Kaja Kallas: pompomlányból az EU diplomáciájának vezetője
Gyakorlatilag eldőlt, hogy Kaja Kallas észt miniszterelnök lesz az Európai Bizottság következő elnökhelyettese, valamint az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője. Vagyis ő fogja vezetni az uniós diplomáciát a nyugdíjba vonuló Josep Borrell helyett.
Brüsszelben állítólag született erről egy vicc, ami körülbelül arról szól, hogy Borrell nyugdíjazta az EU diplomáciáját, erre most az EU is nyugdíjazta Borrellt.
Szóval, Kallas… A 47 éves politikusról érdemes tudni, hogy beleszületett a tutitba. Tényleg nem túlzás azt mondani, hogy a pártját és a biztosi pozíciót is örökölte.
Az apja, Siim Kallas 10 évig dolgozott az Európai Bizottságban: José Manuel Barroso mellett 2005 és 2009 között igazgatási és ellenőrzési biztosként (tehát a korrupció ellen küzdött), 2009 és 2014 között pedig közlekedési biztosként.
És otthon ő alapította az Reformpártot, amely lányát a miniszterelnökségig repítette.
Az apukának egyébként, ahogy mondani szokták, múltja is van. A Szovjetunió Kommunista Pártjának tagja 1972-ben (közvetlenül a diploma megszerzése után) lett a tagja, népi helyettes, azaz parlamenti képviselő is volt, majd az észt Sberbank vezetője lett, valamint az Észt Kommunista Párt “Rahva Häel” című újságjának főszerkesztő-helyettese is volt.
Igazi ruszofób antikommunista.
Ebből kifolyólag Kaja Kallas a késő szovjet aranyifjúság gondtalan életét élvezhette. Habár az élvezeteket talán túlzásba is vitte, ugyanis amikor a Financial Times életútinterjút készített vele, olyanokat mondott, hogy valóságos nyomorban nőtt fel. Állítása szerint még édességet sem evett, legfeljebb „tejfölt cukorral”…
Az elmúlt években, mivel a balti szakkör vezetői közül is kitűnt harsányságával – épp csak hadat nem akart üzenni az oroszoknak az 1,3 milliós Észtország vezetőjeként –, a háta mögött elkezdték „pompomlánynak” hívni.
De a jelek szerint ez nem zavarta. Annyira céltudatos, mint egy ágyúgolyó – és legalább annyira összetett személyiség is.
Érdemes megemlíteni, hogy a pályáját az sem törte derékba, amikor kiderült, hogy a férjének orosz üzleti kapcsolatai vannak. Arvo Hallikról 2023-ban írták meg, hogy 25 százalékos részesedéssel rendelkezik a Stark Logisticsban, ami különféle árukat szállít Észtország és Oroszország között. Állítólag csak olyasmit, ami nem esik a szankciók hatálya alá…
Na, Kallas erre rezzenéstelen arccal azt mondta, hogy fogalma sincs mivel foglalkozik a férje. Erre az újságírók az orra alá tolták azokat a papírokat, amelyek bizonyítják, hogy 350 ezer eurót – körülbelül 134 millió forintot – adott neki kölcsön befektetési eszközökre.
Hogy miből? – azt egyébként senki sem kérdezte meg, pedig ez sokkal érdekesebb, mint az, hogy valaki bort iszik és vizet prédikál. Mármint tényleg, mert Kallas még a botrány előtt az egyik sajtótájékoztatóján felszólította a balti ország valamennyi cégét és vállalkozóját, hogy legyenek erkölcsi iránytűvé, és minden, vagyis az össze kapcsolatukat szakítsák meg az orosz partnereikkel.
És ha már a kérdéseknél tartunk: azt sem firtatta még senki, hogy az észtek és személy szerint a Kallas-család mennyit keres a háborún. Valószínűleg nem keveset.
Amúgy Kaja Kallas neve a NATO-főtitkári pozícióra pályázók között is felmerült, de annak ellenére, hogy ízig-vérig atlantista, mint általában mindenki hasonló családi háttérrel – talán értitek, mire gondolunk: posztkommunista elit, a nagy „privatizátorok” stb. –, Washingtonban hallani sem akartak róla.
Talán úgy voltak vele, hogy nincs szükségük egy elszabadult hajóágyúra, aki a nehéz napokon „Jó katona vérben is harcol!” felkiáltással kész lenne kirobbantani a harmadik világháborút. Nem… Inkább meghagyták nekünk. Megválasztottuk. A minénk.
Ja, várjatok csak? Kaja Kallast senki sem választotta meg, még EP-képviselőnek sem, mivel nem indult a választáson. Hát, nem csodálatos az Európai Unió? Itt tényleg bárkiből lehet bármi!
Forrás: Bekezdések.hu
Follow @jobboldalihirek