Döbbenetes tettre szánta el magát egy orosz katona özvegye
Az elképesztő történetekből nincs hiány az orosz-ukrán háborúban, és ezekről a megdöbbentő esetekről mi is rendre beszámolunk. Ezúttal az Orosz-Ukrán Háború Facebook-csoportban jelent meg egy érdekes bejegyzés “Az SVO harcos özvegye, nyolc gyermek édesanyja önkéntes lett” címmel.
Az eredetileg a Ria Novosztyi által bemutatott történet szerint Aszmina Kruzsenykova férje hosszú éveken át szolgált a 76. légideszant hadosztályban. Az különleges katonai művelet előtt négy forró ponton is bevetették. A férfi azt mondta a feleségének, hogy sokkal nehezebb volt számára azt látni, hogy a bajtársai meghalnak, miközben ő semmit sem tehet, mint hogy maga is harcoljon.
Egy harci bevetés során aztán kivezetett ugyan egy szakaszt a háború poklából, de ő maga súlyosan megsebesült. A hős posztumusz kapta meg a Bátorság rendet.
Amikor a férje meghalt, először nem hitte el, és kórházról kórházra kereste. A hullaházban történő azonosítás és a temetés után pedig megbetegedett. “Csak feküdtem ott, és üresen bámultam a plafont. Nem akartam élni” – emlékezett vissza. Amikor úgy tűnt, hogy az ereje elhagyja, a gyermekei gondoskodtak róla. És csak várta, hogy ő is meghaljon, mert ő és a férje olyanok voltak, mint egy egésznek a két fele.
Aszmina Kruzsenykova különösen nehéz helyzetben volt, mivel dagesztáni, a férje pedig orosz. A nő családja ellenezte a házasságot, és hogy gyermeket vállaljanak, ezért nem is segített neki senki. Öt hónapnyi gyász után egyik nap arra ébredt, hogy “megvilágosodott”. Rádöbbent, hogy a gyermekeinek és a fronton harcolóknak egyaránt szükségük van rá; hogy célja van az életének. És önkéntes lett.
Először Moszkvában, más katonák hozzátartozóival közösen segített, amiben tudott: adományokat gyűjtött, a sebesülteket látogatta. Aztán szerződéses lett, és Krímbe költöztek, hogy a frontkatonákat támogathassa.
A gyermekei pedig az apjuk nyomdokaiba szeretnének lépni. A 16 éves lánya, Kamilla a honvédelmi minisztérium katonai akadémiájára fog járni. A legfiatalabb, a 12 éves Julija pedig az orosz védelmi minisztérium lányinternátusában tanul, míg fiai a Szuvorov iskolába folytatják majd tanulmányaikat, ha nagyobbak lesznek. Aszmina hangsúlyozta: ez az ő döntésük volt.
Amit tett és tesz – és nem azért, mert orosz asszonyról van szó –, az hihetetlen, és egyben kalapemelésre késztet. A nő joggal kesereghetne otthon, hiszen elvesztette a férjét, és azért a gyerekekkel is akadhat még tennivaló, főleg, hogy az asszony egyedül maradt.
Szidhatná a világot, akár az orosz vezetést, hogy a férjének miért kellett háborúban meghalnia. Aszmina azonban egy egészen más utat választott: bizonyos értelemben követi a fronton elhunyt férjét a csatatérre, még ha ő maga nem is a lövészárkokban fog harcolni! Ezzel pedig példát mutat állhatatosságból, kötelességtudatból és igen, szeretetből.
Az igazán jó persze az lenne, ha a globalisták megfordulnának a lovon, jó irányba terelnék Zelenszkij ukrán elnököt, és véget érhetne végre az oroszok különleges katonai művelete. Megérdemelné Ukrajna is a boldogabb, békés jövőt, és az lenne a jó, ha az orosz édesanyák sem a háború poklában válnának hőssé! Békére van szüksége a (normális) világnak!
Forrás: Bekezdések.hu