„Azt hitték Nyugaton, hogy Putyin gonoszsága és a NATO nemessége orosz vereséghez vezet” – de a történelem másképp gondolja
A hadtörténész szerint a nyugati elemzők nem veszik figyelembe, hogy az ellenálló képesség és a katasztrófákból való kilábalás az orosz hadsereg történelmi védjegye, és bármennyi embert képesek feláldozni – írja a Neokohn.
„A történelemben légióban vannak azok a mesterek és parancsnokok, akik megesküdtek, hogy legyőzték a hozzá nem értő, szervezetlen és korrupt orosz hadsereget. De az orosz hadsereggel való találkozásaiknak van egy olyan mintája, amely a jelenlegi ukrán offenzíva szempontjából is lényeges” – kezdi Victor Davis Hanson (regisztrált demokrata szavazóból lett George W. Bush háborúinak jó héjaként támogatója, Obama külpolitikájának puhasága miatti kritikusa, majd Trump híve – a szerk.).
Adolph Northen: Napóleon visszavonulása Oroszországból (1851)
Megemlíti, hogy Napóleon több csatát nyert, mint amennyit elvesztett Oroszországban, elfoglalta és felégette Moszkvát (a tűz miatt a történészek többsége nem Napóleont teszi felelőssé, mellesleg a ruszofóbiával nem vádolható Tolsztoj világhírű regénye sem – a szerk.) – és közben tönkretette saját francia hadseregét. Charles Joseph Minard híres inváziós táblázata grafikusan mutatta be, hogy a nagy hadserege minden egyes nappal, amikor tovább nyomult Oroszországba, hogyan zsugorodott.
A Wehrmacht 3,5 millió fős expedíciós hadereje az 1941. június 22-i inváziót követően közel két hónapon keresztül következetesen szétzúzta az orosz hadsereget – közel 3 millió orosz megölésével.
Ilyen katasztrofális veszteségek bármely nyugati hadsereget megtörhettek volna. De 1941 decemberére a németek már nem tudták megnyerni a háborút keleten.
„Természetesen a Kijev elleni megelőző orosz támadás teljes katasztrófának bizonyult. Ki tudná elfelejteni a tavaly téli jeleneteket, amikor az elakadt orosz járművek hosszú oszlopait lövöldözős módon szedték le a bátor ukrán ad hoc egységek? De jegyezzük meg, Kijev megmentése csak a háború kezdete volt, nem pedig a vége.
Az ellenálló képesség és a katasztrófákból való kilábalás az orosz hadsereg történelmi védjegye”
– jegyzi meg a hadtörténész.
A szerző megjegyzi, hogy a jelenlegi ukrajnai háborúban az elmúlt 16 hónapban Oroszország elképzelhetetlenül nagy csapásokat szenvedett el. Több repülőgépet, helikoptert, páncélozott járművet – és katonát – veszített, mint a második világháború óta bármikor. Az orosz hadsereg morálja állítólag romokban hever.
„A nyugatiak érthető módon kárörvendve figyelték a Jevgenyij Prigozsin és zsoldos „Wagner-csoportja” által megrendezett bizarr „puccsot”, valamiféle polgárháborút vagy Vlagyimir Putyin kényszerű lemondását várva.
A „Putyinnak vége” mantrája 2022 februárja óta tart.
Röviden, az orosz „különleges katonai művelet” az önmaga által okozott sebek, a szánalmas alkalmatlanság és a saját magával való érzéketlen bánásmód szomorú orosz története. Miért folytatja tehát Oroszország ezt a pazarlást?
Igaz, Oroszország jóval több mint háromszor akkora népességből gazdálkodhat, mint Ukrajna, egy 30-szor nagyobb területről. Ezzel szemben Ukrajna háború előtti lakosságának talán egynegyede hagyta el az országot, így a lakosság száma kevesebb mint 30 millió.
