:
„A magyar nemzet a hősiesség, a lelki nagyság és a méltóság arisztokráciája. Mikor fogjuk adósságunkat ez áldott nemzet iránt leróni, mely a Nyugatot megmentette? Vajha a francia történetírás leróhatná már egyszer hálájának adóját a magyarsággal, a nemzetek hősével szemben. E nemzet hősi példájával felemel és megnemesít minket. A magyar hősiesség magas erkölcs megnyilatkozása.”

NAPOLÉON BONAPARTE /Napoleone di Buonaparte/ (1769-1821) hadvezér, politikus, francia császár olasz nemesi családból származó, korsikai születésű francia 1809-ben írta hozzánk magyarokhoz intézett kiáltványában a győri csata előtt:
„Dicső származástok régiségével méltán büszkélkedhettek…”

VICTOR HUGO (1802-1885) francia költő, író:
„Magyarország a hősök nemzete,
Német­ország az erényt, Franciaország a szabadsá­got, Olaszország a dicsőséget képviseli a nemzetek sorában.

Magyarország a hősiesség megtestesülése.”

ELISÉE RECLUS (1837-1916)
„Magyarország rendkívüli előnye, hogy szoros értelemben vett földrajzi egység. A magyar királyság földrajzi szempontból Európa egyik legösszefüggőbb területe. Bármint alakuljon is a közép-európai államok sorsa, bizonyos, hogy a magyarság mindig a legjelentékenyebb szerepet fogja játszani a Kárpátok által körülvett óriási arénában.”

G. HERRING angol utazó 1838-ban kiadott útiraj­zában írja:
„Magyarország gátja volt a török terjesz­kedésnek, bölcsője az alkotmányos szabadság­nak és a vallási türelemnek.”

EDUARD SAYOUS (1842-1898) francia történész:
„A nyugati nemzeteknek hálával kell elismerniük azokat a szolgáltatásokat, amelye­ket Magyarország tett a civilizációnak, elő­ször, amikor testével vetett gátat a barbariz­musnak, majd midőn tántoríthatatlan bátorság­gal ragaszkodott szabadságához.”

SAINT RENÉ TAILLANDIER (1817-1879) francia író, kritikus:
„A magyar nemzet nem pusztulhat el, s ha sírba tennék is, előbb-utóbb fel fog támadni.”

R. BACKWILL angol politikai író írja 1841-ben:
„Magyarország foglalja vissza helyét a nemzetek között, és legyen az, ami régente volt: Európa legbüszkébb védőbástyája.”

OTTO VON BISMARCK német kancellár (1815-1898):
„Különös nép a magyar, de nekem nagyon tetszik.”

THEODORE ROOSEVELT (1858-1919), az Egyesült Államok elnöke, 1910-ben Magyarországon tett látogatásakor kijelentette:
„Az egész civilizált világ adósa Magyaror­szágnak az ő múltjáért.”

ELISÉE RECLUS (1830-1905) francia földrajztudós:
„Magyarország rendkívüli előnye, hogy szoros értelemben vett földrajzi egység. A magyar királyság földrajzi szempontból Eu­rópa egyik legösszefüggőbb területe. Bármint alakuljon is a közép-európai államok sorsa, bizonyos, hogy a magyarság mindig a legje­lentékenyebb szerepet fogja játszani a Kárpá­tok által körülvett óriási arénában.”

PAUL TOPINARD (1830-1911) francia antropológus, 1881-ben kiadott első antropológiai kézikönyvében írja:
„Mai napság a műveltebb magyar családok arcvonásai a legszebbek közé tartoznak egész Európában. A közepesnél valamivel nagyobb termető, jól megtermett testalkatúak, szabályos arcvonásúak, barnás vagy fehéres bőrszínűek, barna hajúak és szeműek,… anthropológiai szempontból az eddigi adatok a finnekkel való rokonság ellen tanúskodnak…”

HANS NORMAN 1883:
„Magyarország összes népei közül kitűnnek az igazi magyarok… jóalkatú, kemény izomzatú emberek, nemesek, mintegy márványból faragottak… szemeik tüzesek”.

RENÉ GROUSSET (1885-1952) francia történész, szakterülete Ázsia és a Kelet:
„Magyarország Európa előőrse volt Ázsia felé. Árpád országának a kereszténység felvétele óta az volt a szerepe, hogy megállítsa a Kárpátoknál, vagy a Dunánál a mongol hódítókat. S az ő hősies ellenállása kényszerítette megállásra a törököt.

Szent PIO született FRANCESCO FORGIONE (1887-1968) olasz kapucinus szerzetes jövendölése:
„Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyöngyörű madár fog kirepülni.
Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Írigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre.
Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!”

