A győztes párt népszerűsége rendre tovább erősödik a választás után, mert sokan akarnak a nyertes táborába tartozni. Ehhez képest júliusra csökkent a Fidesz–KDNP előnye a Tisza Párttal szemben, főleg a fiatal szavazók hoznak új színt a politikai versengésbe – derül ki a HVG számára készült Medián-kutatásból.

Nem az ország kisebb településeit járja platós teherautójával, hanem repülőn utazik Strassburg, Brüsszel és Budapest között ezekben a napokban Magyar Péter. A hírekbe viszont elsősorban nem politikai terveivel került be mostanában a Tisza Párt vezetője, hanem „szórakozási szokásaival”. A másik oldalon a Fidesznek elvileg kedveztek az elmúlt hetek, megkérdőjelezhetetlen választási győzelme óta Orbán Viktor – Hann Endre és Nagy Réka szavaival – hatásosan stilizálta magát világpolitikai jelentőségű államférfivá.

Mindebből az következne, ami régi közhely a politikában: a választásokon nyertes párt további erősödése. Csakhogy a legutóbbi, 2024. júniusi európai parlamenti voksolást követően csak felemás módon mutatható ki az a jelenség, amelyet a szakirodalom és a média is „győzteshez húzásként” azonosít. A probléma ott kezdődik, hogy egy erre irányuló kérdésre a második helyezett Tisza Pártot ezúttal jóval többen nevezték a választás valódi győztesének, mint a legtöbb szavazatot szerzett Fidesz–KDNP-t.

Hirdetés


Természetesnek tűnő reakció, hogy a Tisza Párt szavazói kimagasló (85 százalékos) arányban nyilatkoztak így, de az is tény, hogy minél iskolázottabb és minél urbanizáltabb településen él valaki, annál nagyobb valószínűséggel látja győztesnek Magyar Péter pártját. Ez utóbbi összefüggések mögött valójában a politikai érdeklődés a leginkább meghatározó tényező: a politika iránt nagyon érdeklődők 66 százaléka gondolja győztesnek a Tiszát, a „kicsit” vagy „egyáltalán nem” érdeklődők körében a Fidesz győzelmét érzékelők vannak enyhe többségben.

Ezek alapján nem meglepő, hogy a választás után egy hónappal készült (július 4-e és 10-e közötti adatfelvételen alapuló) Medián-kutatás szerint a Tisza Párt a tényleges választási eredményénél egy hajszállal több, a Fidesz–KDNP pedig egy hajszállal kevesebb szavazatra számíthat, és így a két politikai tömörülés közötti különbség 15-ről 12 százalékpontra csökkent.

A „győztes” imázs megszilárdulása pedig a jelek szerint önmagát erősítő folyamatot indíthat be.

Hirdetés

A tájékozott közönség úgy ítélheti meg a kialakult politikai helyzetet, hogy Magyar Péterék felfelé tartanak, és akár kormányváltó erővé válhatnak.


Az EP-választást követő hetekben a Demokratikus Koalíció által vezetett baloldali blokk – bár győztesnek korántsem tekinthető – stabilizálta a helyzetét, sőt 1 százalékponttal növelte a támogatottságát. A választás előtti utolsó Medián-felméréshez képest szavazóinak az abszolút száma még csökkent is, a viszonylagos erősödést az magyarázza, hogy a DK-támogatók 6 százaléknyi köre nagyon elkötelezett, ők szinte mindannyian (97 százalék) azt mondják, hogy egy most vasárnapi országgyűlési választáson biztosan elmennének szavazni. Ugyanez az arány a Fidesz-hívek körében 83 százalékos, a Tisza Párt támogatói körében 89 százalékos, a most is nagyjából a választási eredményét hozó Mi Hazánk követői körében viszont csak 76 százalékos.


Az ellenzéki közösségen belül a baloldal gyenge EP-választási szereplését követően a talán legforróbb téma a DK elnökének megítélése, nemcsak találgatások, de a konzekvenciák levonására való felszólítások formájában is. Ezt a témát a Medián sem kerülte meg, és a júliusi felmérésben szó szerint megismételte egy már korábban, 2017-ben és 2021-ben is feltett, Gyurcsány minősítését kiegyensúlyozottan kezelő kérdését. A válaszokból az derült ki, hogy Gyurcsány szerepét most még a korábbiaknál is jóval többen tartják kontraproduktívnak egy esetleges kormányváltás esélye szempontjából.

Hirdetés


Az ellenzéki – konkrétan: egy következő választás után kormányváltást óhajtó – válaszadóknak már hét éve is csak bő egyharmada, három éve jó egynegyede adott pozitív választ, most viszont már csak alig egytizedük érzi úgy, hogy „a kormányváltáshoz feltétlenül szükség van Gyurcsány Ferenc részvételére”. Azt gondolnánk, hogy a Demokratikus Koalíció támogatói egy emberként felzárkóznak a pártelnök mögé, de a legmeglepőbb eredmény éppen az, hogy

még a DK mellett kitartó szavazók körében is enyhe többségben vannak, akik szerint „Gyurcsány Ferenc meghatározó részvétele inkább akadályozza, mint segíti az ellenzék sikerét”.

A legelutasítóbbak a kérdésben a fiatalok: a 30 évesnél fiatalabbaknak csupán 1 százaléka gondolja szükségesnek Gyurcsány Ferenc részvételét – holott épp nekik lehet a legkevesebb emlékük arról, milyen politikai-gazdasági válság kötődik az egykori miniszterelnök nevéhez.

Hirdetés


A politika egyébként is erőteljesen megosztja a generációkat. Nem új jelenség, ám változatlanul igaz, hogy a baloldal meglehetősen elöregedett: a Demokratikus Koalíció támogatóinak átlagéletkora 62 év, de az egykori Fiatal Demokraták szavazói is igencsak benne vannak a korban a maguk 56 éves átlagával. Éles határvonal húzódik egyfelől a kormánypárt és az újabban sokak által óbaloldalnak csúfolt konglomerátum, másfelől a fiatalosabb, jóval alacsonyabb átlagéletkorú szavazótáborok között: az újabb generációt

  • a Mi Hazánk és a Momentum (45 év),
  • a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (42 év) és
  • a Tisza Párt (44 év) képviseli.

A kormányváltást várók viszont nincsenek kevesen, sőt jóval többen vannak, mint a nem fideszes, de pártot választani tudó szavazók együttvéve. Közülük a legtöbben a Tisza Pártot választják (40 százalék), a DK vezette szövetségre 11 százalék, a Magyar Kétfarkú Kutya Pártra 7 százalék, a Mi Hazánk Mozgalomra 6 százalék szavazna. Az ellenzék lehetséges és nem elhanyagolható tartalékát jelzi, hogy a választópolgároknak még ebben, a kormányváltást igénylő körben is a 27 százaléka nem tudja vagy nem árulja el, hogy egy jövő vasárnapi választáson melyik párt neve mellé húzná az ikszet.

Akárhogy változnak is a szavazótáborok, a borúlátó közhangulat szinte mozdulatlan. Hónapról hónapra hasonló méretű, közel kétharmados többség érzi úgy, hogy rossz irányba mennek a dolgok az országban, és mindössze az emberek egyharmada érzékel jó irányt.

Hirdetés


Ez az összkép úgy alakul ki, hogy a kormánypárti szavazók háromnegyede tartósan derűlátó, miközben az ellenzékiek elsöprő többsége kritikus, konkrétan a Tisza, a DK és a Momentum szavazóinak 95–97 százaléka mondja azt, hogy az ország rossz irányba tart.