Amit most Varsóban csinálnak, azt Magyarországgal akarták volna megcsinálni
Képzeljük csak el, hogy fideszes vagy KDNP-s képviselőket vernek bilincsbe, teljesen jogtalanul. Emlékezzünk csak Gyurcsánynak a 2022-es választásokat megelőző egyik parlamenti megnyilvánulására, amikor börtönnel és a javaik kiforgatásával fenyegette meg a kormánypártiakat. Ezzel a helyzettel foglalkozik a Mandiner cikkírója, Kohán Mátyás.
Hogy holnaptól építhessék a demokráciájukat, ahhoz most, jaj, kell pár hónapnyi aljas diktatúra. Ugyan mi nem érthető ezen, Istenkém?!
Lélegzetvétel akadozik? Vér fagy, fagyogat, fagyadozik? Szív szélhüdezik, szívszél hüledezik? Nagyon helyes.
Amit most Varsóban csinálnak, azt a mi hazánkkal szerették volna megcsinálni.
A mi megválasztott országgyűlési képviselőinket rángatták volna ki bilincsben a Sándor-palotából, a mi köztévénket akarták rendőri erővel lerohanni.
Hogy építhessék holnaptól a demokráciájukat, amihez ma, jaj, sajnos-sajnos, kell egy-két nap, hét, hónap aljas, nyirkos, sebészi pontosságú diktatúra. El kell taposni választott képviselőivel, szószólóival együtt a nép egyik részét, hogy a másik boldogan, demokráciában élhessen. Muszáj ledózerolni a köztévét, hogy aztán újra demokratikusan működhessen az igazságszolgáltatás,
ugyan mi nem érthető ezen, Istenkém. Piha!
2023 októberében bedőlt Lengyelország 53,7 százaléka ennek a színjátéknak. Ne tévedjünk, ludas ebben persze a PiS is. A lengyel vezetés
messze nem küzdött olyan fegyelmezett falanxként a gazdaság jövőjének alakulásában elemi jelentőséggel bíró uniós pénzekért, mint a magyar;
támogatottságuk csúcsán, egy szomszédban folyó háború idején pedig eszükbe sem jutott előrehozott választással megerősített felhatalmazást kérni. Emellett egy elsősorban vidéki bázissal rendelkező párt nem csinálhat talmi szenvedélyből gazdaellenes állatvédelmi törvényt, és nem a kampány előtt néhány hónappal kellene rájönnie, hogy neki a lengyel vidék fontosabb, mint az ukrán, mert különben könnyen felnő mellé vidéken a konkurencia. Meg arra is érdemes figyelnie, hogy
az életpárti politika nagy versenyét nem az nyeri meg, aki a legtilosabb abortuszszabályozással hergeli fel maga ellen a „libsiket”,
hanem az, aki olyan kultúrát teremt, amelyben tényszerűen a legkevesebb anya dönt magzata meggyilkolása mellett.
De számunkra most nem ez a fontos. Minden párt szúrhat el kampányt, sag schon, majd tanul belőle. Nekünk a tanmese a fontos. Vagy, ha úgy tetszik: az emlékeztető oltás.
A migránsválság alatt és a gyermekvédelmi törvény körüli golyózáporban sűrűn emlegettük Magyarország – és tágabb értelemben véve: Közép-Európa – immunrendszerét. Kis túlzással hálát adtunk Kádár elvtárséknak azért, hogy negyvenéves posványuralmuk során immunizáltak bennünket a kommunista mételyre, s ennek azon mutációira is, amelyek a huszonegyedik század első évtizedeiben visszatértek (ez sajnos 2002-ben nem volt jellemző – NIF szerk.)
Nekünk aztán mindegy, hogy az aktuális osztályharc pénzre megy, nemre vagy bőrszínre, nem kérünk belőle itt Közép-Európában semmiképp.
Óv ez minket több-kevesebb sikerrel mindazon démonoktól, amelyekkel a Nyugat többi része elkardozgat még egy ideig.
De épp itt volt az immunerősítés ideje. Tizenhárom év nagy idő, megismerszenek ezalatt minden kormány csinos és kevésbé csinos vonásai. Szükségszerűen megkísértheti ilyenkor az embert, hogy „a jogállam helyreállítására” vállalkozó jóarcú „demokratákat” válasszon, akikkel az élen végre ismét demokráciának látna minket a parfümillatú, patyolat Nyugat. Itt-ott kilóg egy kisebb lóláb, földszintes lombkorona-sétány épül, húszcentis kilátó, enyveskezű igazságügyi államtitkár, zörgő haraszt – biztos nincs valami abban, amit az ellenzék akar?
Nem lenne szép, ha megszűnne a „korrupció”, „helyreállna” a „jogállam” és a „demokrácia”?
De, van ebben valami. A valamit Varsóban megtekinteni szíveskedjenek.
A 43,6 százalékos nemzeti blokk elnyomása, a kultúra és a sajtó kíméletlen elfoglalása, a jogállam és a demokrácia megcsúfolása. Ez van benne.
Ezt akarja az, aki egy demokratikus útról soha le nem tért ország választási kampányában „jogállamot” meg „demokráciát” ígér, és „korrupcióval” dobálózik. Ez van Amerikában, ahol a Demokrata Pártban politizáló demokraták a legesélyesebb ellenjelölt elsüllyesztésén ügyködnek, ez van Németországban, ahol az ország jólétét, jelenét és jövőjét elbaltázó kormányzó elit egyetlen érve sükebóka, inkompetens, de őszinte ellenzékével szemben ennyi: „demokrácia”.
A varsói vakcinát ezennel kiadmányozom. Használni nem nehéz. Első lépésben körül kell néznünk magunk körül. Látunk szabad sajtót, szabad szólást, szabad vállalkozást, szabad tulajdont, szabad tüntetést, szabad művészetet, szabad oktatást, szabad bíróságot, szabad választást? Igen. Fék- és ellensúlyellenőrzés tehát pipa.
Második lépésben körül kell néznünk a politikai palettán. Van olyan, aki ezen körülmények között politikai programok, víziók és megoldások helyett „jogállammal” meg „demokráciával” kampányol? Igen?
Nos, ők volnának a hétpróbás gazfickók. Legyen világos: aki egy demokráciában „jogállammal” meg „demokráciával” kampányol, az hazudik.
Az ön két szép szemébe, kedves olvasó. Az bilincsbe verve szeretné magához jogállamiasítani a hatalmat annak politikai és kulturális értelmében egyaránt, és el kívánja venni az ön jogát ahhoz, hogy hazájában az európai fősodortól eltérő politika folyhasson.
„Pogoniliśmy ruska, pogonimy i Tuska”, legyőztük az oroszt, legyőzzük hát Tuskot is – mondták a Mateusz Morawiecki mögött felsorakozó lengyelek még ősszel, a kampányban.
Nem sikerült. De tanulhatunk a kárukon.
Ahogy negyven év kommunizmus beoltott minket a woke elmebajjal szemben, úgy oltakozzunk szorgosan a varsói képekkel is! Varsói vakcinával pogonimy i Tuska.
NIF