LEON TAPIER:
Európa nem ismerte fel idejében a szolidaritás fontosságát Magyarországgal szemben, melyre a török ellen folytatott háborúk teljes súlya nehezedett. A magyar nemesség a kereszténység lovagja szerepét töltötte be. A 12-15. századokban Magyarország bebizonyította, hogy azonos szinten áll Európa nagy államaival.

VAUTIER francia politikus a 20. század elején írja:
„Magyarország múltja fényes, de a jövő még dicsőbb sorsot tart fenn számára. E jobb sorsra érdemes nemzetet Ausztria úgyszólván elfalazta Európától, hogy egyrészt annál szabadabban kizsákmányolhassa, másrészt, hogy a külföld a függetlenség után sóvárgó magyarság panaszait meg nem hallhassa.”

VENANCE PAYOT (1826-1902) francia természettudós:
„Magyarország csodálatra méltó földrajzi egység, amelynek egyes részei összhangzato­san egymásra vannak utalva, és nem szakítha­tók el az egész sérelme nélkül.”

GABRIELE D’ANNUNZIO
(1863-1938) olasz költő 1926-ban:
„Mindaddig, amíg Magyarországnak nem szolgáltatnak igazságot, a Duna-medence kérdéseit nem lehet véglegesen rendezni.
A háború igazi megcsonkítottja Magyarország.”

ARCHIBALD CARY COOLIDGE professzor (1866-1928), aki politikailag és történelmileg jól ismerte Közép-Európát, 1919, január 19-én Woodrow Wilson amerikai elnöknek jelentve javasolta – a Trianoni békeparanccsalkapcsolatban – Magyarország gazdasági egységének megtartását, ellenezve Erdély elszakítását:
„Egy ezer éves egységes országra erőszakolni, elfogadtatni ilyen elrendezést, mint véglegest, a jövőt gyűlöletre, harcra és viszályra kárhoztatná, valószínűsítené egy katonai jellegű konfrontáció létrejöttét belátható időn belól.” (Javaslatát a konferencia nem fogadta el.)

GUGLIELMO FERRERO (1871-1942) olasz történetíró:
„Magyarország ezeréves állam, történelmi és földrajzi egység, évszázadok által összefor­rasztva, és belső vonzóerők által összetartva, amit sem fegyver, sem toll máról holnapra föl nem bonthat.”

JAMES LOUIS GARVIN (1868-1947) angol újságíró a trianoni békeparanccsal kapcsolatban írta 1925-ben:
„Valamennyi legyőzött nép közül a tehet­séges, felsőbbséges magyar népnek jutott a leggonoszabb sors.”

LORD SYDENHAM, az angol felsőház tagja 1927-ben kiadott könyvében írja:
„A legélénkebb részvéttel nézem ezt a dicsőséges múltú büszke népet, amely most a kisantant jól felfegyverzett népeinek gyűrűjébe van bezárva.”

LORD ROTHERMERE
(1868-1940)

1927. június 27-én a Daily Mailben írja:
„Az új európai határok igazságtalansága
állandó veszedelme Európa békéjének,
és azok a kezek, amelyek a mai politikai hely­zetet létrehozták,
a jövő háború magvait hintették el.”

JEAN COCTEAU (1882-1963) francia költő, festő, akrobata, zenekritikus, színész írta „Hommage dés počtes français aux počtes hongrois” című könyvében (1957):
„Drága Magyarok ti csillagok az égitestek között – s mindannyian költők a tett tragikus lírája által.”

ALBERT CAMUS (1913-1960) francia nobeldíjas író 1957. október 23-án tartott beszédéből részlet:
„A magyarok vére. Nem tartozom azok közé, akik azt kívánják, hogy a magyar nép újra fegyvert fogjon, bevesse magát egy eltiprásra ítélt felkelésbe, – a nyugati világ szemeláttára, amely nem takarékoskodnék sem tapssal sem keresztényi könnyel, hanem hazamenne, felvenné házipapucsát, mint a futball szurkolók a vasárnapi kupamérkőzés után.
Túl sok a halott már a stadionban, s az ember csak saját vérével gavalléroskodhat. A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét.
A szabadság mai évfordulóján szívemből kívánom, hogy a magyar nép néma ellenállása megmaradjon, erősödjön és a mindenünnen támadó kiáltásnak visszhangjával elérje a nemzetközi közvélemény egyhángú bojkottját az elnyomókkal szemben.

És ha ez a közvélemény nagyon is erőtlen és önző ahhoz, hogy igazságot szolgáltasson egy vértanú népnek, ha a mi hangunk túlságosan gyenge, kívánom, hogy a magyar ellenállás megmaradjon addig a pillanatig, amíg keleten az ellenforradalmi állam mindenütt összeomlik ellentmondásainak és hazugságainak súlya alatt.

A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz estendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhúllnia – s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben.

