Európa csődbe megy, Oroszország meggazdagszik – ezt okozták az uniós szankciók
Eredetileg azt tervezte az EU, hogy az Oroszország elleni szankciókkal megdönti Vlagyimir Putyin hatalmát.
Nem csak lábon lőtte magát, hanem eret is vágott saját testén az Európai Unió. Éppen most tárgyalják Brüsszelben a tizenkettedik Oroszországot sújtó szankciós csomagot, annak ellenére, hogy az eddig bevezetett tizenegy büntető intézkedés pont az ellenkező hatást érte el, mint amire az EU számított. A Kreml megizmosodva került ki a gazdasági párharcból.
Ma már nem vitás, az Európai Unió Oroszország elleni szankciói nemhogy hatástalanok, de gyakorlatilag tönkreteszik az Uniót. Minél több szankciót vezetnek be Moszkva ellen, annál több gazdasági probléma keletkezik a kontinensen, a Kreml viszont ugyanilyen mértékben erősödik.
Eredetileg azt tervezte az EU, hogy az Oroszország elleni szankciókkal megdönti Vlagyimir Putyin hatalmát. Volt Brüsszelben egy „B” terv is – ezt alkalmazta a Nyugat az ukrajnai háború második évében –, vagyis, ha az orosz elnök nem bukik meg, akkor legalább annyira legyengüljön, hogy elveszítse a küzdelmet.
Mindkét terv kudarcot vallott, főleg azért, mert Oroszország pénzügyileg gyorsan lépett, megtiltotta a tőke és a „kemény” valuta kiáramlását az országból. Az események súlyos ellentmondása, hogy miközben uniós szankciók voltak érvényben Moszkva ellen, addig az EU tagállamainak egy része, ha csökkenő mértékben is, de változatlanul dollár milliárdokat küld az orosz Gazprom számlájára, hogy kifizesse az Oroszországból az Unióba érkező energiahordozó árát.
Ahogy az idő múlt, egyre világosabbá vált, hogy nemhogy gyengült volna az orosz gazdaság, de a kezdeti nehézségeken túljutva, idén 2,2 százalékos GDP növekedésre lehet számítani. Vagyis, Oroszország pénzügyileg jól kezelte az uniós szankciók okozta problémákat. Elsősorban azért, mert a 2008-as globális válság okozta sokkhatás miatt olyan szemléletváltozáson ment át a pénzügyi „elit”, amely „ütésállóvá” tette a gazdaságot.
Jól reagáltak az Oroszországot kívülről ért negatív hatásokra. Ezzel szemben az EU nem tudta a saját maga által generált negatív tendenciáknak az ellenszerét megtalálni.
Elsősorban azért, mert az uniós ipari termelésnek csökkenő mértékben nélkülöznie kell az eddig nagymértékben használt olcsó orosz földgázt. Ennek egyik oka, hogy felrobbantották a Északi Áramlat kettő csőrendszerének négy ága közül hármat, így már fizikailag sem lehet az eredeti mennyiségben orosz gázt Németországba továbbítani. Ehhez társult még a „beteges” környezetvédelmi ideológia következménye, például az atomerőművek bezárása.
Az Unióban rendszeressé váltak a gyárbezárások és a kapacitáscsökkentések, a megfizethetetlenül magas energiaárak miatt. Az európai ipar leépítése azt is jelenti, hogy az Unió ma jobban függ az orosz ipartól, mint valaha bármikor is, miközben energia- fém- és élelmiszerhiányától szenved.
Súlyos probléma, hogy az európai gazdaság motorját jelentő Németország az utolsó helyen áll az üzleti bizalom tekintetében.
Mindez hova vezetett? Ahhoz, hogy Oroszország Németországot is megelőzve vásárláserő-paritás – közgazdasági számítás, hogy mennyi terméket és szolgáltatást lehet vásárolni valamely valutában egy másik valutához mérve, ezzel figyelembe veszik a különböző országokban az eltérő árakat – alapján számolva, a világ ötödik legerősebb gazdaságává nőtte ki magát. Régebben Törökországot nevezték Európa beteg emberének, ma erre a címre Németország „aspirál”. És az előrejelzések a jövő évre sem jók. A következő esztendő első felére a német GDP növekedés elérheti a két százalékot, de év végére már alig lesz kimutatható, 04 százalék körül fog mozogni.
Az Európai Bizottság előrejelzése szerint az energiaárak továbbra is problémát jelentenek. Ez annyit tesz, hogy az EU-ban nem lehetséges 0,6 százaléknál nagyobb GDP növekedésre számítani idén. A jövő évi előrejelzés sem rózsás az EU-ra nézve, mert csak 1,3 százalékos átlagos növekedést jósolnak a szakértők. A középtávú prognózis csak egy kicsivel jobb, 1,7 százalékos GDP emelkedés jöhet.
A rossz hír az, hogy az EU motorja, Németország gazdasági növekedése a leglassúbb és ezért most a kiadások visszafogásának ideje következik. A német költségvetés a múlt hónapban anarchikus állapotba került, miután az alkotmánybíróság úgy döntött, hogy 60 milliárd eurós segélypénzt, amely a koronavírus okozta károk enyhítésére volt félretéve, nem utalható át a környezetvédelmi alapba.
Miután a német koalíciós pártok a választási programjukban nagy hangsúlyt fektettek a környezetvédelemre, ezt az ígéretüket most nem tudják teljesíteni, ami esetleg egy új választás kiírásához is vezethet.
G. Fehér Péter – Magyar Hírlap