Világok harca, avagy hogy használja a Nyugat az iszlamista radikálisokat

Az arab tavasz után még erőteljesebbé vált az USA oszd meg és uralkodj elve az iszlám világ térségében, nem csupán a Közel-Keleten, de Észak-Afrikában és a Távol-Keleten egyaránt. Az Iszlám Állam előzményszervezeteinek pénzelése, felkészítése és fegyverekkel való ellátása is köztudott azok számára, akik nem csupán a fősodratú, neoliberális médiából tájékozódnak. A számtalan, főként Irakban, Szíriában és Iránban végrehajtott terrortámadás komoly tapasztalati tőkét jelent ezen állatok számára.

Bár jelenleg nincs arról biztos információ, hogy a moszkvai terrortámadást az USA vagy szövetségesei hozzájárulásával és/vagy segítségével követték el, de Ukrajna szerepe igencsak nyilvánvalónak tűnik. A terroristák menekülési útvonala egyértelművé teszi, hogy Kijev közreműködött a terrortámadásban, hiszen ezek a mészárosok ott védelmet találtak volna. Erre ígéretet és biztosítékot kaptak, nincs kétség e felől. Azt már az olvasó értelmére bízom, hogy véleménye szerint az ukránok végrehajthattak-e egy ilyen támadást a CIA beleegyezése nélkül…

Az USA szerepe még akkor is sántít a moszkvai támadásban, ha csak a washingtoni kommunikációt olvassuk

Az USA ezek alapján megsérthetett egy több évtizede bevett törvényi- és szokásjogot, miszerint az államok értesítik egymást a titkosszolgálatok munkája által feltérképezett terrortámadások potenciális célpontjairól. Az USA március 7-én információt jelent meg lehetséges oroszországi terrortámadásokról. Ekkor az USA a nagykövetségén keresztül figyelmeztetett, hogy támadásokat készülnek a moszkvai koncerttermek ellen. 48 órás időszakot határoztak meg. Mostanra kiderült, hogy a március 9-én a későbbi támadás egyik résztvevőjét a Crocus Hall kamerájával rögzítették. Lehet, hogy a támadást erre a napra tervezték, de valami elriasztotta a terroristákat.

Nyilvánvalóan az amerikai titkosszolgálatok tudtak a támadók terveiről. Az oroszok szerint azonban az amerikaiak nem szolgáltattak ki nekik minden rendelkezésre álló adatot, és csak általánosságokat osztottak meg, holott ilyen konkrét figyelmeztetések (például a megjelölt 48 órás időintervallum közlése) esetén a gyakorlat azt mutatja, hogy sokkal több információ áll rendelkezésre. Igaz ez abban az esetben is, hogy ha konkrétan nem tudtak a támadás helyszínéről. Az információ szélesebb körű megosztása mindazonáltal akár meg is akadályozhatta volna a terrorcselekményt.

Ez a hozzáállás tovább ássa a gödröt a Nyugat és a vele nem szövetségben álló harmadik országok között. Ismét bebizonyosodott, hogy akár aktív titkosszolgálati részvétellel, akár passzív elhallgatás segítségével érik is el; ha nem szeret a Wall Street, akkor mehet a terrortámadás.