Prigozsin talányos interjúja
A napokban megjelent egy közel másfél órás videóinterjú Jevgenyij Prigozsinnal, amelyet Szemjon Pegov, a Wargonzo orosz haditudósító csatorna riportere készített. Mivel magyar nyelvű bővebb összefoglaló sajnos nem született a sok szempontból is érdekes interjúról, csak jórészt másodlagos forrásokból átvett rövidebb híreket találhatunk, az interjúban elhangzottakat viszont élénk viták övezik az orosz és ukrán médiában, érdemes összefoglalni, pontosan mit mondott a Wagner vezetője.
Kosztur András írása a #moszkvater.com számára
Bár jóval több konkrétumot osztott meg a nagyközönséggel a gyakran néhány másodperces hosszúságú Telegramos hangüzeneteihez képest, az ellentámadás és az orosz felkészültség témájában az alapokat illetően nem mondott radikális újdonságot Jevgenyij Prigozsin.
„Továbbra is kitart azon álláspontja mellett, hogy az ukrán ellentámadás rövidesen megindul, az ukrán hadsereg felkészült, és legkésőbb május 15-ig számítani kell a támadásukra”
Ismét panaszkodott, hogy csapatai nem kapnak elegendő tüzérségi lőszert (állítása szerint a Wagner által tartott front lőszer igénye napi 80 ezer darab lenne, ehhez képest ők négyezret kérnek, de ezt sem kapják meg), pedig a lőszer le van gyártva, csak visszatartják. A Wagner vezetője írt is egy levelet Szergej Sojgu védelmi miniszternek, amelyben a lőszer igények teljesítését kérik, amennyiben pedig nem kapnak megfelelő választ, felvetik az elnöknek a Wagner bahmuti kivonulásának lehetőségét, célszerűtlennek minősítve a fronton való jelenlétüket.
Pegov felhívta a figyelmet arra, hogy az összes többi frontszakaszon is lőszer hiányra panaszkodnak a katonák, amire Prigozsin azt felelte, valamivel indokolni kell odafent azt, hogy a Wagnert nem látják el, ezért nem kapnak a többiek sem. A Wagner-vezető azt mondta, azok kapcsán, akik a lőszer felhalmozásáról beszélnek későbbi bevetés céljából, olyan érzése van, hogy csak akkor akarnák azokat felhasználni, ha az ellenség Rubljovka (Moszkva melletti elit előváros) alá érne.
„Prigozsin sokat panaszkodott a túlbürokratizáltságra, a szervezetlenségre, a fegyelem hiányára a hadsereg esetén, valamint arra, hogy a kezdeményező készség helyett a talpnyalást értékelik. A hátországi utánpótlásért felelős Mihail Mizincev vezérezredes leváltását is azzal indokolta, hogy az a front ellátásának érdekeit tartotta szem előtt”
Prigozsin szerint a szárnyak sem kellően védettek, a Wagner kénytelen a saját csapataival tartani a vonalakat, annak ellenére, hogy ígéretet kaptak arra, azokat a védelmi minisztérium veszi át. A Wagner-vezető szerint napok kérdése, hogy a Wagner kifogyjon a lőszerből, és akkor nem marad más választásuk, mint visszavonulni vagy hősi halált halni. Ehhez képest az azóta eltelt napokban is előrenyomulásról számolt be Prigozsin. Igaz, minden alkalommal megemlítette a halottak számát is, mondván, ötször kevesebb áldozattal tudnák hozni ezeket az eredményeket, ha nem szenvednének lőszer hiánytól.
„Az ukrán csapatok létszámáról a frontharcos üzletember azt mondta, közvetlenül a Wagnert hozzávetőlegesen 35 ezer ember veszi körül. Egyik, arca felfedése nélkül nyilatkozó parancsnoka pedig kifejtette, hogy az első három ukrán védelmi vonalon, Szlovjanszk, Kramatorszk, Druzskivka, Kosztyantinyivka, Csasziv Jar és Sziverszk települések térségében 80-82 ezer ukrán katona tartózkodik”
Szerintük ez elegendő ahhoz, hogy elérjék az orosz határt, vagy akár tovább is menjenek. A Wagner egyik parancsnoka szerint pedig ameddig az oroszok támadnak, addig az ukránok nem tudnak átmenni ellentámadásba, de amint megállnak, úgy az ellenség is lépni tud.
