Putyin annyi területet hagyna Ukrajnának, amennyivel az a Szovjetunióba belépett

Sokan várják Vlagyimir Putyin felszólalását a szentpétervári gazdasági fórum pénteki zárónapján, előtte azonban a Kremlben az orosz elnök még a legismertebb „vojenkorokkal”, katonai tudósítókkal találkozott, és a kemény kérdéseket is felvető beszélgetésben a szokásosnál részletesebben szólt a háborúról, fejtette ki az orosz álláspontot, és a már megszokott módon a Nyugat szavahihetőségéről, valamint a világban kialakult helyzetről. Felidézzük a beszélgetés legfontosabb téziseit.

Fotó: Europress / Gavriil Grigorov / Sputnik / AFP

Immár harmadszor ült le a közvéleményben hatalmas népszerűségre szert tett katonai tudósítókkal Vlagyimir Putyin. Az első két találkozó zárt körű volt, nem nagyon verték nagy dobra, míg a mostaninak egy részét nyilvánossá tették, ám most is volt a beszélgetésnek egy zárt körű része. Erről az egyik ismert blogger, Jurij Podoljaka annyit jegyzett meg a Telegram csatornáján, hogy nyílt eszmecsere folyt, az elnök rendkívül tájékozott, úgymond naprakész volt a háború kérdéseiben, amit pedig a jövőről mondott, az őt – már mint Podoljakát – megnyugtatta.

A „vojenkorok” mindenek előtt az ukrán ellentámadásról, a jelenleg is zajló harcokról kérdezték Vlagyimir Putyint. Az orosz elnök úgy értékelt, hogy június 4-én kezdődött, és most is tartó, komoly stratégiai tartalékokat bevető ukrán ellentámadás egyetlen területen sem ért el sikereket. Az orosz elnök elmondta azt is, hogy 54 tankot vesztettek, míg az ukrán fél 160-at. Mint hozzátette, Kijev az offenzíva során a nekik külföldről szállított felszerelés 25-30 százalékát elveszítette. Putyin úgy látja, hogy az ukrán veszteségek szerkezete is nagyon kedvezőtlenül alakul, hiszen míg a végleges veszteségek aránya az orosz veszteségeken belül 25-30 százalék közötti, az ukránoknál 50 százalék. Az ellentámadás utáni orosz tervekről Putyin elmondta, „minden azon potenciálon múlik, amely az úgynevezett ellentámadás befejezésének pillanatában fennmarad”. Moszkva egyértelműen arra számít, hogy az ukránok jelentős veszteségekkel fejezik be az ellentámadásokat, így jelentősen meggyengülve kerülnek ki belőle.

Putyin ennek kapcsán megemlítette azt is, hogy szisztematikusan folyik a demilitarizáció, és Ukrajna védelmi ipara nagyon hamar meg fog szűnni. A hadiipari potenciál megsemmisítésével valósul tehát meg Ukrajna demilitarizációja.

Ukrajna az orosz elnök szerint már szinte semmit sem képes előállítani, a lőszert, a haditechnikát, a felszerelést külföldről kapja, de sokáig így nem lehet kitartani. Putin elismerte azt is, hogy az orosz oldalon sem áll minden fegyverből a rendelkezésre. Így precíziós lőszerekből, kommunikációs eszközökből, helikopterekből és drónokból van hiány, a legfőbb fegyvertípusok gyártását azonban az elmúlt évben 2,7-szeresére növelte az orosz hadiipar.

Az orosz elnököt kérdezték a Belgorodi terület elleni támadásokról is. Putyin szerint Kijev célja ezzel az, hogy a számára kritikus irányokból erre az oldalra terelje az erőket. Putyin kitért arra is, hogy a határ megerősítése már zajlik, de ha folytatódnak a behatolások az orosz területre, Moszkvának meg kell fontolnia egy biztonsági övezet létrehozását Ukrajnában. Putyin egy kérdésre válaszolva megerősítette azt is, hogy harcolnak lengyel zsoldosok az Oroszország területére betörő alakulatokban.

A kahovkai víztározó gátjának átszakadásáról szólva az orosz elnök kijelentette, Oroszország nem volt érdekelt a tragédiában, hiszen az súlyos következményekkel járt az új orosz régiókra nézve. A felelősség kérdése szerinte egyértelmű, hiszen a gát lerombolására korábban is az ukrán fél törekedett. Meglepő módon ezután azt ecsetelte, az orosz fél éppen abban lett volna érdekelt, hogy az ukránok ebből az irányból támadjanak, mert az nem nekik kedvezett volna.