A nyugatiak gúnyolódnak a vérszegény és kivérző orosz gazdaságon – amely a háború előtt is csak fele akkora volt, mint Kaliforniáé. Az orosz GDP mégis tízszer nagyobb, mint az ukrán.
Talán az orosz rejtély kulcsa az a redukcionista „Oroszországot nem érdekli” hozzáállás a hatalmas veszteségeivel kapcsolatban, amelyek mostanra már bármelyik nyugati kormányt megbuktatták volna, amelyik ilyen értelmetlen vérengzést felügyelt”
– írja Victor Davis Hanson.
„A kétségbeesett oroszok őrült módon majdnem befejezték a Maginot-vonal modern változatát, amely zegzugos, egymáshoz kapcsolódó árkokból, vasbeton tankcsapdákból, aknamezőkből, tüzérségi kereszttűzmezőkből áll – mindezt mobil tartalékok, repülőgépek, rakéták és drónok támogatásával védve. Várták Ukrajna dicsőített „tavaszi offenzíváját”,” talán abban a reményben, hogy minden két elvesztett oroszért egy ukrán halált kapnak. (…) De egyre ritkábbak a nyugati tábornokok, szakértők, a média és politikai tisztviselők márciusi és áprilisi diadalmas dicsekvései, hogy a régóta ígért leszámolás egy ukrán páncélos Patton-féle tombolást indít el az oroszokon keresztül és körül – és talán egy cannaei csapdát, amely elnyeli az ilyen meszes telepítéseket, és véget vet a háborúnak.
Elvégre az USA és a NATO 200 milliárd dollárt ölt Ukrajna egyre korszerűbbé váló hadigépezetébe. A nyugati csúcstanácsadók és hírszerzési tisztviselők naponta adnak tanácsokat az ukrán tábornokoknak.
Kijev ma már évente többet költ védelemre, mint bármely más ország az Egyesült Államokon és Kínán kívül. Katonái talán harcedzettebbek, mint bármelyik NATO-tagállam, hadserege pedig jobban felszerelt, mint bármelyik nyugati hadsereg az amerikaiak kivételével” – írja Hanson.
„Történelmileg az orosz hadsereg nem megelőző, hanem reakciós és lomha. Történelmileg a cári, szovjet és oligarchikus bürokratikus inkompetencia sújtotta. Katonáit ágyútöltelékként kezeli, és a fiatalok mozgósítása érdekében inkább botokra, mint répára támaszkodik.
A szívós orosz hadsereg mégis kitartó, mert hajlik, de ritkán törik meg – még akkor is, ha taktikája, miszerint embereket és tüzet zúdít az ellenségre, előre megírt és kiszámítható. Nevetünk a fantáziátlan orosz sáncokon, de azt is elfogadjuk, hogy áttörésük vérbe és kincsbe kerül, amit Ukrajna és nyugati jótevői talán nem akarnak megfizetni, bár Oroszország maga is szívesen kifizetné ezt a számlát, és még többet is.”
A hadtörténész szerint az orosz katonai történelmet figyelembe véve megdöbbentő, hogy a nyugati katonai elemzők milyen magabiztosan jósolták meg, hogy a kisebb Ukrajna nemcsak azt fogja kiűzni a szomszédos oroszokat abból, amit 2022-ben elfoglaltak, hanem tovább fog menni a határvidék és a Krím visszafoglalására.
„Jóslataik azt feltételezték, hogy a katasztrofális orosz veszteségek, Moszkva ostobaságának és közönyének osztalékai, az invázió erkölcstelensége, Putyin gonoszsága és az új, egyesült NATO nemessége mind az orosz vereséget biztosítják.
A történelem azonban másként látta. Azt válaszolná, hogy ahhoz, hogy megnyerjen egy háborút, a közmondásosan sokat szenvedő Oroszországnak először majdnem el kell veszítenie azt.
Sajnos, ez a Verdun-szerű háború még messze van a végétől” – zárja Hanson.
Kuruc.info