Prigozsin elmondta, az ukránok 20 percenként 10 embert küldenek be Bahmutba, az áramlás folyamatos, az elesetteket és a sebesülteket folyamatosan váltják újabb emberek. Ezzel együtt is a „bahmuti húsdaráló” hadműveletet, amelyet állítása szerint a Wagner ötlete alapján Szergej Szurovikin hadseregtábornokkal közösen dolgoztak ki, sikeres, hiszen jelentős számú ukrán erőt sikerült felőrölni a városban.
Prigozsin egyébként oly gyakran emlegeti azt, hogy a Wagner által ellenőrzött frontszakasz szárnyai védtelenek, és a csapatai súlyos lőszer hiánnyal küzdenek, hogy óhatatlanul is felmerül az a gondolat az emberben, hogy tudatosan akarják „magukra húzni” az ukrán csapatokat.
„Ha a <bahmuti húsdaráló>, azaz az ukrán csapatok kis területen koncentrált harcokban történő felőrlésének stratégiája valós tartalommal bír, és a pozícióharcok a veszteségeket illetően valóban az ukránok számára kedvezőtlenebbek, úgy az ukrán ellentámadás ebbe az irányba csalogatása ennek logikus folytatása lenne”
A Wagner vezetője az interjú során maga is beszélt arról – a kezdeményező készség támogatásának fontossága kapcsán –, hogy a háborúban a megtévesztés és a váratlanság rendkívül fontosak. Ezen hadtudományi evidencia ismeretében meglepő lenne, ha teljesen őszintén beszélne a nagy nyilvánosság előtt az általa vezetett csapatok és az azok által ellenőrzött frontszakaszok hiányosságairól.
Mindennek persze politikai vonzata is van, hiszen Prigozsin nemcsak a védelmi minisztérium vezetésébe, de az ország bürokratikus és gazdasági elitjébe is rendszeresen beleáll. Ez a sajtóban gyakran úgy csapódik le, hogy Prigozsin Putyint bírálja. Egy helyen egyenesen azt írták, a helyzet totális félre értelmezésével, hogy szembe köpte Putyint.
„Valójában az elmúlt egy évben általában <békepártnak> nevezett kört támadja, amely a feltételezések szerint a saját anyagi érdekei védelmében hajlandó lenne akár a háború eddigi eredményeiről való lemondással járó kompromisszum megkötésére is a Nyugattal”
Hogy ilyen körök valóban vannak, az érzékelhető – ha máshonnan nem, a nemrégiben kiszivárogtatott hangfelvételekből –, ezen körök elsődleges félelme pedig az, hogy az országban az úgynevezett háborúpárt képviselői veszik át az irányítást. Azaz a Prigozsinhoz hasonló radikálisabb személyek, akik az erőforrásokat a győzelem kivívására összpontosítanák, és az elmúlt évtizedekben kialakított anyagi érdek hálózatokat ennek nyomán felszámolnák, de legalábbis visszavágnák. Prigozsin ezt a kört nevezi Rubljovkának, az elit negyed nevét szinte szitokszóként használva az interjúja során.
„Prigozsin interjújának tehát az ellenség megtévesztése mellett vagy helyett belpolitikai célja is lehet”
Bár a Wagner vezetője rendszeresen tagadja, hogy politikai ambíciói lennének, állandó nyilatkozataival már egyértelműen politikai tényezővé vált. Ezzel kapcsolatban még említésre érdemes, hogy Prigozsin az interjújában ki kellett jelentse, hogy csapataival nem készül Moszkva ellen vonulni. A politikai küzdelem Oroszországban jelenleg nem a Kreml és valamilyen csoportosulás között zajlik, ahogy azt az amerikai propaganda és követői állítják, hanem a Kreml szintje alatt, különféle érdekkörök között, a szembenállók célja pedig éppen az, hogy a Kremlt a maguk oldalára állítsák.
