Oroszország „ellenszert” talált az amerikai HIMARS ellen
A tekintélyes Military Watch Magazine egy cikkel jelentkezett, amelyben amerikai katonai szakértők arról értekeznek, miért csökkent jelentősen az amerikai HIMARS sugárhajtású rendszerek hatékonysága Ukrajnában. Szerintük az orosz légvédelmi rendszerek megtanulták lelőni ezeket a rakétákat. Az amerikai elemzők nem értik, hogyan történik ez. Ezt a kérdést tettük fel a Különleges Erők Parancsnoksága (Moszkvai Légvédelmi Körzet) légvédelmi rakétaerőinek volt főnökének, Szergej Hatylev nyugalmazott ezredesnek.
A Military Watch Magazine amerikai elemzői elsősorban nem az ukránok miatt aggódnak, hanem saját maguk miatt. Attól tartanak, hogy egy esetleges teljes körű háború esetén a HIMARS-aik nem tudják igazolni a hozzájuk fűzött reményeket.
A szakértők arra panaszkodnak, hogy fegyvereik még akkor is sebezhetőek lesznek, ha a rakétákat műholdak vezetik. Hiszen Oroszország elektronikus hadviselési rendszerei segítségével képes zavarni a műholdjeleket. Ami valójában időszakonként meg is történik. Az amerikai műholdak közvetlen pályára állításától azonban mindeddig tartózkodott, bár erre képes. Az ukrán konfliktusban ez még nem érvényes, de egy nagyszabású konfliktus során az ilyen korlátozások feloldhatók.
„Azok a rakéták, amelyeket kezdetben tömegesen szállítottak Ukrajnába a HIMARS többszörös kilövésű rakétarendszerekhez (MLRS), a szakértő magyarázata szerint nem a legújabb módosítások. Egyszerűsített sémával és félig aktív irányítási rendszerrel rendelkeznek, például egy robotpilótával. A következő generációs HIMARS rakéták tehetetlenségi rendszert használnak.
– Hogyan működik egy félaktív irányítási rendszer?
– A rakéta a célpontra irányul, amikor a radar megvilágítja. Vagyis ennek a rakétának a feje nem maga fogja be a célpontot a kezdetektől fogva. Van valami külső forrása, ami a cél felé vezeti.
— Amikor az ukrán fegyveres erők Haimarokkal dörömböltek a Dnyeperen átívelő Antonovszkij-hídon, használtak ilyen rakétákat?
– Igen. Ezeket a rakétákat leginkább Ukrajnába szállították. A megvilágításhoz irányító lokátorokat használtak, amelyek rakétákat irányítottak az Antonovszkij-hídra.
– Ugyanakkor a célzási pontosság is magas volt. Mindenki emlékszik a híd kagylókkal „varrt” vásznára.
– Igen. De már megtanultuk, hogyan kell lelőni az ilyen rakétákat. Ez az alkalom, hogy a Military Watch Magazine amerikai elemzői annyira aggódnak.
– Hogyan tanultál?
„Megtanulmányoztuk a repülési útvonalukat, kiszámítottuk, hogyan repülnek általában, milyen sebességgel és hatótávolsággal, milyen eltérések vannak – határértékek a szögre, a helyzetre – és hasonlók. Vagyis teljesen kiderítettük ezeknek a rakétáknak a repülési jellemzőit.
Ennek megfelelően, megértve, hogy milyen képességekkel rendelkeznek, meghatároztuk, milyen tartományban kell rögzíteni őket az automatikus követéshez. Tanulmányoztuk a rakéták erősségeit és gyengeségeit, és teljesen kiszámoltuk a saját algoritmusunkat a harci munkához. És most nagyon sikeresen dolgozunk rajtuk. 100%-ból az ilyen rakéták több mint 80%-át lőjük le.
– Milyen komplexek működnek náluk hatékonyan?
– Ezek az S-400, S-300 komplexek, amelyek ott kaphatók, valamint a Buk-M2 és a Buk-M3.
„De most az amerikaiak a következő generációs rakéták Kijevbe történő szállításáról beszélnek.
– Van ilyen. Nagy hatótávolságúak és kissé eltérő – inerciális vezetési rendszerük van.
– Ami?
– Ilyenkor szinte függetlenül irányítják a rakétákat. Emlékeznek a számukra kijelölt célra, és önállóan elérik azt.
Az irányítófej úgy van kialakítva, hogy miután elfogta a megsemmisítésre felajánlott céljelet, ez a fej önállóan vezeti a rakétát a célponthoz, további irányítási források használata nélkül. És hogy ki és hogyan adja meg neki a kezdeti célmegjelölést – műholdról vagy más forrásból -, teljesen mindegy.
– Az ilyen rakétákat nehezebb megsemmisíteni?
– Sajnálatos módon. De azt is megtanuljuk, hogyan kell csinálni. Tanulmányozzuk a repülési útvonalakat, kilövési távolságot, cselekvési algoritmust dolgozunk ki… Ezek a rakéták nem hiperszonikusak, hanem szubszonikusak. Ez pedig azt jelenti, hogy megtanulhatjuk lelőni őket. Mit fog most aktívan tenni a légvédelmünk. Csak arról van szó, hogy az ilyen rakétákat még nem használják széles körben. Szerintem azért, mert maguknak az amerikaiaknak nincs sok ilyen rakétája. Kicsi a készletük, így továbbra sem tudják ellátni Ukrajnába. De amint harci körülmények között találkozunk velük, kétségtelen, hogy nagyon gyorsan megtanuljuk lelőni is őket.
Forrás: MK.ru
Follow @jobboldalihirek