Pressman ismét tombolásba kezdett
Beszédet tartott az amerikai függetlenség közelgő 248. évfordulója alkalmából David Pressman nagykövet, aki többször kemény szavakkal szokta illetni a magyar kormány ténykedését. Miután Falusi Mariann elénekelte az amerikai himnuszt, Pressman a Pa-dö-dő ténykedését és a „Bye bye Szása” című dalt méltatta, hisz az a magyar függetlenséggel (a szovjet blokktól) folyt össze. Hamar rátért Orbán Viktor kormányfő keddi kijevi útjára.
Pressman szerint az „Egyesült Államok arra bátorította az ukrán és a magyar kormányt, hogy közvetlenül, vezetői szinten egyeztessenek, hogy feloldják a nézeteltéréseiket”, ez megtörtént, ami jelentős lépés. Hozzátette, „bár szerettük volna, ha ő és munkatársai itt legyenek ma velünk, mégis sokkal jobb, hogy inkább ott vannak most”.
Kitért még arra, hogy Orbán folyamatosan emlékezteti a közvéleményt, hogy Amerikában választások lesznek, illetve hogy „kit szeretne győztesként látni ezeken a választásokon, és kire szavazna, ha ő maga amerikai lenne – csakhogy nem az”. A nagykövet szerint nincs az Egyesült Államoknak még egy olyan szövetségese vagy partnere, „aki hozzá hasonlóan, nyíltan és fáradhatatlanul kampányolna adott jelölt mellett egy amerikai választáson, láthatóan meggyőződve arról, hogy ez Magyarországot segíti, vagy legalábbis őt személyesen” (Donald Trump nevét nem ejtette ki a beszédben, de egyértelműen rá utalt). Feltette a kérdést:
„Mit jelent, ha egy vezető úgy viselkedik, mintha egy szövetség nem is országok között, hanem csak az azokon belüli, vélt ideológiai partnerek között állna fenn?”
Pressman azt mondta, veszélyes a „kétoldalú kapcsolat pártosítása”, kockáztatják vele, hogy megváltozik Magyarország és Amerikai kapcsolata. Szerinte lehet, hogy a magyar kormány „politikai” kérdésnek tekinti az amerikai kapcsolatokat, de Washington nem így van ezzel. A nagykövet elmondta még, a két ország kapcsolata a két nép „közös törekvésein alapul, hogy szabadon, demokráciában, jogállamiságban és biztonságban éljenek”, majd odapörkölt:
„A magyar kormány jól tenné, ha ezt nem alacsonyítaná le pusztán a pártpolitika szintjére.”
Beszédében aztán értékes magyar embereket sorolt, így Kováts Mihályt, aki segített az amerikai hadsereg lovasságának létrehozásában a függetlenségi háborúban, vagy épp a most is alkotó csepeli Rostás Árpád asztalosmestert, aki várhatóan segíteni fog a 2019-ben leégett párizsi Notre-Dame renoválásában. Pressman a Békéscsabai Kolbászfesztiválon szerzett pálinkás-húsoskádas, illetve a mohácsi Busójáráson átélt tavaszköszöntő élményeit részletezve jutott el addig a megállapításig, hogy „a magyar emberek újra és újra világossá teszik, hogy miért fontos és időtálló Amerika és Magyarország kapcsolata”.
Szerinte ez olyan kapcsolat, „amely nem a hatalmon lévő személyeken alapul”, ráadásul az USA-nak egy másik országgal sincs ilyen bizonytalan helyzetben a szövetsége. Szerinte a „mi, a nép” nem hatalmon lévő személyekről szól, hanem hogy a hatalmat az összes ember birtokolja, az ő nevükben történik a kormányzás. „A demokráciák egymáshoz fűződnek, nem pedig személyiségekhez” – summázta a gondolatot. Újra odaszúrt:
„Magyarország és az Egyesült Államok kapcsolata nem abban mérhető, hogy a miniszterelnökük milyen gyakran nyilatkozik a közösségi médiában, vagy hogy a magyar adófizetők mennyi pénzt költenek az Egyesült Államokban megválasztott képviselőjelölteket támogató politikai üzenetekre.”
Az amerikai nagykövet arról beszélt még, hogy egy ország függetlensége és szabadsága azon múlik, hogy „ismerjük-e a különbséget a nép és egyes személyek között, az elvek és a politika között”. Az előbbi szerinte „szövetségekből, partnerségekből és kapcsolatokból építkezik, amelyek túlmutatnak az utóbbin”. Hozzátette, ahogy Amerikát sem az elnöke, úgy Magyarországot sem a miniszterelnöke határozza meg, hisz a demokrácia túlmutat egy-egy személyen.
VH