Prigozsin vagy Sojgu?
Hogy egy katonai vezetőhöz hogyan viszonyulnak az alárendeltjei, általában ott dől el, hogy ő hogyan viszonyul hozzájuk. Ha azt érzik, hogy számíthatnak rá, amikor bajba kerülnek, akkor azt meghálálják neki. Ha tudják, hogy az szembeszállna értük bárkivel, köztük a felsőbb vezetőkkel is, elmennek érte a pokolba.
Tegnap újra világossá vált, hogy Prigozsinért vagy Sojgu hadügyminiszterért táplálnak-e ilyen érzelmeket a katonái. Ha a világ bármelyik zsoldosának (bocsánat, PMC-operátorának) letennénk X pénzt az asztalra, és azt mondanánk, hogy ezért cserébe Moszkva ellen kell vonulnia, kiröhögne, és faképnél hagyna. A wagneresek viszont megtették. Pedig előzetesen sok esély nem volt a sikerre. Pedig gond nélkül kimaradhattak volna belőle. Míg a másik oldalon az orosz katonák látványosan kerültek bármiféle kontaktot.
Persze megvoltak az előjelek. Az egyik oldalon, ahogy Prigo bejárt Bahmutba a frontvonalra, ahogy követelte nekik föntről a lőszert, ahogy kezet rázott a sebesültekkel és temette a halottakat. A másikon pedig az állam hadserege, ahol azért indult fegyelmi eljárás fiatal tisztekkel szemben, mert nem volt náluk az előírt számú színes ceruza a fronton (ez nem vicc), ahol mind a mai napig nem tudták elmagyarázni a katonáknak, hogy mik is a hadműveleti célok, ahol a frontharcosoktól elvették a civilek által adományozott terepjárókat, hogy aztán valahogy hátországi tábornokoknál kössenek ki, ahol a saját katonáikat alázzák meg a teljesen valószerűtlenül bejelentett ukrán veszteségekkel (mert joggal kérdezik meg utána a civilek, hogyha az ukránoknak már mindenüket is kilőtték legalább kétszer, hogyhogy nem Lemberg alatt húzódik a front). Nem csoda, hogy ezekért senki nem akart háborús hősökre lőni.
Most az orosz hadsereg kapott egy esélyt, hogy kipucolja ezt a keleti despotizmuson és a szocialista „beleszarok, csak papíron jól mutasson” elven alapuló szervezeti kultúrát, melynél Sojgu és Geraszimov csak a jéghegy csúcsa, és átlépjen valami 21. századiba. Amivel a Wagner is működött és aratta a sikereit. Majd meglátjuk, tudnak-e élni vele…
Zárásként két kép. Az elsőn Prigozsin. A másikon Kszenia Sojgu influenszer, a hadügyminiszter lánya. A kisasszony arról híres, hogy a háború ellenére is nyíltan posztolja a luxus életét a közösségi médiában. Miközben orosz kisemberek tízezrei költik arra a spórolt pénzüket, hogy drónokat, kötszert, érszorítót vegyenek a fronton lévő katonáknak…
Forrás: Gerilla