De ezeken kívül is számos érdekesség hangzott el a másfél óra alatt. Prigozsin állítása szerint például 2015 elején Debalcevénél nem volt katlan, az ukrán csapatok rendezetten tudtak elvonulni, és ellenállhattak volna, ha Porosenko nem ijed meg. A debalcevei csata a Minszk-2 néven elhíresült megállapodásokat előzte meg, és az ukránok vereségével végződött.
„Hogy Prigozsin kijelentéseinek mennyi alapja van, azt nehéz megmondani”
A Wagner vezetője az általa és Ramzan Kadirov csecsen vezető által is bírált Alekszandr Lapin vezérezredes kapcsán elmondta, a Harkiv megyei orosz kivonulásért Lapin csak annyiban felel, amennyiben a felette állók parancsait a helyzettől függetlenül követte. Prigozsin szerint ugyanez igaz Rusztam Muradov vezérezredesre is, aki az idén év eleji vuhledari támadást vezette, amely súlyos veszteségekkel járt az orosz csapatokra nézve. Mind a Harkiv megyei kivonulás, mind a vuhledari akció számos bírálatot kapott az orosz háború körüli körökben, és persze a nyugati média is felkapta ezeket.
Szóba kerültek a szíriai harcok is. Prigozsin az Iszlám Állam harcosait „gopnyikoknak” nevezte, akikkel persze vigyázni kell, de nem tekinthetőek szervezett hadseregnek.
„Kijelentette, hogy a szíriai harcok döntő részét a Wagner vívta meg”
Azt is elmondta, hogy amikor azt kérdezték tőle, hogyan lehetne legyőzni az ISIS-t, azt felelte, egyetlen embert kellene elfogni Moszkvában: George Haswani szír-orosz üzletembert, mivel forrásai szerint ő működött közre az Iszlám Állam területén kitermelt kőolaj illegális értékesítésében. A dolog pikantériája az, hogy 2015-ben Haswani éppen a most Prigozsint meginterjúvoló Pegovnak nyilatkozott akkor, amikor a török elnök, Recep Tayyip Erdoğan szintén illegális kőolajértékesítéssel és így az Iszlám Állam közvetett támogatásával vádolta az üzletembert. A szír vezetéssel és a Kremlhez közeli üzleti körökkel is jó kapcsolatot ápoló Haswani akkor elmondta, a török elnök és az EU is bocsánatot kell kérjen tőle. Akkoriban a török-orosz kapcsolatok mélyponton voltak, Moszkva és Ankara kölcsönösen azzal vádolták egymást, hogy az Iszlám Államtól kőolajat vásárolnak, és azt tovább értékesítik, ezáltal bevételhez juttatva a terrorszervezetet.
„Ez a történet is jól mutatja, milyen gyorsan tudnak változni a dolgok a világpolitikában”
Gondoljunk csak arra, hogy ma már Törökország Oroszországgal együtt keresi a szíriai konfliktus megoldásának kulcsát, a két elnök – ha csak online bejelentkezve is, de – együtt köszönti az első Törökországba érkező orosz nukleáris fűtőanyag szállítmányt, Prigozsin pedig nemrég azzal viccelődött, miközben az erdoğani politikát dicsérte, hogy egy Oszmán-Wagneri SZSZKSZ-t lehetne alapítani Ankara és Moszkva szövetségéből.
„Tanulságos és érdekes volt tehát a Wagner-vezető interjúja, bár az tény, hogy egyes kijelentéseivel óvatosan kell bánni”
Az ellenség megtévesztésének háborúban mindig szem előtt tartandó elvén kívül ugyanis az orosz belpolitikai helyzet kontextusát is figyelembe kell venni, a Wagner vezetőjének azon szándékáról nem is beszélve, hogy üzletemberként a hozzá kötődő brand hírnevét öregbítse.
(A szerző a XXI. Század Intézet vezető kutatója)
Forrás: Moszkvatér
Follow @jobboldalihirek