A magáramaradt Európában, csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol, – még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat.

Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra. De meg kell kísérlenünk, feledve vitáinkat, revideálva tévedéseinket, megsokszorozva erőfeszítéseinket, szolidaritásunkat egy végre egyesülő Európában…
A magyar munkások és értelmiségiek, akik mellett annyi tehetetlen bánattal állunk ma, tudják mindezt, s ők azok, akik mindennek mélyebb értelmét velünk megértették. Ezért, ha szerencsétlenségükben osztoztunk, – miénk a reményük is. Nyomorúságuk, láncaik és száműzottségük ellenére királyi örökséget hagytak ránk, melyet ki kell érdemelnünk: a szabadságot, amelyet ők nem nyertek el, de egyetlen nap alatt visszaadták nekünk!”

ISMAIL GALAAL (1914-1980) szomál (Afrika) költő 1962-ben arról számol be, hogy Kelet-Afrika pusztáin tevekaravánok tábortüzeinél a magyar szabadságharcról énekelnek olyan törzsek is, melyek Európáról sem igen hallottak.

HANS KUITERT holland újságíró véleménye a magyarokról 2001. július 31-én jelent meg a „De Telegraaf”-ban:
„A nacionalizmus gyakran ellenérzést vált ki a világban: másokkal szembeni felsőbbrendűség érzését sejteti s olyan kellemetlen nevek kapcsolódnak hozzá, mint Hitleré, Milosevicsé és – néhány palesztin számára – Sharoné. A magyar nacionalizmus azonban más természetű, veszélytelen jelenség. A magyar nacionalizmus ugyanis a Marsról jön.

A Marsról, a nap negyedik bolygójáról, ahová a NASA áprilisban kutató szondát indított, noha kutatás végett elég lett volna egy Concordot küldeni Budapestre. Hisz Magyarország a Földre szállt Mars s a magyarok olyanok, mintha földöntúli elmék lennének: virtuózok a számítástechnikában, briliáns tudósok, akik nobeldíjakat nyernek, kiváló matematikusok. Egyszóval ha igaz a mese – az emberiség krémje.

Voltak, akik még ennél is messzebbre mentek, s azt állították, hogy a földöntúliak már valóban köztünk élnek, csak magyaroknak mondják magukat… Az Európai Unió előre látása tehát, úgy tűnik, messze túlszárnyalta akár az ifjabb Bush, akár Putyin legmerészebb álmait. Az EU ugyanis Magyarországgal nem egy más államokkal körbevett sztyeppés országocskát hívott az európai népek nyikorgó szövetségének sorába, hanem egyenest a földöntúliak országát. Mert mi más is lehetne a magyar lelemény magyarázata, mint hogy a magyarok olyan briliáns elmék leszármazottai, akik a Marsról érkeztek?

Csak így eshetett meg, hogy ők adták az emberiségnek az internetet, a computernyelvet, a modern repülőket, az atomfegyvereket és egyéb találmányokat.

Én személy szerint nagy rokonszenvvel figyelem ezt a fajta ártatlan nacionalizmust, hisz nem akar más országokat meghódítani, nem vezet tömegsírokhoz és az ENSZ Büntető Törvényszéke elé kerülő vádakhoz. Csak arról szól, hogy hinnünk kell magunkban – még ha olykor azt gondolják is rólunk, s olykor mi magunk is akképp vélekedünk, hogy talán a Marsról jövünk.”

Isaac Asimov (1920-1992) orosz születésű amerikai biokémia professzor, író (Science Fiction), történész, humorista:
egy óvatlan pillanatban ezt mondta róluk:
„Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok.”
Voltak, akik még ennél is messzebbre mentek, s azt állították, hogy a földöntúliak már valóban köztünk élnek, csak magyaroknak mondják magukat…

ENRICO FERMI olasz atomfizikus (1901-1954) – amikor Fermit megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta:
„Már itt vannak… magyaroknak nevezik őket!”

HELMUT KOHL (1930-) német konzervativ politikus, kancellár 1982-1998-ig:
„A legnagyobb csapást a nemzetközi kommunizmusra a magyarok mérték és a berlini falból az első követ a magyar hősiesség ütötte ki.”

ZBIGNIEW KAZIMIERZ BRZEZINSZKI (1928- ) amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó a 70-es években leírta:
„Aki a világ fölötti uralmat meg akarja szerezni, annak el kell foglalnia a Föld szívét. Aki elfoglalta a Föld szívét, az birtokba vette Európát. Aki birtokba vette Európát, az ura az egész világnak.”
(A Nasa kiadásában megjelent Gaia elmélet című munka azt írja, hogy Földünk élőlény, melynek a szív csakrája a Kárpát-medencében található. A Föld 7 energetikai központja közül a Pilisben található a Föld szívcsakrája.)