Putyin reagált az keményvonalasok részéről egyre gyakrabban felmerülő kérdésekről, így a mozgósításról és a hadiállapot bevezetéséről. Mint fogalmazott, nincs szükség arra, hogy az ország egész területén hadiállapotot vezessenek be, mint ahogy további mozgósításra sem. De sorkatonákat sem küldenek a „különleges katonai műveletek” zónájába.

Elmondta, jól halad a szerződéses katonák toborzása, és már több mint 150 ezer, önkéntesekkel együtt 156 ezer embert szereztek”, miközben a mozgósítás 300 ezer embert érintett.

A „vojenkorok” felvetették a hadsereg vezetésével kapcsolatos kritikákat, a belső ellentéteket, a sikereket akadályozó bürokratikus rendszert, de előkerült a Wagner csoport státusának kérdése is. Putyin alapvetően egyetértett a felvetésekkel, ám a konkrét kérdésekre kitérő választ adott.

Érdekes, hogy Jevgenyij Prigozsin neve a beszélgetésnek még ebben a szakaszában sem hangzott el.

Az minden esetre árulkodó, hogy az elnök a védelmi miniszter oldalára állt abban a kérdésben, hogy az Ukrajnában harcoló önkéntes különítményeket helyezzék a minisztérium közvetlen ellenőrzése alá. S mivel Jevgenyij Prigozsin ezt a szerződést nem hajlandó aláírni, Putyin szavai aláássák a háború teremtette népszerűségét a katonai vezetés szidalmazására és saját fényezésére, politikai pályájának építésére használó Wagner vezérének tekintélyét. Prigozsin egyfajta indulatos válaszaként is értékelhető Sojgu kezdeményezésére – ennél rosszabbat ne is feltételezzünk a sokszor elszabadult hajóágyúként viselkedő üzletemberről -, hogy szerinte semmi ünnepelnivaló nincs azon, hogy az oroszok kilőnek egy-egy Bradley harcjárművet, vagy Leopard 2-es harckocsit, hiszen az ukránok megfontoltan és óvatosan nyomulnak előre.

Végül Putyin beszélt Ukrajnáról is. Mint fogalmazott, ami most Ukrajnában történik, az soha nem fog megfelelni Oroszországnak, ahol nem létezhet neonáci tevékenység. Keserűséggel emlegette, hogy Oroszország mennyit támogatta Ukrajnát, aztán a puccsig jutottak a dolgok. Úgy vélte, már azzal a bizonyos „harmadik fordulóval” nyerő Viktor Juscsenko hatalomra jutása is államcsíny volt. Visszautasította, hogy Moszkvának köze lett volna a Donbassz szeparatista népköztársaságainak megalakulásához.

Putyin szavaiból egyértelműen kiderült, hogy Ukrajnának annyi területet hagyna – tehát lényegében Nyugat-Ukrajnát –, amennyivel az a Szovjetunióba belépett.

Mint kijelentette, Ukrajnának abban a formában nincs joga a nyugati integrációhoz, ahogyan a Szovjetunióból kivált. „Ha az ezen területeken élő emberek egy része azt gondolja, hogy különálló, független államban szeretne élni, ahhoz tisztelettel kell viszonyulni. De miért szabadna nekik a mi kontónkra, a mi történelmi földjeinken élni? Ha a mi történelmi földjeinken akarnak élni, akkor hassanak a politikai vezetésükre, hogy az normális kapcsolatokat tartson fenn Oroszországgal, hogy ezekről a területekről minket senki nem fenyegessen” – mondta Putyin. Ezután egyetértően idézte korábbi főnökét és mentorát, Anatolij Szobcsak egykori szentpétervári polgármestert, aki anno kijelentette, amennyiben az ukránok el akarnak menni, akkor menjenek, de csak azzal, amivel jöttek. Ismét emlékeztetett arra, hogy 1645-ben vagy 1654-ben olyan, hogy Ukrajna, még egyáltalán nem létezett.

A már megszokott indulattal beszélt Putyin a Nyugatról is, ismét felhánytorgatva, becsapták Oroszországot azzal, hogy a NATO nem fog kelet felé bővülni, most pedig már az orosz történelmi földeket vinnék orosz nyelvű lakossággal a NATO-ba.

A fegyverszállításokról elmondta, azok nemzetközi jogi aktusokat sértenek, a Nyugatnak pedig azt üzente, érti az Oroszországgal kapcsolatos geopolitikai céljaikat, ám azokat soha nem fogják elérni. Putyin egy anekdotába csomagolva ismét élcelődött Európa vazallus szerepén, a béketervek kapcsán pedig kijelentette, Ukrajna rögtön leülne tárgyalni, ha a Nyugat abbahagyná a fegyver és haditechnika szállítását, és visszatérnének ahhoz, amiben Kijev és Moszkva – állítólag – már tavaly tavasszal megegyezett Isztambulban.

Stier Gábor – Moszkva tér