XIV. DALAI LÁMA TENZIN GYATSO született LHAMO DÖNDRUB (1935- ) az 1980-as évek második felében kinyilatkozta, hogy
„a Földön a magyaroknak energiaközpontot védő szerepük van.”

2006. október 11-én Prágában a Dalai Láma üzente a magyaroknak:
„Magyarok! Bár népük nagy múltra tekint vissza, a szabadság és a demokrácia terén még fiatalnak számítanak. A lehetőség mindazon által eljött az Önök számára, hogy kibontakoztassák képességeiket és megmutassák a világnak szellemüket, kezdeményező képességüket. Ehhez azonban az önbizalom elengedhetetlen. Éppen ezért akármilyen nehéz is, bármilyen akadállyal, nehézséggel néznek szembe, nem szabad, hogy elveszítsék a reményt és az elhivatottságukat. Bizakodónak kell maradniuk! Egy tibeti mondás úgy tartja: 9 kudarc 9 próbálkozást jelent. Biztos vagyok abban, hogy egy ilyen nagymúltú nemzet fényes jövő előtt áll. Kérem dolgozzanak továbbra is keményen és távlatokban gondolkodjanak! Tartsák szem előtt azokat a nemes célokat, amelyek a közös érdekeket szolgálják. Az emberek sokszor – és ez a politikusokra különösen igaz – elvesznek az apró részletekben. Ez nem helyes.
Gondolkodjanak távlatokban! Ez az én tanácsom. Köszönöm.”

Nepáli papok 2005-ben kijelentették, hogy mindennap imádkoztak a Földért.
Most „vajúdik a Föld és a Kárpát-medencében szüli a jövőt.”

TANPAI RINPOCE a nepáli Fehér Király kolostor vezető lámája magyarországi tartózkodása idején (2007) így szólt a magyarokhoz:

„Önök, magyarok elképzelni sem tudják, milyen büszkék lehetnek nemzetükre, magyarságukra. Mi biztosan tudjuk, hogy a világ szellemi, lelki és spirituális megújhodása az Önök országából fog elindulni. A világ szívcsakrája az Önök örszágában, a Pilisben található.
Ez a spirituális megújhodás már megindult Önöknél!”

CARDAILHAC JÁNOS alexandriai pátriárka így jellemezte Nagy Lajos magyar királyt (1342-1382), akit személyesen ismert:
„Isten a tanúm, hogy nem ismerek oly nagy és hatalmas uralkodót, aki oly alázatosan és szerényen viselkednék, és becsülete megsértése nélkül annyira óhajtaná a közbékét és nyugalmat.”

D’ANNUNZIO olasz költő 1926-ban:
„Mindaddig, amíg Magyarországnak nem szolgáltatnak igazságot, a Duna-medence kérdéseit nem lehet véglegesen rendezni. A háború igazi megcsonkítottja Magyarország.”

G. FERRERO olasz történetíró (1871-1942):
„Magyarország ezeréves állam, történelmi és földrajzi egység, évszázadok által összeforrasztva, és belső vonzóerők által összetartva, amit sem fegyver, sem toll máról holnapra föl nem bonthat.”

I. GARVIN angol publicista 1925-ben írta:
„Valamennyi legyőzött nép közül a tehetséges, felsőbbséges magyar népnek jutott a leggonoszabb sors.”

JOACHIM MEISNER (1933- ) bíboros, 1989-től kölni érsek, Budapesten, 2009. augusztus 20-án mondta szentbeszédében:
„Európának szüksége van Magyarországra, arra a szenvedésben, háborúban és szükségben megerősödött népre, amely soha nem hagyta magát legyőzni… Szent István államfelfogásában soha nem tudott az a nyugateurópai abszolutizmus kialakulni, ahol a király azt mondja: Az állam én vagyok. Ő országát Mária oltalmába ajánlotta. Királyságát úgy fogta fel, hogy ő csak gondozója és nem tulajdonosa azoknak az embereknek, akiket rá, mint intézőre biztak. Ha ez a fajta államfelfogás megmaradt volna a középkortól az újkorig, akkor az európai Kontinens sok szenvedéstől és nélkülözéstől menekült volna . Szent István királyi házába vette Máriát. Ő és honfitársai pedig Mária testvérei és Jézus tanítványai lettek. Ez Magyarországnak olyan méltóságot kölcsönzött, amely nem veszett el soha.”

És végül két nagy magyar véleménye:

ZRÍNYI MIKLÓS (1620-1664):
„Egy nemzetnél sem va­gyunk alábbva­lók.”

PETŐFI SÁNDOR (1823-1849):
„Európa színpadán mi is játszottunk, s nem volt a miénk a legkisebb szerep.”

Forrás: Mindenszó

Follow @jobboldalihirek Hirdetés